A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-11 / 2. szám

Az alábbi történetben nem az az érdekes, hogy fantasztikus és hihetetlen, hanem hogy az egész história egy műveltségben és jólétben élő, fejlett szocialista faluban játszódott le. Az, hogy a cselekmény főhősei egyetlen magángazdái falujuknak, mindennél meggyőzőbben bizonyítja, hogy nem is annyira az „enyém féltés", mint a korlátoltság okozza a „keményfejűeknek" falujuk közösségétől való távolmaradását. A cserencsényi „boszorkány" huszonöt éves sincs még, s tulajdonképpen nem is Cserencsénybe való. Rimabrézó mellett, egy hegyi tanyán látta meg a napvilágot, innen indult el „boszorkánykodni" három évvel ezelőtt. A csókos szájú és mosolygós szemű Giertli Annuska azzal kezdte „ördöngösségeit", hogy 1956 tavaszán megbabonázta Cserencsény egyik traktoristáját. Kuspál Pali akkoriban még Nyustyán dolgozott, itt fonta őt be Anicska, aki mint modern boszorkány, fogait csináltatni járt le idei szülei tanyájáról. A bűbájoskodásnak meg is lett az eredménye. A szerelemből házasság lett, s Giertli Anna mint boldog fiatalasszony vonult be a cserencsényi Kuspál-portára. No, ami azt illeti, jobb helyet is kifoghatott volna magának! Cserencsény község gazdag szövetkezeti falu ugyan, némely család 48 000 korona készpénzt és 50 mázsa gabonát is megkeres egyetlen év alatt — éppen csak Pali szülei nyögik magángazdaként a „csakazértsemmel" járó gondokat. A temetővel szemben, egy meredek dombháton gürcölnek hat hektárnyi földjükön, — ide került a szegény Anicska. Az első hónapok még csak elteltek volna valahogyan, hanem azután cifra mulatságokba cseppent az új asszony. Az anyósnak semmi sem tetszett, amit a jövevény csinált. — Lusta vagy! Ügyetlen vagy! — rikácsolta reggeltől napestig. Az após az első időkben pártjára kelt ugyan baromként dolgozó menyének, hanem amikor vele is szembefordult a vénasszony, ő is felesége mellé állott. — Boszorkány ez! Házunkat" megrontó sátáni fajzat! — uszították most már együttesen fiukat is, s még akkor sem hagyták abba, amikor a szegény asszonykának kisfia született. így történt azután — karácsonytájt járt már —, hogy az öregekre hallgató, engedelmes fiú — kidobta a házból alig hathetes gyermekágyas feleségét! Hanem hát Annuska sem lett volna igazi „boszorkány", ha belenyugodott volna családi élete íelborltásába. Hazatért ugyan szülei házéba, de folyton azon töprengett, hogyan Is fordíthatná újból maga felé férje szívét. Ügy segített aztán rajta a szerelem istene, ahogy az igazán csak egy kis hegyi boszorkához illett. Alig volt négy hónapig otthon, amikor 20 000 koronát nyert a sportkán. Persze, hogy jól spe-A cserencsényi „boszorkánytanya" kulált a kis huncut Amor, persze hogy csakhamar Cserencsénybe is eljutott a nem mindennapi szerencse híre, s persze hogy Kuspal Pali volt az első, aki szánom-bánom arccal újra hazahívta drága feleségét! No, egy jó ideig nem is érte semmi bántódás az újra otthon élő boldog fiatalasszonyt. Igaz, nem is volt hálátlan: 10 000 koronával fizette meg nyugalmát. Konyha- és szobabútort vásárolt ebből az ifjú férj, néhányszáz korona méq épületanyagra is jutott, sőt, hogy az öregeknek se legyen panaszkodásra okuk, nékik is adott 500 koronát a gáláns ifjú férj. Szóval, minden rendben lett volna, talán még ma is boldogan élnének — jaj, csak ne jött volna közbe az a cigányeset! Ez év tavaszán történt, hogy Annuska apósa rémülve vette észre: szörnyen apadnak a tehénkék tögyei. — Nő, még csak ez hiányzott! — sóhajtgatta esténként feleségének — már is több száz liter tejjel tartozunk a közellátásnak, ml az ördög ütött ezekbe a jószágokba? Alig telt el néhány nap, éppen tehénkéi körül forgolódott az öreg gazda, amikor egy rimazsaluzsányi kóbor cígányaszszony toppant az udvarra. — Jaj, gazsduram, nagy baj van ebben a házban! — tapintott elevenre az aszszony. — Átkozsott ezs a házs, boszorkány jár benne! Nézze csak, milyen rotyhadtak a tehénkék tógyei, segíteni kén' bizs', mert nagy baj lehet ebbül! — Osztán hogy kellene segíteni? — kapott a szón a gazda, pedig hát nem is kellett kérdeznie, kirukkolt azzal a cigányasszony magától is. — Ártalmatlanná kell tenni a boszorka rontásait! — közölte nagy titokzatosan — és hogy bebizonyítsa átokűzö tudományát, mindjárt be ís mutatott egy-két gyerekes bűvésztrükköt a szörnyülködö parasztnak. No, de hitt is az most már olyannyira, hogy még 6 könyörgött, hogy szívesen megfizeti az ördögűzésse! járó fáradságot, csak szüntesse meg az átkot. Állta is a szavát becsületesen, 500 koronát, egy kenyeret, öt kiló lisztet és egy hatalmas sonkát guberált ki némi hókuszpókuszért. Hanem hát az ördögüzésnek igazából mégiscsak a szegény fiatalasszony adta meg az érát! Hiába fogták el ugyanis néhány nap múlva a csaló Horváth Máriát, hiába vallotta be, hogy annyit ért bizony ő a varázslathoz, mint Bundás kutya a bolhaszelíditéshez — a két öregből nem lehetett kiirtani azt a rögeszmét, hogy seprűn lovagló boszorkány az 6 drágalátos menyük. így adódott, hogy amikor néhán> héttel ezelőtt megbetegedett az öreg gazda, nem: az orvosnál, hanem egy újabb javasasszonynál keresett segítséget Annuska anyósa. No, nem is hiába utazott el a messzi Soltész-tanyára, valami Luptákné nevű kuruzslóasszony hamar elárulta a leghatékonyabb medicinát. — Boszorkány a magák menye — károgta némi előzetes faggatózás után. — Nem is lesz kendteknél addig boldogság, amíg ki nem űzik házukból a gonoszt! No, ki is űzték akkurátosan! Ügy kitessékelték kunyhójukból Cserencsény utolsó boszorkáját, hogy még a holmiját is elfeledték odaadni nagy sietségükben! És hogy az Ifjú férj hagyta-e? . Nos1

, a derék traktoristát igazán nem illetheti az elhamarkodottságmak még a legkisebb vádja sem! Mielőtt kilódltotta volna pénzétől megfosztott feleségét, gyermekei anyját, maga is kikérte az egyik „bölcs asszony" mértékadó tanácsát! A szerencsétlenül járt asszonyka azonban nem hagyta annyiban a dolgot •— feljelentette férjét s apósát. Bírósági döntés tesz most pontot a cserencsényi boszorkányügyre, NEUMANN JÁNOS A boszorkányüzö Kuspálék