A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-10 / 19. szám

Amit a vitaminokról mindenkinek tudnia kell A táplálkozás rendeltetése Azt már az ősember is tudta, hogy élete fenntartásához táplálkoznia kell. Annak felismeréséig azonban, hogy az emberi tápláléknak mi a rendeltetése és milyen hatóanyagokat kell tartalmaznia, hogy egészségesek és munkabírók legyünk, igen hosszú és göröngyös utat kellett az embe­riségnek megtennie. Csupán a múlt század közepe táján kezdték el a természettudó­sok az embert, annak szerveit, szerveze­tének felépítését és működését behatóan vizsgálni. Ebben az élettani kutatómunká­ban részt vevő tudósok önfeláldozó mun­kájának köszönhetjük, hogy ma már szer­veink működését és ehhez a működéshez, vagyis életünk fenntartásához szükséges hatóanyagokat és azok szerepét többé-ke­vésbé ismerjük. Táplálkozással először a szervezetünk szünet nélküli munkavégzé­séhez (ne feledjük, hogy pihenés közben is dolgozunk, mivel szerveink akkor is működnek) szükséges energiát vagyis fű­tőanyagot biztosítjuk, melyet szénhidrát és zsírtartalmú tápanyagokból nyer a szervezetünk. Emésztés során ezek testünk sejtjeibe jutnak és ott a légzéssel szer­vezetünkbe jutó oxigénnel egyesülve „el­égnek". Eközben keletkezik az az energia, mely lehetővé teszi, hogy mozogjunk, dol­gozzunk, egyszóval éljünk. A tápláléknak másodszor olyan anyagokat is kell tartal­maznia, mely a test állandó építéséhez szükséges: a fehérjéket, ill. ezek alkotó­részeit és különféle ásványi anyagokat (mész, foszfor, vas, réz, stb.) Mind a fe­hérjéket, mind pedig a szükséges ásványi anyagokat állati (tej, tojás, hús) és növé­nyi eredetű (zöldségfélék, gyümölcs, tész­ta, stb.) táplálékokból nyeri szervezetünk. Mik a vitaminok? A tápláléknak ezenfelül — habár igen csekély mennyiségben — még egyéb, bonyolult összetételű, de igen nagy hatóképességű vegyületeket is tar­talmaznia kell, melyek szabályozzák és serkentik életműködésünket, szervezetün­ket pedig a betegségekkel szemben ellen­állóbbá teszik és védik. Ezeket nevezzük vitaminoknak és az ABC egyes betűivel jelöljük őket. Ha a szervezetünk hosszabb ideig nélkülözi a vitaminokat, akkor avita­minózisban súlyosan megbetegszünk, sőt bele is halhatunk. Előfordul azonban olyan eset is, hogy jut ugyan a szervezetbe vita­min, de kevesebb, mint amennyire szük­ségünk lenne, ezt nevezzük hipovitaminó­zisnak. Ennek tüneteit alig vesszük észre, de mégis veszélyes, mert a szervezet el­lenállóképessége erősen csökken. Hipovi­taminózis az ún. tavaszi fáradtságérzés is, mikor még a legcsekélyebb munkát is megerőltetőnek érezzük. A vitaminokat két csoportra szokás osztani: vízben és zsír­ban oldódókra. Ezt azért kell tudnunk, mivel a vízben oldódókat szervezetünk nem tudja elraktározni, tehát ezeket ál­landóan pótolnunk kell. A zsírban oldódok feleslege viszont a szervezetben felhalmo­zódhat, hiányuk tehát csak később érez­hétő. A jelentősebb vitaminok és azok szerepe A vitamin. A zsírban oldódó A vitamin­nak négy fontos szerepe van, mégpedig 1) elősegíti a fejlődő szervezet, tehát a gyermekek növekedését, 2) szabályozza a szem működését, 3) biztosítja a bőr- és nyálk^iártyák működésének zavartalansá­gát, s*végül 4) serkenti a mirigyek tevé­kenységét és váladéktermeléset. A csök­kent A vitamin ellátás vagy teljes hiánya következtében 1) a gyermekek fejlődésük­ben visszamaradnak, 2) a szem elveszti al­kalmazkodó képességét és az ún. farkas­vakság lép fel, mely teljes megvakuláshoz is vezethet, 3) a bőr és nyálkahártya sejt­jei között hézagok keletkeznek, melyeken át a felületen élő baktériumok a szerve­zetbe jutnak és ott gyulladást okoznak, végül pedig 4) a mirigyek csökkent vála­déktermelése következtében epe- és vese­kő képződhet. A legfontosabb A vitamin források a tengeri halak májolajai, vala­mint a nyári tej, tejtermékek és tojás, vé­gül kisebb mennyiségben a máj. Tekintet­tel arra, hogy a hazai tápanyagokban aránylag kevés A vitamin van, nagyhord­erejű volt az a felfedezés, hogy az A vita­min helyettesíthető egy növényi festék­anyaggal, a karotinnal, melyet a szervezet a májban és a belekben A vitaminná alakít át. Karotin bőségesen van a zöldségfélék­ben, a zöldfőzelékekben és a gyümölcsök­ben, ezért ezeknek sohasem szabad hiá­nyozniuk asztalunkról. A karotinnak még az az előnye is megvan az A vitaminnal szemben, hogy a hő hatására nem pusztul el, tehát a főtt ételekben is hatékony ma­rad. Egy felnőtt ember napi A vitamin szükséglete 2 mg vagy 5 mg karotin, a gyermekeknek azonban ennek a mennyi­ségnek többszörösére van szükségük. B vitamin csoport. Az eleinte egy vita­minnak gondolt, vízben oldódó B vitamin­ról később