A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-10 / 19. szám

Ki hol éri: csülökre Az „öregek" brigádja Cigarettaszünet — Labanc Sándor odaértek, munka nemigen akadt, és viszszafelé a hetes-tarisznya kiürült. Sokan ismerjük a munkátlan hazasompolygást, a tehetetlen megaláztatást, mikor mi, erőt hordozó emberek nem leltünk állandó keresetre. Sokszor a feleség kaparta kl a férfiak részére is az élelmet a feles vagy harmados földekből. Itt Szilicén is így volt. A bajuszos gazdák, a leleményes presbitérium bérelte a határt, hogy a köves részét odavesse harmadából a legszegényebbjének. A szocializmus rendje azonban nem bosszúálló. A munka van a zászlónkra Írva, és Itt Szilicén is a vetegető, szórogató öregembereket ez köti már össze, pedig van közöttük, aki harmadában kapált, és olyan is, akinek kapáltak. Az unokák is együtt járnak a rozsnyói mezőgazdasági iskolába, vagy ülnek a traktoron, hogy csörögve húzzák maguk után a burgonyavető gépeket egyenletes sorokba potyogtatva a gruját, ahogy itt' nevezik. A Farkasárok és a Zepcedülő két tábláját ülteti a brigád. Berecz Lajos és Váradi Dezső traktorosok nem dolgoznak roszszabbul, mint a gépállomáson. Hazajöttek a gépekkel együtt, és tudják, hogy a becsület nem kis dolog. No, meg a szántásvetés árulkodó természetű munka, és nem szeretnék, ha ujjal mutogatna rájuk valaki a kapálás vagy az aratás idején. Mezei Gyula és Bokros Dezső, az ültetőbrigád gépkezelői is nagy figyelemmel rendezik a gruja-potyogtatást. Négyen felelnek egy munkáért, és ha rosszul sikerülne valami, egyformán érné őket a szégyen. Persze az sem mindegy, hogy bent a szövetkezet gazdasági udvarán a kibontott burgonyavermek mellett a sokbeszédü asszony és lánysereg mi módon válogatja ki az ültetnivalót. Ha a szavak után a szem is másfelé rebben, akkor bizony belekerülhet egy-ejjy drőtférges „gruja" a kosárba, onnan a zsákba, és akkor már senki sem felel a bajért. Ám ahogy látszik, a kéz ügyes, a szem figyelmes. Bár annyira nem, hogy némelyik, a kacérabbja ne szánná rá félszemét a fényképezőgép lencséjére. Ez azonban csak egy fél perc. Ez még egy drőtféregnél Is rövidebb. Közben telnek a kosarak, és látom, hogy itt válogat Zsoldos Jánosné is, kivel nemrég találkoztunk az utca felső végén, és Fodor csoportvezetőt kérte türelmetlen követeléssel, hogy: „Lajos fiam, engem ki ne hagyjatok a dologból". S ha már újság, legyen újság. Ha diktálják, írom a neveket, hadd tudják meg máshol is, kik a legszorgalmasabbak a krumpliválogatás első napján. Berecz Andornét a szomszédja mondja be. És sorolja egyik a másikét: Berecz Lajosné, Karcs Lászlóné, özvegy Zachar Ferencné, Gordon Jánosné... A kiegyenlítés, a békéltetés most már Hajdú elvtársra marad, ha véletlenül nem úgy van, ahogy nekem lepergették az aszszonyok. A lányokról már a brigádvezető számol be. ök a rozsnyói mezőgazdasági iskola tanulói. Gyakorlómunkán vannak itthon. Az első nap, itt a verem körül Székely Boriska, Bokros Rózsika, Zachar Olga és Gottlieber Mariska segédkeznek. — Ma csak ennyien, de holnap lesznek ötvenen is — mondja Fodor Lajos. - No, ennyi névnek már nem elég a jegyzetfüzetem — mondom, hogy valamiképpen menekedjek az összeírástól. Ezt a munkát már átengedem Tímár Dánielnek, a zsákkötözőnő párjának, aki itt az aszszonysereget irányítgatja, nem félve attól, hogy elcsavarják a fejét... ... Virágzik a kökény. A kökény és csipkebokor sövények között a (töbrös), köves részeken is folyik a munka. A burgonyás zsákok fehér jelek, hogy íme a legelhagyatottabb földet is termésre kényszeríti az akarat. Művelik a háztájit is. Sietnek, addig, amíg van rá idő, amíg a fontosabb kötelesség, a közösségi munkaterület nem szólít mindenkit. A szorgalom egy napja elpihen, hogy holnap értelmet kapjon űjra minden, a bozót, a kő, a föld, a szerszám és igazgatója — az emberi munka. GYURCSÓ ISTVÁN (Folytatjuk) Lajos — a két utóbbi a somogyi szövetkezeti iskolából van itthon — majd következik a sorban Mezei Ferenc, Tóth László, Máthé László, Zachar János, Berecz István és a sort Mezei Sándor zárja be, ha ugyan össze nem kevertem az egyforma neveket. Nézem a sort. A nyárias kabátok szövetén kirajzolódó, ritmusra mozgó jobblapockákat, az előre billenő térdeket, a hátra hajló felsőtesteket. ... Margecany! így mondták a forduló szünetében. A húszas-harmincas években SzilicérŐl Margecanyig jártak munka után gyalog. Hétfőn betarisznyáztak, egy nap A gyükeréti itató