A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-10 / 19. szám

lAATULAVAy ICiMlwn* í: m/X.,-,1 rswMyoeoi "'«tJKVOZSO NYPÜsrÖM •Si,„»«,„„„ y f UAUéKözcsúTőicroK "'»X* EífX 1 VÁJ AKUT FELÉ" 2 AJZ.ÓD FELE. 3 WICJÓ FELE w "NMtUE TSKÉJ^L'^' (/TiV^I uiniu s\ FOLYÓK , (PATAKOK) tea TERVEZETT ^^ CSATORNÁK. ORSLÄGÜT mmm

VAÍÚT fimiiHU GÁTAK , ÍOMOR3A ŐÍZYŐ _DUNAGZERI>AHELT yA NÁPSZEG 1 »VÁSARúi" •Am ÍNAGTMMTERX NCSICÍÓ •COIAAKOM LecsapoiiakaCsilizt Vajon tudja-e, kedves olvasó, hogy Csallóköznek sok érdekessége mellett van egy különlegessége, mégpedig az, hogy van egy saját folyója? Saját folyó oly értelemben, ahogy azt a legszigorúbb földrajztudósok meghatározzák, mert a Csallóközben születik, és ugyancsak itt végzi kanyargós pályafutását. Elz a híres folyó a Csiliz patak. Ma már megszelídült szerény kis vízfolyás, de ha az öregeink emlékeit felújítjuk és visszaforgatjuk az idót vagy egy fél évszázaddal, akkor a Csiliz még, mint félelmetes víz mutatkozik be, melynek partjain két vármegye nézett egymással farkasszemet vasvillák kíséretében, vajon melyik oldalon lékelik meg a gátat, és ennek következtében hová zúdul az átkozott árvíz, Komárom vagy Győr vármegyére. Jgy nézett a két part egymásra még 1926-ban is, amikor Csallóközben, de különösen Csilizközben aratás idején nőtt a belvíz, hogy a búzának csak a kalászait tudták csónakból sarlóval learatni. De maradjunk a Csiliznél. És, ha egyszer földrajzi fogalomnak tituláljuk ezt a „folyót", akkor mondjunk el egyet-mást földrajzi helyzetéről, mert bizony sajnálattal kell megállapítani, hogy erről a csallóközi földrajzi különlegességről a csallóközieken kivül nem sokan tudnak. Először is kezdjük az eredetén. Csallóköznádasd községnek a Duna felé eső rétjein számos kisebb-nagyobb tó és tavacska Dunából fakadó vize beszél össze, hogy vándorútra keljen. Az erecskék össze is találkoznak Felsőbaka község szélén, és elindulnak vándorútjukra. Az útirányt Alsóbaka község felé veszik, de a falut elkerülik, és máris Bős határába visz az útjuk. Itt a falu szélén tétovázva csakhamar keresztültörnek a községen, hogy Patas község libáinak és kacsáinak vigyék a hűsítőt. Izsap és Levél faluról Pár éve még sziszegtünk társainkra, ha mondogatták: másképp volna jé! Erős kezünk lefogta, mint az inda, ha volt közöttünk újra-mozdulé. Most derekunkról kötelek szakadnak — erősek, mint a rudazö-kötél, jövőnk dereng, letisztul mint az ablak, ha zúzmaráit elhordja a tői. Netn hencegünk, hogy hurrá-szóval mentünk, vagy énekelve, mint a katonák. Mint lánynak könny, nekünk meg föld-szereknünk fénylett szemünkből éjszakákon át. Mert harmincszor ls meghányja az ember, ml-kézbe adja szeretett lovát. Alkudtunk, miként alkuszik az ember, ha vásártéren árul, vagy szerez, Ceruzát fogván sár-nehéz kezünkben úgy számlálgattuk: mi lesz érdemes, És Indultunk, mint eszmélet az észben hajnalban, ba az ember ébredez. Szavunk is más lesz, ' mindig kevesebbszer mondjuk, ha mondjuk ez vagy az: enyém! a ,miénk" amit rettegve kerültünk nyelvünkre táncol táncos-könnyedén. Azzá leszünk egymásnak, mint a gépen, vetőgépen a fogaskerekek, öleljük egymást, mint a kévék dolga cséplés előtt, hogy ölelkezzenek. S a gyengéket ls, mint a zsákot a vállon magunkkal visszük, hogy nekik se fájjon... Család-tüzünknél melegedjenek. SIMON LAJOS Csttizradvány között visz tovább az út Kulcsod felé, de a csicsói határba már nem térnek be, mert közben a Duna csicsói holt ágában lelik a vesztüket. Rendkívül kanyargós ez a körülbelül 50 km hosszú út. A Csiliz látszatra egy szelíd kis csatornácskára emlékeztet, sűrű koronájú botlőfüzekkel szegélyezve, melyeken zavartalanul költ a vadruca, de mikor elhagyta a jókedve, igen sokszor megfenyegette a környék lakosságát, míg azok ellene nem esküdtek és gátak közé nem szorították. Észak felől a Komárom megyeiek, délfelől pedig a Duna és Csiliz közé szorult csilizköziek. Nehezen viselte el korlátjait ez a kis rakoncátlan folyócska, és mindig igyekezett tanújelét adni nem kívánatos létezésének. De nehezen is tudja elképzelni a gömöri, vagy a nógrádi földműves, mit is jelent az, amikor verejtékes munkájának gyümölcsét, a termést épp aratás előtt veri fel a talajvíz az egész határban Bőstől Kulcsodig, Szapot, Nlyáradot, Patast, Balonyt és Medvét is beleértve. Igen sok áldozatot hozott az itteni lakosság, hogy csökkentse a veszélyt. Védőtöltéseket épített, csatornákat ásott, szivattyútelepeket létesített, de a saját ereje sohasem volt elégséges, hogy a veszéllyel végleg leszámoljon. Segítség nehezen akadt; a föld igen szegényesen termett, mert trágya helyett vizet kapott, s az állatok eleségét elsorvasztotta a talajvíz. A munka rengeteg volt, mert majdnem minden évben kétszer kellett vetni, és a földet kétszer kellett megművelni. Igen szörnyűségesnek mutatkozott a veszlly 1954-ben. A rendkívüli nagy dunai vízállás az egyik oldalról fakadóvizekkel öntötte el Csilizközt, másik oldalról pedig az alattomosan hátbatámadó Csiliz patak a még szárazon maradt kis területet. Vajkától Csicsóig egy óriási beltengerré változott ez a sokat szenvedett terület. . (Folytatjuk a következő számban)