A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-10 / 19. szám

A CSEMADOK VII. országos közgyűlésének nitaungugábóL Dr. Sas Andor, Bratislava A CSEMADOK tízéves fennállásának évfordulóját ünnepli, jubileumot ül. A jubileum szó eredetileg az öröm kifejezését, az elégedettség harsonaszavát jelenti, ujjongást jelent. Van-e okunk és jogunk az ürvendezésre? Azt hiszem, igen. Két nagy ok van örvendő elégedettségre. Az egyik: a Csemadok belső élete gazdagodott, rendszeressé, átgondolttá, sokágúvá, termékennyé vált; a másik ok: kifele mint tömegszervezet megbecsülést vívott ki, társadalmi és politikai súlya tekintélyessé növekedett. Saját kultúrájának pillérévé, a szocializmust épitö közös erőnek komponensévé lett. A Csemadok népi demokráciánk tízéves zavartalan fejlődésébe, mint szilárd láncszem, beletartozik. Miért tudta feladatait egyre tökéletesebb formában, fokozódó sikerrel, fokozódó módon teljesíteni? Mert a szocializmust építő állam, a párt és köztársaságunk egész dolgozó népe megadta erre a lehetőséget, s az évek folyamán a Csemadok maga, mint tömegszervezet egyre érettebbé, teljesítőképesebbé vált. A Csemadok büszke lehet arra a teljesítményére, hogy irányításával republikánkban a magyar dolgozó tömegek olvasottsága, irodalmi érzéke növekedett. Az épülő szocializmus a reálkeresetet, a pénz vásárló erejét s az egyes dolgozónak jutó anyagi eszközöket úgy megnövelte, hogy jut belőlük kulturális szükségletek fedezésére, könyvek vásárlására, színház vagy hangversenyek látogatására. A CSEMADOK-nak szerepe van a politikai nevelésben, s hogy ez a nevelés megfontolt és megbízható jellemeket formált, mutatja a csehszlovákiai magyar dolgozók szilárd magatartása és biztos, ingadozást nem ismerő tájékozódása az 1956-os magyarországi ellenforradalmi kísérlet idején, bizonyítja továbbá a magyar lakosság egyre elmélyülő testvéri szolidaritása a republika nemzeteivel, s tudatos, lelkes és példás közreműködése a szocializmus építésében. Hozzám mint pedagógushoz az iskola hivatásos nevelő munkája áll legközelebb, s engedjék meg elmondanom, hogyan próbáltam a tanítás és nevelés kommunista feladatait negyven év előtt, 1919. április 17-én felvázolni. „A munkásság uralma és az ő eszmeiségének szellemében szervezett társadalom az iskolázás számára olyan páratlan megújhodást jelent, amelynek hiába keresnénk párját az emberiség eddigi történetében. A dolgozók társadalmában a tanító méltó és megbecsült társa lesz a többi munkásnak. Tanítónyomor nem létezik többé, mert a kiépült kommunista állam sokszorosan fokozódó termelési többletét javarészt az iskola céljaira fordítja. A tanítás és nevelés nem ismer olyan alacsony célkitűzéseket, mint a polgári állam népoktatása. A földbirtokos és a gyáros érdekei irányították eddig a tömegek iskolázását. Mit ér azonban elvben a tanulás szabadsága, ha a társadalom túlnyomó többségétől a tőkés gazdálkodás elvonja azokat az anyagi eszközöket, amelyek alaposabb műveltség megszervezésének feltételét képezik." „A vidéki tanítónak legfontosabb feladata az, bogy a földműves szegénység körében agitáljon s a kisbirtokost kiragadni segítse elszigeteltségéből, abból a balgatag tévhitből, hogy kötelességét megtette, ha csupán magának gazdálkodik. Be, kell vinni a kooperálás nagy gondolatát, a proletár munkafegyelmet a föld népébe. A kisparasztságot is járja át az a meggyőződés, hogy nem akkor gondoskodik valaki a legjobban magáról, ha zsugori, pénzhalmozó és jószágrejtegető, hanem, ha a közösség számára többet termel. A munkával szerzett kisvagyon és kisbirtok megmarad az eddigi tulajdonos kezén, de ezentúl ne az, a csak önmagára gondolni tudó kispolgári és paraszti önzés legyen a termelésnek és a serénykedő munkának ösztönzője." „A ránk köszöntő új világban közösek a föld és a munka gyümölcsei, mint ahogy a nap szeme közösen pihen mindannyiunk felett. A kommunista nevelés pedig a megnyomorítástól szabad, egész embert, — akinek a maga módján elképzelt formáit a görög szobrászat márványba véste, — a hús és vér valóságában akarja megalkotni. A tömegeket ezért olyan messzenéző törekvések és oly emelkedett óhajtások mozgatják, hogy a tanítóság csak minden erejének megfeszítésével lehet méltó hozzájuk." Mindezt kerek negyven esztendő előtt így sikerült nekem elmondanom, s nemrég egy pedagógiai szaklap tudtom és emlékeztetésem nélkül, mint nagy idők dokumentumát előkereste az annak idején megjelent szöveget. Az önök ítéletére bízom eldönteni, el lehet-e mondani ma is ezt a programot, s a negyven év előtt elhangzott és leírt szavaknak megvan-e ma is a teljes érvényük. Koleszár