A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-10 / 19. szám

üSSM Falu a kőhegyen Szíticc, Zajdó Rózsika a várakozó fretrefr,. t (ratetefr, szálja a füvet helyettünk. A facsemeték még csak nem is rügyeznek, úgy pusztulnak el... Egy valamire mégis jó. Aratás idején szellőzködni, mert itt akkor is csak koratavaszi idő járja. A baj ott van, hogy ,akkor meg senkinek sincs ideje erre. Tavasz van még, hogy itt járok. Lent a Sajó völgyében fehér ruhába öltözködtek a szilvafák, itt fönt most virágzik a kökény. Két hét az időjárás eltolódása. A távolság öt kilométer. Kövek, bozótok. Mostoha viszonyok. Mégis ezer ember él itt a Kishegy fennsíkján, aminek egy tenyérnyi helye sem sík. Évszázados dűlőnevek bizonyítják a púpokat, gödröket: Tilalmastető, Závozfej, Bujánhegy, Somfej, Almafabérc, Farkasárok, Hidegvölgy, Bábalyuk és még egy tucat egyéb elnevezés. A mész- és a palakő hátán alig egy ekenyom a termőtalaj Azóta mélyül, hogy tatta — és a klasszikus zene iránti ellenszenvem kezdett tünedezni. Űgy történt, hogy a színház látogatása előtt a mesterem megmagyarázta az opera tartalmát és zenéjének szépségét. Egy estén aztán megfogott a nehéznek vélt zene varázsa, a zenekar összefolyó hangzavarában megéreztem a harmónia szépségért, az áriák, kettősök vagy kvartettek, karénekek jelentőségét. Ma úgy vagyok a zenével, hogy szeretem Beethovent. Valahányszor az V. szimfóniát hallom, mindig felemelő érzés fog el. Érzem, hogy az élet szép, hogy érdemes élni és dolgozni. . Ilyen meglepő szavakkal vallott a rokonszenves felszólaló a „nehéznek" mondott muzsikáról, amely fokozott életörömmel tölti el az ember szivét és szellemét, az élet értelmének megértésére neveli, felfrissíti és munkáját megkönnyíti. — Nincs nehéz vagy könnyű muzsika — hallottam másutt. — Csak jó és rossz zene van. A szocialista kultúra adjon nekünk minél több jó zenét, operettben, esztrádműsorban is. Nem kell ehhez kommentárt fűznöm. Nőjön szaporán azoknak száma, akik értik Beethoven szimfóniáit, Smetana vagy Verdi operáit és űgy élvezik őket, mint egy lelkes szívvel elénekelt egyszerű népdalt. EGRI VIKTOR lánctalpas terepjáró traktorok jönnekmennek a határban — hármasekét huzigálva maguk után. Fodor Lajos magyarázatából tudom, hogy mi a titka a szántásnak itt az oldalakon. A palaréteggel szemben semmiképpen sem szánthat az eke, oly kevés a földréteg, néhol semmi. A falu határának legmélyebb pontjain zöldek a vetések. Itt szelídebb a föld, bár a komisz kőbuckák itt is fölütik fejüket, figyelmeztetik az embereket az örök el? lenség legyőzésére. És az ember győzi a harcot. Alig hinné valaki, hogy a szilicei szövetkezet a legjobbak közé tartozik a rozsnyói járásban. Ám ennek is titka van, ha ugyan titok a szorgalom. Kísérőm erről nem beszél. Magam tudom meg, ahogy egymás után találkozunk a munkacsoportokkal. A Somfej két homlokán fejtrágyét szórnak a legidősebb szövetkezeti tagok. Kézzel szórják, mert a félig szemcsés szuperfoszfátot a szórógép elpazarolná. így a legidősebbek munkaegysége is szaporodik: a hetven-nyolcvan éves emberek egymásután állítgatják meg Hajdú András elvtársat, a szövetkezet elnökét, mert nem akarnak munka nélkül csellengeni. Tizenegy ember. Tizenegy kar lendül jobbról balra, tizenegyen a sok közül, akik úgy mondják, hogy itt korábban kel a nap, mert magasabban laknak, mint a berzéteiek, vagy a pelsőciek. Itt már reggel van, amikor ott lenn csak hajnalodik. Persze e mögött van a titok, aminek neve szorgalom. A tizenegy ember csaknem hétszáz évet számlál. A tréfát nem számlálják. Az röpköd a sor egyik végétől a másikig. Olyan vicc is előkerül, ami megakad a sor közepén, mert a komolyabbja nem adja tovább. A szót elkapja a szél, és viszi valamerre, talán a Tilalmastetóre. Fordul a sor, és a teherautó vezetője Lőrinc Béni öntögeti az adagokat a zsákkötényekbe, fazekakba. Cigarettaszünet. Három-négy kérdés, különböző feleletek, és máris fordulnak vissza, most már a Somfej másik homlokán lefelé. Talán Máthé Bálint bácsi kezdi és utána Labanc Sándor, Zs. Bodnár Lajos, Labanc Az országot járva... írók és művészek, a tudomány és a nevelés emberei járják ezekben a napokban az országot. Gyárakban, iskolákban, földművesszövetkezetben találkoznak dolgozóinkkal, hogy megvitassák velük kulturális forradalmunk kérdéseit. A találkozókon és vitákon egy ily.en országjáró csoport tagjaként én ls résztveszek. Új hold Idején Indultunk ei és a múló napokkal, ahogy telik a hold, űgy telnek meg jegyzetfüzetem lapjai. Hadd idézzem itt néhány élményemet. Megszerettem Beethoven muzsikáját Novákyn a művelődés házában az egyik felszólaló a zene emberformáló hatásáról beszél. Elmondja, hogy nem tanult zenét, bővebb ismeretei ma sincsenek, és hangszeren nem játszik. Pontosan egy negyed évszázaddal ezelőtt, tizenhárom éves' korában hallott először operát. Rimszkij-Korzakov Szaltán cárját játszották. A dalmű szépségeit nem fogta fel; minden, amit hallott, egyenesen megzavarta, teljesen érthetetlen volt előtte. — Aztán elkerültem Morvaországba — foly-6 ötszáz métertől hatszázig a tengerszint fölött. A Fábiánszék tető a csúcsmagasság. Fodor Lajos, a szövetkezet brigadérosa adja a helyzetjelentést. - A járás székvárosa, Rozsnyó húsz kilométerre van ide. Gyalog négy óra keresztül a Feketefüz és a Sárbükk mészköves gödrein. Mostanában márcsak a turisták járják ezt az utat. Ide autóbusz hordja a népet, s viszi reggel a munkába ... A Csallóközben esetleg a patonyi rétek környékén, vagy a gútai tanyavilágban tudják elképzelni a szilicei tájviszonyokat. Ott a sár, itt a kő állítja meg a kapát, csorbítja az ekét, és nevel keményebb akaratot az emberek szivében, hogy megküzdjenek a természet erejével. A természet mindenütt próbára teszi az embert, Szilicén meg különösen. Fodor Lajos az időjárás huncutságairól beszél. - Itt a Grujahegy tetején egy szem hó sem marad meg, nyáron meg a szél ka-