A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-17 / 20. szám

Lecsapolják a Csilizt ATosf azután végleg elhagyta a csiliz­közieket a béketűrés, és elszánták magukat, hogy a belvizekkel, de főleg az orvul támadó Csilizzel végleg leszámolnak. Kívánságuk az illetékes helyeken már nem talált süket fülekre, a lakosság és a szak­emberek összefogásával csakhamar megszü­letett a haditerv a kellemetlen ellenség legyőzésére. Egy-két hónap leforgása után már a kotrógépek éhes szájai is beleharap­nak az ősi talajba, hogy rendet teremtsenek a rakoncátlan vizek világában. Nagy tervek, ősi vágyak teljesülése van itt kibontakozóban, ami óriási hatással lesz az egész Csallóköz vízrendszerére és mező­gazdaságára. Eddig az volt a helyzet, hogy a vízrendezéssel kisebb regionális egységek, az ún. körzetek küzdöttek. A baj azonban ott volt, hogy a küzdelemben csak azok vettek részt, akik már benne voltak nyakig a vízben, míg azok, akiknek a területéről a baj származott, nem voltak hajlandók, a terhek viselésében osztozni. így történt meg, hogy pl. Csilizközre a saját vizein kívül — a Csiliz patak közvetítésével — rá­zúdult a felsöcsallóköziek vize. Ők azonban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a mi vizünk elfolyt, így a mi gondunk is meg­szűnt — mások baja nem a mi bajunk. A jelenlegi tervek szerint a Csiliz pata­kot felparcellázzák, mégpedig úgy, hogy a két fö vízlevezető csatorna, a vásárát—lúcsi és az aszódi keresztülvágja, és vizeit, me­lyek eddig a Duna folyásával tartottak párhuzamos irányt, most a Kisdunába fog­ják levezetni. A csallóközi belvízrendezés­nek ugyanis az az alapja, hogy a levezetés a Dunától a Kisduna felé történik, amerre a belterületnek a legszámottevőbb termé­szetes esése van. Ezenkívül a Kisduna átla­gos vízállása lényegesen alacsonyabb, mint a Duna megfelelő szakaszáé. Ez lehetővé teszi a szabad kifolyást, míg a Duna felé az év túlnyomó részében mesterséges szivaty­tyúzással kellene a vizet átemelni. A tervek nem kevesebb mint 80 km fö és mellék csatorna kiépítését feltételezik. Az egész csilizközi vízelevezető rendszer lelke az említett vásárát—lúcsi főcsatorna lesz. Ez a csatorna most is létezik, de befogadó képessége a jelenteginek a háromszorosára lesz kiépítve. Ez a főcsatorna vezeti majd te a Felsöcsallóközre zúduló árvizeket, mi­előtt még Csilizköz területére hatolhatná­nak. Az aszódi főcsatorna, mely az előzővel párhuzamos, most már a Csilizköznek szol­gálhat; mert eddig bizony illetéktelen vi­zekkel volt túlterhelve. Ez a tehermentesí­tés-úgy szólván az egész Csallóköz területén érezteti majd jótékony hatását. Az áttekinthetőség kedvéért meg kell jegyezni, hogy Csilizköz területe, melyet a Csiliz patak és a Duna határol, és Bőstől Kulcsodig terjed, 12 000 hektár kiterjedésű, míg az a terület, melynek vizei Csilizközi veszélyeztetik kb. 30 000 hektárt tesz ki. Csilizközben a tartósan vizenyős teriiletek kiterjedése 10 426 hektár, s ebből a szántó terület 3079 hektár. A tervezett vízrende­zéssel tehát elsősorban több mint 3000 hek­tár szántóföld mentesül a káros talajvizek­től, és több mint 7000 hektár értéktelen rét és legelő válik megművelhet övé. Az egész beruházás tervezett értéke kb. 65 millió Kcs-t tesz ki. Csilizköz vízrendezési terve azonban szá­mol még egy másik mezőgazdasági szük­séglettel is. A nyári szárazságok idején a nagyfokú