A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-10 / 19. szám

'' ' glBBBBBBBBBBBSSSBBSBSBSBBSSBB:/ в A kérdező gyermek PEDAGÓGIA Édes, kifejezetten női illat a csinos fiolákban kapható ŰEGRAIN párfőm. Vigyázat, a LEGRAIN párfőm erősen koncentrált, használjuk ezért kis mennyiségben. Ez az az ese^ amikor a kevés sokat jelent КР2МЕТ1КЯ n. p. BRWT1SL71V7\ 15 A kíváncsiság, érdeklődés legjellemzőbb tulajdonsága a gyermeknek. Állandóan tevékenykedik, keres, kutat, s ahogyan növekszik, úgj bővül érdeklődési és tevékenységi köre is Amikor a gyermek megtanul járni, a valósát; egyre több oldalát, egyre több vonatkozásá: képes kitapasztalni, kipróbálni, megismerni. Döntő jelentőségű a beszéd megtanulása A gyermek kezd kérdéseket feltenni. Ekkoi a gyermek a beszédet már arra használja, hogj környezetét, a körülötte levő világot jobbár megismerje. Ez természetesen feltételezi a beszédnek már bizonyos fokú fejlettségét. A gyermek általában kétéves korában kezd kérdezni. A kérdések különösen négyéves korig gyakoriak. A gyermek fejlődésének ezt a szakaszát a kérdezés időszakának nevezzük. E korszak nem egyformán nyilvánul meg minden gyermeknél. Némely gyermek percnyi nyugalmat sem hagy a felnőtteknek, állandóan kérdez. Mások csak ritkán. Ahogy fejlődik a gyermek gondolkozása, beszéde, gyarapodik a szókincse, úgy változik a kérdések tartalma is. A kérdezés időszaka rendszerint a mi ez?, ki ez? kérdésekkel kezdődik. A hol?, hová?, minek?, miért? kérdések általában később (a 3. év vége felé) jelennek meg. A ki ez?, mi ez? kérdések megválaszolása nem jelent különösebb nehézséget. A gyermek általában megelégszik azzal, ha kérdéseire a tárgy vagy a személy megnevezésével válaszolunk. Jó, ha a felnőtt válasza lényeges vonásokkal bőviti a gyermek ismereteit, s ha az űj ismereteket belehelyezzük eddigi ismeretei közé, összekapcsoljuk azokkal, megkülönböztetjük azoktól. Ez természetes is. A tárgyak, személyek, események nem függetlenek egymástól. Éppen ezért a gyermekkel meg kell ismertetnünk a köztük levő összefüggéseket, viszonyokat, az okokat, és a következményeket. Csak ezeknek a megismerése alapján várható a gyermek előrelátó, megfontolt tevékenysége. A környezet tárgyainak és személyeinek, eseményeinek öszszefüggéséről, egymáshoz való viszonyáról a gyermek a hol?, hová?, kié?, kinek?, miért? kérdésekre adott válaszok alapján szerez Isme-Általában bánmilyen kérdéssel kezdődik ií i beszélgetés a két és fél, hároméves gyernek csakhamar eljut a miért? kérdéshez, amitek azután se vége, se hossza: Miért nagj i fa? Miért van sötét éjszaka? Miért nem esil e a nap az égről ? stb. A négyéves gyermek kérdései még bonyolulabbak, megjelenik a feltételes mód: Ha a kuya nem ugatna, hanem nyávogna, akkor kutya enne vagy macska? Mi lenne, ha reggel nem nap jönne fel, hanem a hold? A gyermek nemcsak kérdez, hanem magyaáz is. Ezeket a magyarázatokat előző ismeeteinek mintájára (analégiájára) alkotja meg. t saját maga alkotta „elméleteket" gyakran elteszi kérdés formájában: Azért olyan nagy fa, mert szereti a tejet? Azért van sötét