kiderült, hogy különböző anya­gok keveréke, melyeket Bi, B2, Bj stb. vita­minoknak neveztek el. Legfontosabb kö­zöttük a Bi vitamin vagy aneurin. Ennek hiánya okozza a beri-beri betegséget, mely lesoványodással, izomsorvadással, ideg­gyulladással, görcsökkel, bénulással jár és végül halállal végződik. A Bj hipovitami­nózisa étvágytalansággal, idegbántalmak­kal és szívidegességgel jár. Legfőbb for­rása az élesztő. Elegendő mennyiségben előfordul a csírázó gabonában, a mákban, a dióban. A húsokban levő tekintélyes mennyiségű Bi vitamin nagy része azonban sütés és főzés közben elpusztul, csupán a hirtelen sült húsokban marad meg belőle kisebb mennyiség. Napi Bi vitamin szük­ségletünk 1,5—2,5 mg. A hőálló B2 vitamin­ról a legújabb vizsgálatok kiderítették, hogy nem egységes vegyület, hanem tóbb, egymástól elkülöníthető hatóanyagból áll. Legfontosabb közöttük a riboflavin, mely­nek hiánya görcsöket, vérszegénységet, szemlencse-homályosodást és bőrelválto­zást okoz. Nagyobb mennyiségben a pék­élesztőben, a májban, a húsfélékben, cse­kélyebb mennyiségben a tojás sárgájában és a tejtermékekben (savó, író), valamint a zöldségben fordul elő. Napi riboflavin szükségletünk 2 mg. Szintén a B2 csoport­ba tartozó nikotinsavamid hiánya okozza a pellagra betegséget, mely bőrgyulladás­sal, a szájüreg kisebesedésével, idegbán­talmakkal és emésztési zavarokkal jár. Legtöbb van a sör- és pékélesztőben, elő­fordul még a barna kenyérben, a húsok­ban, a gombában és a hüvelyesekben. Na­pi nikotinsavamid szükségletünk 20—25 mg. Ebbe a csoportba tartozó további fon­tos vitamin a pantotensav. Hiánya idő előtti őszülést, bőrvarasodást és bélhuru­tot okoz, a gyermekeknél pedig fejlődés­beli visszamaradással jár. Élesztőben, me­laszban, májban, tejben, tojás sárgájában, hüvelyesekben és a gombában fordul elő. Napi pantotensav szükségletünk 10—50 mg. Fontos még a B12 vitamin is, melynek az emésztésben és a vérképzésben van je­lentős szerepe. Napi szükségletünk 1—2 ezred milligramm. C vitamin. A vízben oldódó C vitamin hiánya okozza a súlyos és halállal végződő skorbut betegséget, mely általános testi leromlással, az íny vérzésével és kifeké­lyesedésével, a fogak meglazulásával, az izmok, az izületek, a bőr és a zsigerek hajszálereinek megpattanásával és vérzé­sével jár. Az elmúlt évszázadokban skor­but következtében gyakran egész ország­részek néptelenedtek el. Még az első világháborúban is tízezrével szedte áldo­zatait a skorbut. A C citamin részleges hiánya okozza a tavasszal fellépő fáradt­ságot, és a betegségekkel szembeni csök­kent ellenálló képességet. A C vitamin fo­gyasztása tehát nemcsak a betegségek ellen véd bennünket, hanem a testi és szellemi munkaképességünket is növeli. Bőségesen tartalmaznak C vitamint a zöld­ségfélék és a gyümölcsök. Egy közepes zöldpaprikában annyi van belőle, hogy bő­ségesen fedezi egész napi szükségletünket. A gyümölcsök közül legtöbb a csipkebo­gyóban és a citromban van. A héjában főtt burgonyában szintén marad egy kevés C vitamin, a főzés közben ui. egy része el­pusztul. Napi szükségletünk 50-60 mg. D vitamin. A zsírban oldódó D vitamin szabályozza szervezetünk mész- és fosz­foranyagforgalmát. Hiánya okozza az an­golkór nevű fiatalkori csontbetegséget, mely a csont megpuhulásával és elgörbü­lésével jár, felnőtteknél pedig fogszuvaso­dással. Szokásos táplálékaink általában szegények D vitaminban. Legtöbb van a csukamájolajban és a lóhúsban. A nyári tejben, tejtermékekben és tojásban ele­gendő mennyiség van. Az élesztőben levő ergoszterin nevű anyagból szervezetünk maga is képes D vitamint képezni, ez ui. a bőrben a nagyfény vagy a kvarc hatásá­ra D vitaminná alakul. Napi szükségletünk 1—2 ezred milligramm, a gyermekeknek azonban ennek többszöröse kell. A helyes étrend. Ebből a rövid ismerte­tésből is világosan láthatjuk, hogy egész­ségesek csak akkor lehetünk, ha vitamin­dúsán és változatosan táplálkozunk. Tehát a szénhidrátokon és fehérjéken kívül szer­vezetünknek meg kell kapnia a mindennapi szükséges vitaminadagját is. Az egyoldalú húsfogyasztás épp olyan káros, akárcsak az ellenkező véglet, az ún. vegetarianiz­mus, mely az állati eredetű ételek fo­gyasztását elveti és kizárólag növényi ételeket ajánl. Tartsuk be tehát az arany középutat, együnk húst is, de fogyasszunk bőven zöldségféléket és gyümölcsöt is. Szervezetünk tavaszi vitaminhiányának leküzdésére, mint gyors segítséget ajánl­hatjuk a gyógyszertárainkban kapható „Sanovit" vitaminos csokoládét, mely 30 kockából áll. Egy-egy kocka elfogyasztásá­val biztosíthatjuk egy napi vitaminszük­ségletünket a legfontosabb (A, B, C, D) vitaminokból. FÜZFÖI PÁL 10

Next

/
Thumbnails
Contents