csapadékhiány és az alacsony vízállás a kavicsos altalajon kialakult vé­kony szántó réteget kiszárítja és a növény­zetet elsorvasztja. Ennek megakadályozásá­ra olyan berendezés létesül, mely a Dunából megfelelő mennyiségű vizet tud a belvízle­vezetö csatornába juttatni, és ezt elosztani Bőstől Komáromig. A csallóköziek már rég rájöttek az öntözés óriási jelentőségére. Ahol erre alkalom adódik a szövetkezetek kihasználják erre a célra a rendelkezésre álló utolsó csepp vizet is. A baj ellenben ott van, hogy a vízforrások a nagy száraz­ságok idején rendszerint kiapadnak, s így a nagy fáradsággal megszerkesztett öntöző­berendezések nem működhetnek. Nem kell külön magyarázat ahhoz, mekkora jelentő­séggel bír csak 10 m víz másodpercenkénti biztosítása, mikor egy hektár terület öntö­zéséhez átlagban elegendő másopercenként 0,5 liter víz. Ez azt jelenti, hogy így 20 000 hektár mezőgazdasági teriilet öntözése biz­tosítható. ' CSlZi ISTVÁN múlnak egymáshoz a faragott kődarabok. Legszebb ház az utca elején. Oszlopos ve­randája őrzi a régi hagyományokat. Ritka dolog, hogy valaki nem követi a négyszö­gű formát, amit Szlovákia-szerte látunk, Csallóköztől Bodorközig. Hajdú elvtárs világosít fel arról, hogy nem a hagyományok őrzése késztette Bokros Jánost a verandás-ház építésére, hanem a szűk udvar. Megoldani kis he­lyen, régi alapokon, hogy a lányok és a vök együtt maradhassanak a családdal. Megoldották, a szövetkezet is segített. Ezerkilencszázötvenháromban Bokros János is gondolkodott: maradjon vagy ki­lépjen. Akkor még a régi falak álldogál­tak az új ház helyén. Násza, ipa a kilépést választotta. A házépítő Bokros János a szilicei kommunistákra hallgatott. Felépült a ház, a kövek megszelídültek, a veran­daoszlopok erősen tartják a tetőt, A föld­szinten lakó családfő a szövetkezetet tartja a maga tartóoszlopának. A szocializmus pirostetős épülete alá már régen visszajöttek azok is, akik öt évvel ezelőtt másképp gondolták ... Szelíd szél járkál az utcákon, csak néha íorog meg és kapja fel a port, falevele­ket; teleszórja az emberek szemét, majd nekiütközik az emeletes házak tűzfalának. A járókelő kitörli szeméből a port, és megy tovább, csak a bosszankodást hor­dozza magával. A szilicei szövetkezetnek is voltak for­gószelei, hullámvölgyei. Mint a táj. úgy az út sem volt egyenletes, mely a jelenbe vezetett. Kitérők, kanyarok, útkeresztező­dések jelezték a tíz esztendő előrehala­dását. A kommunisták jelölgették a szo­cializmus útját, nemcsak szóval, de tet­tel is. Egymásután tüntették el buktatóit, kitérőit. Ők voltak már a harmincas évek idején is azok, akik a bajuszos prezsbitérium bérlő-rendszerét megreformálták. Az ifjú komszomolisták — ahogyan ők nevezik magukat — átvették ott is a vezetést. A kommunisták a harmincas években azt a tételt, hogy az ördöggel is szövetkezni kell az osztályuralom megdöntésére, úgy formulázták meg, hogy nem az ördöggel, de az istennel alkudtak. S övék lett a prezsbitérium tisztsége, vele a szilicei nagy határ bérlete, és megtörtént az, ami kevés helyen, hogy a soványabb eklézsiára már pap sem akadt. A soványabb harács kevesebb igét eredményezett. Az ifjú komszomolisták pótolták a magukéval. És a kommunista eszmék vetegetése jó termést hozott, mert immár a pártszer­vezet 51 tagot számlál, és ők az őrzői a szocializmusnak. S a régiek mögött itt az utódok is. Anyagi