A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-10 / 19. szám

Ahetvenes évek „reformkorának" haladó irodalmi nagyjai közé tartozik Mihail Jevgrafovics Szaltikov-Scsedrin, a kitűnő orosz rea- , lista író, szatirikus. Nemesi családból származott; 1826. január 27-én született a tveri kormányzóság Szpasz-Ugol falujában. Világnézetében materialista volt, és közel állott a marxizmushoz. Feuerbach hatással volt rá, de Hegel tanításában felismerte nagy erősségét, a dialektikát; ugyanakkor meglátta a hegeli idealizmus yyöngeségeit. A forradalmi marxizmus pozíciójára azonban már nem tudott eljutni. Materialista világnézete irodalmi müveiben is megnyilvánul. Élesen kikelt az ún. „tiszta művészet" hirdetői ellen, ostorozta a hamis romanticizmust, ugyanakkor a naturalizmust is. Az irodalom hivatását a társadalom szolgálatában, a jó megdicsőítésében és a rossz, a bajok okainak le-Egy orosz forradalmi demokrata eHitéUe&ete leplezésében látta. Jellemző a pozitív hősről vallott felfogása is. Két elbeszéléssel kezdte írói hivatását. Az „Ellentétek" és a „Bonyolult ügy" — noha művészi értékük szempontjából erőtlen írói zsengék voltak — éles tiltakozást jelentettek a fennálló társadalmi rend igazságtalansága ellen. Nem is kerülték el a felsőbb helyek figyelmét. I. Miklós Vjatkába száműzte az Írót, azért, hogy az az Otyecsesztvennije zapiszki (Honi Jegyzetek) című lapba ilyen lázító művet csempészett be akkor, amikor egész Európában forradalom járt. 1856-ban, a cár halála után tért vissza Vjatkából. A száműzetésben szerzett élményei gazdag anyagot szolgáltattak számára. Legismertebb művében, a „Kormányzósági vázlatok"-ban örökítette meg a szatíra mesteri formájában az akkori Oroszország jellegzetes alakjait: a korrupt, népnyúzó tisztviselőket, az élősködő nemességet, az Azt mondják, hogy a német nyelvben száz különböző szó van az i v á s r a, a francia nyelvben pedig a szerelemre. Ami az ivást illeti, a magyar nyelv is éppen elég szót ismer rá, hiszen a szórakozásnak, a szenvedélynek, vagy ha úgy tetszik: a szenvedélyes szórakozásnak ez a fajtája cseppet sem idegen a magyar embertől. Költőink híres bordalai, népünk számos szólásmondása is ezt bizonyít ja. S ezt bizonyítják a szombat esténként kissé bizonytalan lábon hazafelé igyekező polgártársak is. Az ivással kapcsolatban e rövid kis cikkecske szíík keretei közt szeretnénk rámutatni arra az első pillanatban talán lényegtelennek látszó körülményre, hogy m ib öl iszunk. Pedig az edények, billikomok, korsók, serlegek, poharak stb. formája évszázadokon át következetesen idomult mindig a belőlük fogyasztott italok fajtáihoz. Ha voltak és vannak is jelentéktelen eltérések, általános és ma is érvényes szabályként megállapíthatjuk, hogy a fogyasztott italféleség szesztartalma rendszerint fordított arányban áll a pohár nagyságával. A sört, melynek viszonylag legkisebb az alkoholtartalma, isszuk a legnagyobb pohárból, illetve korsóból (s itt közbevetve megjegyezzük, hogy az üveggyárakban, ahol a különböző poharak készülnek, gondolnak is erre, s a legtöbb italfajta számára egyegy készletben is azonos stílusú, színű, díszítésű, de különböző nagyságú poharakat gyártanak). A legkisebb poharak az édes likörök számára készülnek: a konyakos pohár már valamivel nagyobb, de meg mindig a „kicsiny" poharak közé tartozik; az édes csemegeborokat (vermut, port vein stb.) öblösebb, nagyobb poharakból isszuk, ennél is nagyobb pohárból kortyolgatjuk a irösbort, amit mindig szobamelegségűre kell temperálni s sohasem siabad behíiteni! A szabályos borospohár már eléri az myy deciliter űrtartalmat is. Nagyság tekintetében ezután az eljegyzések, eskiivök és egyéb családi ünnepek és 'vigqdozások alkalmából összecsendülő pezsgőspohár következik; igaz, hogy tartalma rendszerint alig valamicskével több a borospohárénál, de kiszélesedő, ellaposodó formája, vagy a konzervatívabb karcsú, magas, vékony pezsgőspohár-forma lényegesen több tartalmat mutat. (A sorrendben következő, s a készletben helyet foglaló körülbelül két deciliteres vizespoharat az alkoholos italok iránti tiszteletből ezúttal csak zárójelben említjük meg.) A mellőzött vizespohár után poharaink sorát a három deciliteres söröspohár fejezi be. Ennek népszerűbb formája a fogóval ellátott három és öt-deciliteres söröskorsó, a derék és terebélyes „krigli", amelyben olyan gyönyörűen habzik a kesernyés, üdítő árpáié. Az emberek többsége általában ragaszkodik ezekhez a méretekhez. Ha nem másért, hát megszokásból. Furcsa is lenne a pálinkát söröskorsóból kortyolni, sörünket pedig parányi likőröspohárbó! hörpint -getni. Talán rá sem ismernénk, hogy mit iszunk ... Kivétel persze minden szabály alól akadhat. A legújabb, ha szabad így mondani: legmodernebb italokat egészen szokatlan formájú és méretű poharakból is isszák. A különböző cocktailekct néha egészen hatalmas, öblös poharakban adják asztalra, s ilyenkor csak a pohár alján búsong egy-két ujjnyi ital. De az emberektöbbsége ragaszkodik a jól bevált pohár formákhoz. A likőrt likőrös pohárból iszszák, a bort boros pohárból. Csak egy a fontos. Hogy poharunkban mindig legyen valami jófajta itóka . .. (ZÓLYOMI) uralkodó osztály erkölcsi fertőjét. Kigúnyolta őket és ugyanakkor részvétet és szánalmat keltett a megalázottak és megnyomorítottak — a nagy néptömegek iránt. Egy évig alkormányzói tisztséget töltött be a rjazanyi és tveri kormányzóságban, de ellenségei csakhamar kikezdték, és ezért kénytelen volt 1862-ben nyugalomba vonulni. Tovább alkot: Egy város története, a Golovljov család stb. című müveiben lerántja a képmutatás leplét az igazságtalan társadalomról. Az utóbbiban — Turgenyevhez hasonlóan — a „nemesi fészkek" bomlását, ennek okait, egyének bukását — mutatja meg erös képekben. Utolsó éveit — a Honi Jegyzeteknek 1884-ben történt végleges betiltása után - magányosan, állandó munkában élte le. 1889. május 10-én halt meg. LÖRINCZ LÁSZLÓ tHM

