A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-24 / 21. szám

Országos jelentőségű tanácskozások Az elmúlt napokban Prága ismét országos esemény színhelye volt. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom IV. kongresszusát tartottá meg. Ülésezésein hozzávetőleg 1600 küldött vett részt, akik mintegy 4 millió szakszervezeti tagot képviseltek. Szakszervezeteink központi vezetőségének elnöke, Frantiíek Zupka elvtárs beszámolójában rámutatott az előző négyéves időszakban elért eredményekre, s egyúttal kijelölte a megoldásra váró feladatokat. A kongresszuson elhangzott hozzászólások, észrevételek és javaslatok jelentősen lendítették előre a munkát. A viták lényegében arról folytak, miképpen tölthetik be szakszervezeteink leghatékonyabban társadalmi rendeltetésüket, miképpen érvényesíthetik legjobban a párt XI. kongresszusán kitűzött irányelveket, vagyis mit kell tenni, hogy szakszervezeti tagságunk amennyire csak lehetséges, közvetlenül vegye ki részét népgazdaságunk és közügyeink igazgatásából. Most, hogy a szocialista országépítés befejező szakaszába léptünk, különösen időszerűvé vált szocialista demokráciánk elmélyítése. Zupka elvtárs már a nemrégiben megtartott bratislavai országos szakszervezeti konferencián behatóan foglalkozott e széles problémakörrel, s már akkor jelezte, hogy a IV. szakszervezeti kongresszus majd konkréten veti fel leghatalmasabb tömegszervezetünk fokozódó társadalmi feladatait. Melyik szakszervezeti tagot ne érdekelné, hogyan érvényesül szakszervezeteink befolyása az egészségügy, a belkereskedelem, a közélelmezés, népmüvelés, a kultúra és a nevelés területén stb. Eltekintve számos úgyszólván hagyományos funkciótól, szakszervezeteink 1952 óta átvették a betegsegélyzési biztosítás igazgatását és bebizonyították, hogy sikeresen teljesítik a vállalt feladatokat. Teljes joggal tételezhető fel, hogy nem kevésbé jól állják majd meg helyüket további olyan funkciók betöltésénél, melyek az állami igazgatás területéhez tartoztak. Merőben revizionista jellegű az az elgondolás, hogy a szocializmusban csökkent a • szakszervezetek jogköre, s hogy a mozgalom mellékvágányra kerül. Ennek éppen az ellenkezője igaz! A párt semmiképpen sem gyengíti a szakszervezeteket, sőt rendkívül fontosnak tartja, hogy tevékenységük még tágabb legyen. Kifejezetten ösztönzi őket, hogy minél szélesebb vonalon kapcsolják be tagjaikat az államigazgatás teendőibe. A szocialista tulajdon védelmére irányuló intézkedéseknél, az elvtársi bíráskodások megszervezésénél, a lakásépítkezések irányításánál stb. szakszervezeteink egyre nagyobb szerepet fognak játszani. Ezért egyik legfontosabb feladatuk, hogy dolgozóinkban kialakítsák a szocialista öntudatot, hogy megtanítsák őket élni azokkal a nagy jogokkal és lehetőségekkel, amelyeket szocialista társadalmi rendünk nyújt. E nagyszerű vívmányok tudata tölti el a már egyre nagyobb számban alakuló új tipu brigádokat, a szocialista munka brigádjait. Példamutatásuk kétségtelenül fellelkesíti a kapitalizmus nehéz feltételei közt küzdő és kemény üldöztetéseknek kitett osztályharcos szakszervezeteket, amelyek küldöttei a kongresszus ú] fejlődési szakaszt jelző határozataiból látják, hogy Forradalmi Szakszervezeti Mozgalmunk az eddiginél erőteljesebben és hatékonyabban segíti majd előre a szocializmus és kommunizmus teljes kibontakozását. Szirt A közlekedés teljesen szabad a két övezet között, de azért a gépjármüveket és a gyalogosokat a zőnahatáron igazoltatják A kettéosztott Berlin térképe. Középütt a demarkációs vonal. A keleti városrész a Német Demokratikus Köztársaság székhelye. A Pankow nevű kerületben vannak a kormányhivatalok, ezért az NDK kormányát a nyugati hatalmak előszeretettel nevezik „pankowi kormány"nak Nyugat-Berlin a „szabad vHág"-hoz tartozik, s rendőrei — miként a nyugati kapitalista országokban élő kollégáik — alkalomadtán nem feledkeznek el ezt a sajtőtudősltők és fotoriporterek tudomására hozni. . . A Kurfürsterdammhoz egy ugrásnyira áll ez a hatalmas, modern szálloda, a Hilton Hotel. Brandt (a kép jobb felső sarkában) és a nyugat-berlini parlament Ingyen telket és hatalmas kölcsönt szavazott meg a szálloda építésére Hilton amerikai hotel-királynak, pedig ugyanakkor a nyugat-berliniek tízezreinek nincsen lakása. A Hilton Hotelra áldozott összegből száz meg száz lakást lehetett volna építeni