táplálójuk a szövet­kezet szántója, legelője, kaszálója, erdő­je, — 3552 hektár terület. Kövek, bozótok. De e között négyszögű táblák hirdetik, hogy amit lehet, azt elveszi az ember a természettől. Ahogy a felszín palakövét a téli fagy, a nyári napfény s az ekovas porhanyóssá töri a határban, úgy érnek, változnak meg az emberek bent a faluban is. A holnap terveit, a szándékokat már nem egy két ember magyarázza. Köztudomású, és ami fontosabb, közérdekű igény, hogy a király­kút vizét elvezessék a faluba, hogy a le­gendák kútjának cseppjei fémcsapokon csurranjon az edények fenekére, a fürdő­kádak zománcos oldalára. És még akkor is megcsurran ez, ha a szándékok meg­valósítását valahol a bürokrácia asztal­fiókjai gátolni próbálják. A viz elkívánko­zik a kútból, nem akar hiába bugyogni a forrás, s a nép is megunta már a falu két gémeskútját, ahová a palakövek áten­gedik a szennyes vizeket. Tisztul az élet. Tágul a látókör és egyre több földet művel meg a szilicei szorga­lom, egyre több terv válik valósággá, mert gyorsan tisztul az élet. mint patakok vize a lábnyomok után. A királykút fölött az elpusztult András­sy-tanya mellett egyenes sorokban ültetik a faiskola vadcsemetéit. 17 000 vadalany. Alma. körte, cseresznye, dió lesz belőlük. Magyar József, a szövetkezet jövendö gyümölcskertésze, szemezgetni, oltogatni tanítja az asszonyokat: Mezei Sándorné, Szánkó Lajosné. Labanc Lászloné, óvatos­kodva fogják a kést és igazgatják a ferde metszésre. Se többet, se kevesebbet. Az Ordó-dombon sárga pimpóka és kan­kalin díszíti a bokrok alját. A virágokon méhek, a fűben hangyák készülnek a nyárra. ' A piros és sárga fejkendők alatt a gyü­mölcskertészet tudományát rögzíti az asz­szonyok homloka. A szemöldökráncok pró­bálják segíteni a kezek munkáját, hogy pár hónap múlva szelíd, zöldfejű rügyek pattanjanak a vadalanyok oldalán. Ma csak a munka neheze, holnap a jövedelem öröme. Ez a végkövetkeztetés akkor is. amikor a szilicei szövetkezet tervszámai felírják, hogy Kisfalun, túl, a Melegoldalon szőlőt telepítsenek. Egyre több haszon. Villan a balta éle, freccsen a forgács, hegyesednek a szőlő­karók, hogy három-négy év múlva gazdag fürtű venyigét kötözzenek oldalukhoz. Sietni kell. A fiatalok részt kérnek a munkából Szilicén. Sokasodnak, és eltanul­ták a szorgalmat az idősebbektől, a szü­lőktől, a falutól, s nem akarnak rosszab­bak lenni, mint apáik, Munkaláz. Ezt lehetne minden köre írni, hogy aki belép a határba, ott lássa ezt a jelszót, példaképül azok számára, akik más tájakon még egymást biztogatva in­dulnak a napfényes reggelnek. S ahogy a hétköznap, úgy az ünnep is teljes, itt a Kőhegyen. Névnapok, szüle­tésnapok. Mindenki megkeresi a maga rokonságából a maga Elzsikáját, Marikáját. Jolikáját. Alkalom a nótára, vigadozásra, hogy elérjenek a teljesebb ünnepig: lako­dalom, keresztelő. De ugyanilyen lelkesedéssel készülődtek a munkásmozgalom hagyomány ünnepére, Május elsejére is. A régi harcok emléké­vel, forradalmi dalokkal fel Rózsnyóra. a négyszögű főtérre, ahol valamikor tiltott idők idején is összejöttek. A munkátlan idők után már felcseré­lődtek az indulatok. Akkor az elkeseredés, ma az öröm. — Élünk és vagyunk — mondják —, S bár kövek és bozótok ékelődnek termő­földjeink közé, itt vagyunk, és azért va­gyunk itt, hogy győzzük erővel. És győzik. GYURCSÖ ISTVÁN 9

Next

/
Thumbnails
Contents