MMMMM

Mt

MMHMMMMM Időszerű jegyzetek Gyilkosok árnyékában Dzsamila Buhired algériai diáklány esete nemrégen izgalomba hozta az egész világot. A francia ejtőernyős csapatok raffinált vallatási módszerei, kínzóeszközei sem tudták megtörni a hü honleány hősi lelkületét. A világ igazságszeretö embereinek és demokratikus szervezeteinek tiltakozó mozgalma végül is a felette kimondott halálos ítéletnek életfogytiglani börtönbüntetéssé változtatására kényszerítette a gyarmati igazságszolgáltatási szerveket. A napokban azt olvastuk, hogy Dzsamila éhségsztrájkot kezdett a börtönben, tiltakozásul az elviselhetetlen bánásmód ellen. A francia gyarmatosítók módszerei egyre jobban hasonlítanak a náci gégemetszők módszereihez. Titokban végzett gaztetteikről Henri Alleg, az algériai hazafias mozgalom egyik vezére, harcos újságíró Vallatás cimű. magyarul is megjelent Írásában lebbentette fel a fátylat. A francia rendőrség az anyaország területén is elkoboztatta a börtönből kicsempészett írást, ám annál jobban terjed titokban; a sokáig ámított tömegek vágynak az igazságot megtudni. A francia kormány nem tudja többé titkolni az algériai gyarmatosítók kegyetlen garázdálkodását és törvénytiprását, az emberi jogok semmibevevését. Dzsamila éhségsztrájkot kezdett. Ugyanakkor vádlottak padjára ültetik több társát, például az említett Alieget, Ahmed Akkast stb. A gyarmati hóhérlegények be akarják fejezni szennyes müvüket. Sőt, Maurice Audin sem fog hiányozni a vádlottak padjáról. Pedig ő már nincs is az élők sorában. A francia szoldateszka golyója „menekülési kísérlet" közben terítette le. Kitől is tanulhatták ezt Massu ejtőernyősei? Ismerős módszer, s úgy látszik, nagyon tanulékony a francia gyarmati hadsereg. Dehát most törvényes alapon akarják utólag szentesíteni az elkövetett gyilkosságot. Az algériai harcok nem csitulnak. Ojult erővel fel-fellángolnak. Újabb falvak borulnak lángba, jelezve a gyarmati csapatok útját. A bennszülöttek újabb százai és ezrei válnak a menekülttáborok lakóivá. Újabb erőkkel növekszenek az algériai nemzeti felszabadító mozgalom partizánosztagai. L. L. 13