jszaka, hogy tudjunk alucfeü? A nap azért iem esik le, mert valaki odaszögezte az égiez? Vagyis az általa ismert ok — okozati vizonyokat általánosltja, és azokkal magyaráz zámára ismeretlen jelenségeket. Mivel a gyertek számára az oksági viszonynak foként az formája ismeretes, hogy az ember tesz, csiál valamit, és az valamilyen következménnyel 5r, ezért a természet különböző jelenségeit 5 így magyarázza. A felnőttek jókat mosolyognak a gyermekek érdésein az általa alkotott „elméleteken", lémi büszkeséggel mesélik az ismerősöknek, ogy már megint mit mondott a gyerek. Fonts, hogy válaszoljufik a gyerek kérdéseire, légpedig úgy, hogy meg is értse. Vigyázzunk rra, hogy ne mondjunk valótlanságot. Ne agyjuk rá: azért olyan nagy a fa, mert sok ?jet evett. Magyarázzuk meg. hogy a fa nem ?jet eszik. Ne hagyjuk abban a hitben sem: zért van sötét, hogy tudjunk aludni. Magya-Szzuk meg, hogy azért van sötét, mert a ap most máshol süt. Ha nem is tudjuk a gyertek kérdéseit teljesen, kimerítően megválazolni — hiszen a tudományos magyarázatot gysem értené meg — válaszainkban arra töekedjünk, hogy ismereteit olyan jelenségek »tárásával is gazdagítsuk, amelyeket maga íegérthet. Például: a mágnes megtartja a tűt nélkül, hoqy bárki hozzáerősítette volna. Utána Imondhatjuk, hogy a nap is valahogyan így tarad az égen, és nyugodtan hozzátehetjük: ha nagyobb leszel, majd részletesen megmagyarázom. Ha nem válaszolunk rendszeresen a gyerek kérdéseire, hanem idegesen összeszidjuk: hagyd már abba a kérdezést — leszoktatjuk arról, hogy megkérdezze azt, amit nem ért. Ennek pedig az a következménye, hogy a gyerek később, iskoláskorában is belenyugszik majd abba, hogy valamit nem ért. Ha pedig gyermekünk kérdését Ilyen válaszokkal ütjük el „azért, hogy a szamarak csodálkozzanak", vagy „azért, hogy a rák ne menjen a vetésre", ne csodálkozzunk, ha legközelebb, amikor számonkérjük miért tette ezt vagy azt, Így válaszol: „hogy a szamarak csodálkozzanak!". Nem szabad engednünk azt sem, hogy a gyerekek kérdései öncélúakká váljanak. Ne engedjük, hogy kérdezzen, amikor olyat kérdez, aminek semmi értelme sincs, és ezt csak felnőttek szórakozására teszi, vagy ha újra és újra (habár már válaszoltunk rá) megismétli jgyanazt a kérdést. Az ilyen kérdések nem járulnak hozzá értelmi tevékenységének fejlőléséhez. Ilyenkor a legcélravezetőbb eljárás, ha visszakérdezünk „ezt már te is tudod", vagy valamilyen közvetett mödon eltereljük figyelnét a kérdezősködésröl. Általában ne csak a gyerek kérdezzen. Kér-Jezzük mi is őt. Vegyünk kezünkbe egy képestönyvet, nézegessük ketten. A képek alapján ilkalom nyílik számtalan kérdés megbeszélésére. Ezt főképpen akkor tegyük, ha a nyernek magától nem nagyon kérdezősködik. Az lyen beszélgetésekkel könnyű elérnünk, hogy tgyszer csak a gyerek vegye át a szét és > kérdezzen. A gyermek kérdéseire tehát nem:sak válaszolnunk kell, hanem a gyermeket nevelnünk kell arra, hogy kérdezzen. Hiszen a heyes kérdezésre való nevelés a gyermek önálló, ílkotó gondolkodásának fejlesztését jelenti. FODOR KATALIN egyetemi tanársegéd