A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-10 / 19. szám

Fazekas Mihály, Lelkes Magda és Lőrincz Margit egy vidám jelenete Bér a Szevillai borbélyt a francia királynő, Mária Antoinette nyári kastélyában is előadták, mégis állíthatjuk, hogy Beaumarchais müvei saját korukban kulturális forradalmat jelentettek. A Figaró házasságát a MATESZ színpadán Münk István rendezte. Mint legutóbb a Bolondos vasárnapban, ez alkalommal is bebizonyította, hogy nemcsak érti, de őszintén szereti is a hivatását. Vendégrendezéseit a színészek feltétlenül a javukra könyvelhetik. A komáromi színház fejlődőképes együttese — csekély túlkapásoktól eltekintve, melyek idővel bizonyára lecsiszolódnak — jó előadást produkált. Elsősorban a címszerepet játsző Turner Zsigmondot kell megdicsérni, aki az 1955-ben ugyancsak Komáromban bemutatott Szevillai borbélyban is sikeresen megformálta már Figaró vérbő figuráját. Lőrincz Margit a minden hájjal megkent borbély nemkevésbé fortélyos menyasszonyát alakította lendületesen. Nagy Eszter mértéktartó játékán a rendező gondos kezét éreztük. Tóth Lászlónak is sikerült ezúttal levetni a már több Ízben kifogásolt modorosságot. Szívesen láttuk Ferenczy Annus bájos Cherubinját. Általában, ez alkalommal az együttes mindegyik tagja jói vizsgázott. Tetszettek Tarics János zenebetétszámai, Vychodil hangulatos színpadképei (különösen a második rész kertjelenetében) és Bezák Helena szép kosztümtervei. A bemutató előadás közönsége kedves és meleg színházi est élményével gazdagodott. D. T. Májusi csillagok Figaró é9 ifjú arája: Turner Zsiga és Lőrincz Margit Százhatvan évvel ezelőtt. 1799. május 19-én halt meg Pierre Auguste Cáron de Beaumarchais francia 1ró. Ebből az alkalomból mutatta be április 23 in a komáromi MATESZ az író egyik ismert vígjátékát, a Fi -garó házasságát. A bemutatót azonban nemcsak a jubileumi év, hanem az erősen kritikai élü komédiának ma is időszerű .mondanivalója tette megokolttá. Figarót, ezt a furfangos, szókimondó fodrászlegényt Beaumarchais másik vígjátékából, a Szevillai borbélyból már ismerjük. De mig ez utóbbiban Figaró gazdáját, a szerelmes szívű Almaviva grófot segíti leleményesen a házasság boldog révébe, addig a szerző most bemutatott darabjában Figaró immár saját boldogságát igyekszik megoltalmazni éppen a házasságában már unatkozó, csélcsap Almaviva gróffal szemben. Sok mulatságos helyzet és szellemes, néha keserű, máskor szemtelen komédiázás után ez végre sikerül is. Am Beaumarchais vígjátékaiban nemcsak mulattatni akar; nagyon komoly mondanivalója is van. A Szevillai borbélyban a kapzsiságot gúnyolja ki, a Figaró házasságában pedig a feslettséget, korának egyik legvisszataszltóbb tünetét állítja pellengérre. De mind a két darabban a mókázó kedvű, bátor borbély kotnyeleskedése mélyén mér a közelgő forradalom morajlása hallatszik. .Figaro — mondotta maga Napóleon — már az akcióban lévő forradalom volt." A két vígjátékot 1775-ben, illetve 1784-ben mutatták be Párizsban. Az akkori uralkodó köröknek azonban nem nyerte meg 'a tetszését. Csehszlovákia felszabadulásának 14-ik évfordulójára a szovjet—csehszlovák közös filmprodukcló méltó. remekmüvei ajándékozta meg a közönséget. Ludvik Askenazy költői alkotása a felszabadulás első napjainak egy-egy leheletfinomságú mozzanatát örökíti meg. Elgondolását maradéktalan «művészettel kelti életre S. Rosztockij szovjet rendező. A mü tökéletességéhez hozzájárul a fényképezés mesteri volta, ami V. Hufika és V. Sumszkij szakértelmét és művészi Ízlését dicséri. Dusán és a generális, a Szikra, a Padlásszoba és a Hagymák chnü kis pillanatfelvételek a felszabadító szovjet hadsereg Prágába vonulása Idején történt kis epizódok. Nem a hivatalos fogadtatások ünnepélyességéről ad képet az író, hanem arről, hogy hosszú idő után újra nyugalmas és békés volt a május. Az emberek végre ismét szabadon mertek lélegezni, örülni és szeretni. A film számot ad a szovjet hadsereg hatalmas erejéből és igazságos, emberiességéből fakadó segíteni • akarásról, ami lényegében minden hősiesség alapja és értelme. A küzdelmes úton egy-egy pillanatra a kemény szovjet katonák is ellágyulnak, a durva katonaruha alól békés otthonra vágyó egyszerű Jelenet a Májusi csillagok című filmből Dusán (Misa Stetlnec) a férőt integet a szovjet katonáknak Tulajdonképpen Jő barátok, .de a törvény — törvény (A rend őre — Fernandel és a csempész — Toto) emberek tűnnek elő, hiszen virágbaborult május volt, és Berlin már nem volt messze ... A nagyszerű alakításokból talán a legmegragadóbb a „Padlásszoba" hőséé, Ljoska tankistáé, akinek fasiszta golyó oltja ki fiatal életét. ő is odakerül az elesett szovjet hősök nagy prágai temetőjébe, ahol felejthetetlen tetteik emlékére örök tűz ég. A színészi teljesítmények kiválóak: V. Tythinov, M. Nedbal, L. Bikov, N. Krujcsov, F. Kreuzmann, a kis MUa Stetlnec. J. Brejchová neve csak néhány név a sok rendkívül tehetséges művész közül. A törvény törvény Két kitűnő komikus, az olasz Toto és a francia Fernandel játssza a főszerepeket ebben a rendkívül mulattató és erősen szatirikus jellegű francia filmben, amelyet bátran nevezhetnénk közös produkciónak, hiszen a színészek és a technikai munkatársak franciák és olaszok vegyesen. A film ötletes rendezője Christian Jaque, a pompás kísérő zenét Nino Rótta szerelte. Két ország határán fekszik Assola kisváros, melynek utcáit, tereit, de még kocsmáját és templomát is ketté választja az olasz—francia országhatár. Így polgárai a szö szaros értelmében egyik lábukkal Franciaországban, másikkal Olaszországban vannak. A film bemutatja, hogy a megkövesedett törvények, a mesterségesen szított nacionalizmus és a szent bürokrácia áldásaiból milyen fejetetejére állított következmények származhatnak. SIMKÓ MARGIT