A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-26 / 17. szám

atz om&itiLcL&iiuuuj, , . rsodai Az orvosi tudomány az elmúlt 50 esztendőben sokkal nagyobb haladást ért el a fejlődés útján, mint a megelőző 1000 év folyamán együttvéve. Elveszített egészségünk helyreállítására és életünk megmentésére ma már olyan tökéletesen felszerelt egészségügyi apparátus all a dolgozó társadalom rendelkezésére, amilyenről még néhány évtizeddel ezelőtt álmodni sem mertünk. Nem is olyan régen, az antibiotikumok (penicilin, sztreptomicin, auromicin) feltalálása előtt sok ember halt meg vérmérgezésben, agyhártyagyulladásban, különböző fertőző betegségekben, tbc-ben stb. A ma már 2—3 nap alatt tökéletesen gyógyítható tüdőgyulladás is számtalan áldozatot követelt. A mai 50 évesek még jól emlékezhetnek rá, hogy gyermekkorukban a vakbélgyulladásban megbetegedettek nagy része meghalt. Ma pedig a néhány percig tartó vakbélműtét után a beteg a saját lábán megy be a műtőből a szobába, és az operációt követő néhány nap múlva egészségesen távozik. Mesterséges hűtés és a sebészet. A sebészet fejlődése szinte mesébe illő. Nem is olyan régen a sebészek jóformán csak a végtagokat merték operálni, ma pedig már ott tartunk, hogy bármely belső szervünket, koponyánkat, gondolkozásunk központját, az agyat, sőt még életünk motorját, az állandóan dobogó szívünket is szükség esetén biztos kézzel veszi kés alá az orvos. A sebészet hatalmas fellendüléséhez nagyban hozzájárult a mind tökéletesebb érzéstelenítési eljárások alkalmazása, az altatás és a helyi érzéstelenítés. Egy új érzéstelenítő módszer, az emberi test mesterséges lehűtése (hipotermia) felfedezése pedig valóságos új fedezetet nyitott meg a sebészet történetében. Vizsgáljuk meg röviden, hogy ennek az eljárásnak mi a lényege és jelentősége. Altatással és helyi érzéstelenítéssel sikerült ugyan a fájdalom mentességet és ez által a műtét nyugodt lefolyását biztosítani, de még ezenkívül is számtalan probléma várt megoldásra. Bizonyos műtétek elvégzéséhez ui. vérzésmentességet és megfelelő időt kellett biztosítani. Vérzésmentességet viszont csak úgy lehet biztosítani, ha a szerv vérkeringését az operáció ideje alatt csökkentik vagy megszüntetik. Ilyenkor az operált szerv nem vagy csak alig vérzik, tehát mind a műtétet, mind pedig az azt követő varrást is zavartalanul el lehet végezni. A vértelenséget a különböző szervek azonban végzetes károsodás nélkül nem sokáig tűrik A vese 30—40 percig, a szív 3—4 percig, az agykéreg 1—2 percig maradhat vérkeringés nélkül. Harc az időért. Olyan megoldást kerestek tehát, mellyel a szervek a vérkeringés megszüntetését vagy csökkentését minél tovább eltűrjék károsodás nélkül és így a műtét lefolytatásához szükséges idő rendelkezésre álljon. Ezt a kívánt állapotot sikerült elérni a mesterséges hűtéssel. A lehűtőtt szervezetet egy lassú fordulatszámmal működő géphez lehet hasonlítani. Munkáját elvégzi ugyan de sokkal lassabban, mint máskor. A lehűtőtt szervezet működéséhez kevesebb szív- és tüdőmunka szükséges. A légzés ritkább, a szívműködés lassúbb, a vérnyomás pedig kisebb lesz. A lehűtőtt szervezet több nélkülözést bír ki veszély nélkül, mint a normális hőmérsékletű. Szívműtéteknél pl. 5 — 6 percre van szüksége a sebésznek, hogy a szivet megnyissa, benne a szükséges operációt elvégezze, majd a vágás helyét összevarrja. Műtét előtt a szívbe vezető és onnan kivezető nagyereket el kell szorítani, hogy a szív vértelenségét biztosítsák. Normális hőmérsékleten azonban legkésőbb 4 perc múlva végzetes változások következnének be a szívizmokban, valamint az agyban is. A lehűtőtt szervezet viszont még a 6 perces vérkeringés kikapcsolást is jól tűri. Az időért folytatott harcot ezzel az új módszerrel tehát az orvosi tudomány megnyerte. A beteg műtét előtti lehűtése igen bonyolult gépi berendezéssel történik. Testét gumicsövekkel sűrűn behálózott ruhával veszik körül. A csőrendszeren át villanymotorral vegyi úton lehűtőtt 0 C°-os vizet áramoltatnak, miközben a beteg szívműködését, lélegzését, vérnyomását és a gépi berendezés tökéletes működését is állandóan ellenőrzik. A beteg hőmérséklete 10 percenként kb. 2 C°-al csökken, fél óra alatt tehát 30 C-ra süllyed. Ekkor a csökkent élettevékenység következtében megszűnik az öntudata, ún. hideg narkó„ artéria," üjhuborélt-fogi j líS SX.UVO \ Művese zisba kerül. A hűtést tovább folytatják egészen 25 — 24 C"-ig, és csak ekkor kezdenek a műtétbe. Műtét után a beteg testét 34 C°-ig felmelegítik, azon túl a szervezet már automatikusan visszanyeri eredeti hőmérsékletét. Szervek átültetése. Az emberiség