János, Tornaújfalu Ha visszatekintünk arra a tíz évre, amely a CSEMADOK megalakítása óta eltelt, megelégedéssel láthatjuk, hogy a CSEMADOK munkája eredményes volt. Elértük a remélt színvonalat. A falusi dolgozók élete alapvetően megváltozott. A szepsi járásban minden igyekezetünkkel a szocialista kultúra emelésén fáradoztunk. Megalakultak a szövetkezetek. Jelenleg a XI. kongresszus határozatai alapján még fokozottabb munka vár a CSEMADOK-ra. Hivatkozom Bil'ák megbízott elvtárs szavaira; aki kijelentette, hogy munkánk ne legyen öncélú, mert a kultúra nem öncélú valami. Célja: hogy híven tükrözze gazdasági eredményeinket. Épp ezért fel kell használni minden módot, hogy megtanítsuk falusi dolgozóinkat a korszerű gazdálkodásra. Megismertessük velük szocialista vívmányainkat, megszerettessük az új nagyüzemi gazdálkodás formáit. Pathó elvtárs azt is megemlítette, hogy szükséges a városiakkal is megismertetni a falu kérdéseit. Erre, igenis, nagy szükség van. Ne feledkezzünk meg tehát arról, hogy nemcsak tanítani kell a népet, hanem meg is kell ismerni, és az ismeret alapján vezetni és irányítani a szocializmus építésének útján. Labanc István, Berzéte Szeretném érinteni a szövetkezeti klubok szervezésének és a népnevelésben való feladatának kérdését. A XI. kongresszus határozata szerint feladataink igen nagyok. A szövetkezetesítés folyamata a befejezés stádiumában van. Ebben a mozgalomban jelentős része volt a CSEMADOK-nak is. De vajon elvépeztük-e ezzel kötelességünket? Valamennyien tudjuk és egységesen azt mondjuk, hogy nem. Sőt tudjuk, hogy ránk, népnevelőkre ebben az időszakban még nagyon komoly és felelősségteljes feladat vár. Nálunk, a rozsnyói járásban a további felvilágosító munkát a szövetkezeti klubok megszervezésével, és azok keretén belül akarjuk elősegíteni. Vannak már jól működő szövetkezeti klubjaink. S a továbbiak szervezésében és működésében a kezdeményezés a CSEMADOK-csoportok dolga is, mivel a legtöbb esetben a CSEMADOK-csoportok beolvadnak a szövetkezeti klubokba. Amelyik szövetkezetnél működik a szövetkezeti klub, ott jobbak lehetnek a gazdasági eredmények. Tehát e klubok sokat segítenek. Gazdaságilag éppen azok a szövetkezetek a leggyengébbek, amelyeknek vezetősége a népművelési munkában maradi. Az ilyen szövetkezetekben aztán nemigen vannak 20 — 30 koronás munkaegység értékek. Sőt még a kis munkaegység értékeket is nehezen tudták fizetni. Ez is igazolja, hogy itt hatásosabb népnevelő munkára van szükség. Ez is mutatja, hogy mennyire szükség van a szövetkezeti klubokra, ahol a rádió, televízió, jó könyvek a tagság részére nemes szórakozási lehetőséget biztosítanak. Gondoskodunk olykor-olykor egy-egy szakelőadásról, politikai ismertetésről. A szövetkezeti klub révén a fiatalokat is megnyerjük a szövetkezetbe, úgyhogy ezek egymásután kérik felvételüket. Ezzel sikerül fiataljainkat visszavezetnünk a mezőgazdaságba. A nyári időszakban a jól működő szövetkezetek kirándulásokat szerveznek — lehetőleg a szlovák vidékekre. Ezzel kettős célunk van, nemcsak új ismeretek szerzése, nemcsak a természeti szépségek megismerése, hanem egyszersmind épülő új üzemeinknek a meglátogatása. Mindezzel szocialista hazaszeretetre neveljük fiataljainkat, és elmélyítjük a magyar és szlovák dolgozók közt a barátságot. Tehát szövetkezeti klubjainknak sokrétű feladata van. és csak rajtunk áll, hogy mindezt teljesítse is. Pető Lajos, Oroszka Öröm és büszkeség töltött el, amikor hallottuk, hogy milyen szép eredményeket ért el a CSEMADOK országszerte Ünnepélyes és bensőséges volt mindenütt az évzáró gyűlés. A legnagyobb ünnep azonban a CSEMADOK jubileumi közgyűlése. Jól esik itt hallani, hogy mindenütt milyen lelkesen dolgoznak a helyi csoportok. Jól esik hallani, hogy az idősebbek is bekapcsolódnak a kultúrmunkába, még a színjátszó mozgalomba is. Mi. oroszkaiak eljárunk színielőadásainkkal más községekbe, de ugyanilyen lelkesen dolgozik csatái helyi csoportunk is. Számos esetben léptek fel az elmúlt év folyamán egész estét botöltő műsorral. A járás területén ünnepélyes gyűléseken emlékezünk meg a tízéves évfordulóról. Néhánv községből jelentették, hogv 65. 40. 25 új tagot szereztek. Mindenütt élénken folvik a taook tQborzása. Házról házra járunk, aktív munkára szólítjuk fel a tagokat, s aaitálunk, hogy a nem tagok is beléDienek az egyesületbe. Az ilyen eredményekhez szív kell. Szívvel, lélekkel kell dolgozni a kultúra munkásainak. Gazdag tapasztalatokka! megyünk haza az idei közgyűlésről, s azon leszünk, hogy ezeket a tapasztalatokat gyümölcsözően használjuk fel otthon további munkánkban. 9