régi vágya, hogy a születési rendellenességekből, valamint a balesetekből eredő torzulásokat és hiányokat az elroncsolt, beteg vagy hiányzó testrésznek vagy szervnek idegen, élő és egészséges szervvel való átültetésével pótolni tudják. Ezen a téren világszerte folyik a lázas kutatómunka és habár az állatkísérletekkel már eddig is jelentős sikereket értek el, a végleges megoldásig számos technikai és biológiai nehézséget kell még leküzdeni. A legnehezebb a biológiai probléma, vagyis hogy a szervezet rendszerint nem tűri az átültetett idegen szerves anyagot, hanem kiveti magából. Azonban már ezen a téren is értek el sikereket. A szaruhártyaátültetés kérdését, mely már sok vak embertársunknak adta vissza látását, ma már teljesen megoldották. A halottakról közvetlenül a halál beállta után leoperált szaruhártya kiválóan konzerválható és átültethető más emberbe anélkül, hogy a szervezet kivetné magából. Állatkísérletek során eddig máiszámos szervátültetést hajtottak végre sikerrel, és ezek alapján remélhetjük, hogy a szervátültetés kérdését az embereknél is meg fogják oldani. Egyik állatból a másikba sikerrel lehet átültetni porcot, ütőereket. belső kiválasztású mirigyeket, sőt még vesét is. Nemrég Szinicin szovjet kutatónak sikerült egy hallatlanul érdekfeszítő kísérlet során egy kutya szívét a másikba átültetnie. Mesterséges szervek. Az egészséges szervezet-ben valamennyi szerv együttes működése biztosítja a szervezet egyensúlyát. Ha valamelyik szerv működése erősen csökken vagy megszűnik, az egész szervezet belepusztul. Az emberi szervezetben a vese ügy működik, mint egy szűrőberendezés. Az anyagcsere folyamán a vérben felgyülemlő égéstermékeket kiszűri és vizeletként eltávolítja a testből. Ha a vese működése sérülés vagy más okból csökken, a szervezetben felhalmozódnak az égéstermékek, melyek súlyos zavarokat, sőt még halált is okozhatnak. Szükség volt tehát egy olyan készülékre, mely a vese szabályos működésének helyreálltáig átveszi a vese tevékenységét. Erre a célra készült az ún. művese. A művese működése a vékony celofánhártya azon tulajdonságán alapszik, hogy a vérben felgyülemlett mérgező anyagokát diffúzió útján a vele érintkező sóoldatba átbocsátja, a vért azonban visszatartja. A művese a következőképpen működik: A beteg kari verőeréből a vért a celofáncsőrendszer egyik végébe vezetik. A vér végighalad a csatornákon, miközben a szennyező anyagokat a sóoldatba leadja. A csőrendszer másik végén a megtisztított vért egy szivattyú segítségével viszszanyomják a beteg vivőerébe. A művese segítségével 5 óra alatt a felhalmozódott mérgező anyagok 90 százalékát ki lehet tisztítani a vérből. A szív elégtelen működése esetén vagy bizonyos szívműtétekkor a vérkeringés megfelelő fenntartására használják a műszívet vagy szívmotort. Ez a szellemes készülék még a tüdő működését is átveszi, ui. a rajta áthaladó vért oxigénnal dúsítja, majd újra visszajuttatja a beteg szervezetébe. Műanyagok a gyógyításban. A műanyagok (nylon, perion stb.) között sok olyan akad, mely „szövetbarát", vagyis nem mérgező, kémiailag közömbös és az emberi testbe való beültetés helyén nem vált ki kóros elváltozást. Műanyagot használnak a hiányzó csontrészek pótlására. Beteg tüdőrészek eltávolítása után a tüdő helyét melegen formázott polietilénből készített, üveggyapottal kitömött zacskóval töltik ki. Ha szívbillentyű sérült és nem tudja megakadályozni a vér visszafelé való folyását, polimetiimetakrilátből készült golyós szelep beiktatásával segítenek a szívbillentyű hiányos működésén. A műanyagok a szervezetben nem szívódnak fel. Sokszor szükség lenne olyan anyagra, mellyel pótolni lehetne a hiányzó részt, később azonban minden műtéti beavatkozás nélkül eltűnne a beültetés helyéről. Erre a célra használják a felszívódó műanyagokat, vagyis bioplasztokat. Ezek közül leghasználatosabb az emberi vérből kiválasztható, lemezekké préselhető és tetszés szerint formálható fibrin. Az ortopéd sebészetben az összecsomósodott izületeket szétvésésük után a csontok újbóli összenövésének elkerülésének céljából fibrinlemezből készült kupakkal vonják be. Ezzel még azt is elősegítik, hogy a kupak alatt friss porcréteg képződhessen. Műtét után 2 hónappal a fibrin felszívódik és az izületi rés szabad marad Csupán ebből a néhány soros ismertetésből is fogalmat alkothatunk magunknak az orvosi tudomány nagyfokú fejlődéséről és arról, hogy milyen felbecsülhetetlen munkát végeznek az orvosok az ember egészségének helyreállítása és az élet meghosszabbítása érdekében. FŰZFŐI PÁL 10 1 forgócsont hiányzó porc'észének pótlása tibrinkupakkal