A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-26 / 17. szám
Folyton játékon jár az eszel r^aBaSHSS®SSaH®®®[i]HE®HS[i][i]HHa® B ^ S Hányszor halljuk a kétségbeesett panaszt szülök szájából, mivel gyermekük többet játszik a kelleténél. „Folyton játszik'. Mi lesz így belőled? Pedig már iskolás!" Kedves Szülő, hát valóban elfelejtetted már saját gyermekkorodat, tényleg nem emlékszel már a múló évek távlatából a virágos kertek ragyogó tavaszára, az egész világot jelentő játékos udvarok örömére, a boldog vakációk vidám hangulatára, a soksok emlékre, melyből életkedvet hoztál életed tavaszába s amelyből derűt merítesz majdan élted alkonyába? Ugye emlékszel? Hiszen a játékos gyermekéveket még Te sem törölhetted ki emlékeidből, Te komolykodó édesapa s Te sem, Te aggodalmaskodó édesanya! Hiszen mindkettőtök szemében ott csillog még gyermekéveitek vidámsága! De miért is akarnánk megfosztani gyermekünket a játék örömétől? Hiszen a játék a gyermek éltető eleme! Ne türelmetlenkedjünk, hiszen még akkor sincs ok az aggodalomra, ha gyermekünk látszólag többet törődik játékával, mint kellene. A gyermeket nem a játéktól kell féltenünk, hanem a semmitevéstől. Ha ugyanis a játéktól tiltjuk, egyéb híján más, valóban veszélyes időtöltésben leli majd kedvét. A gyermek játékossága egyáltalában nem természetellenes. Ellenkezőleg, hiszen mozgásvágya, örömre vágvó lelke, egész énje mindenben játékot lát. Ezért van az, hogy örökké tesz, cselekszik, tevékenykedik. A felnőttek szerint játszik, sokak szerint meg éppen rosszalkodik, valójában azonban dolgozik. Mindent fontosnak tart s komolyan vesz. Töpreng és leleményeskedik, miközben nemcsak a mesevilág képzeletbeli alakjait elveníti meg játékában, hanem játék közben gyakran utánozza a felnőttek tevékenységét is. így bővül látóköre, gyarapszik tudása, hiszen a játék különböző fortélyaival, szabályaival egyre több tapasztalatot szerez. Igy készül az életre, feltéve, ha hagyják. Hiszen hányszor vagyunk tanúi, amint okos és tapasztalt felnőttek, állítólag a gyermek érdekében, kérlelhetetlen szigorral, ellentmondást nem tűrő paranccsal torpantják meg öt játékában azzal, hogy „mi lesz így belőled?" vagy „maradj csendben!" Ha tudnák, hogy a gyermek lelkében egy világ omlik össze ilyenkor! Néznének csak bele ilyenkor a csalódott gyermekszemekbe, mennyi szomorúságot láthatnának ott! Gondoljunk inkább ilyenkor saját gyermekkorunkra. Hiszen a játék még a felnőtteknek is kell! Vagy nélkülözheti is bárki éleiéből a derűt, a kacagtató humort, nem jelent e boldogságot számunkra az alkotás, nem érzünk-e játékos örömet sikereink láttán ? Valaki azt mondta egyszer, hogy „az egész emberi killtúra játék, de nem azért, mert komolytalan, hanem mert gyönyörködtet". Igen, igen, • 0 I I • PEDAGÓGIA mondhatná ezekután valaki, mindez valóban így is van, dehát hogyan egyeztessem én saját munkámmal, elfoglaltságommal (szórakozásommal!) a gyermekek iátékvágyát, hiszen én elfoglalt ember vagyok, „nekem nincs időm" foglalkozni a gyerekkel. Különben is, engem idegesít a játéka, én egyébként sem bírom elviselni a rendetlenséget, hallani a zsivajt. Az érvekkel szemben azonban gyermeked áll. Jó, nem bánom, ha játszik is, csak ne legyen rendetlen! Ne hányja szét játékait, ne ... Mind megannyi tilalom, fenntartás, szabály! Csoda-e hát, ha a gyermek belefárad ebbe a szélmalomharcba, f ® .'iaBHSBB®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®®!«?! és elvágyódik otthonról oda, ahol majd nem béklyózzák meg tettvágyát, nem kötik gúnyba cselekvésre kész kezét? Oda, oha' nem lankasztja le tettvágyát, szegi kedvét a szülői parancs, a kemény regula. Hiszen játék nélkül nem képes élni! A szillö alig gondol erre, hiszen a fontos számára csak az, hogy ne zavarja nyugalmát a körülötte hancúrozó gyermek. De hát lehet e kínos rendben öszszerakott játékokkal, siri csendben igazán játszani? Természetesen nem lehet. Van szülő, aki nem bánja ugyan, ha gyermeke annyit játszik, amennyire valóban szüksége is van, de lehetőleg ne otthon, men/en ki inkább az utcára, vagy menten barátaihoz stb. Közben sejtelme sincs róla, mivel tölti gyermeke szabadidejét. Vagy ha sejti is, de hagyja. .,legalább nem zavar" s ezzel napirendre tér felette. Ismét más szülő valóban jószándékkal tamáskodik. Ügy gondolja, hogy lehetetlen összeegyeztetni saját munkáját (szórakozását) a gyermek jelenlétével. Ügy é zi, munkájában zavarná a gyermek, vagy szórakozásában gátolná, ha mellette lenne. De hát valóban van-e? Vajon mennyit veszít az a szülő, aki látszólag belevonja munkájába a kis segíteniakarót, örömmel fogadván attól a kézhez adott szerszámot, miközben komolyan értékeli is a segítséget? Látszólag szórakoznak, mégis dolgoznak, valójában egyszerre teszik mindkettőt. Közben a gyerek nemcsak jól eljátszott, de tanult is, s ilyenformán örökre eljegyezte magát a munka szeretetével . . . Miért ne szentelhetne, még a legelfoglaltabb szülő is, gyermekének naponta egy kis időt a közös szórakozásra, hiszen a közös élmény csak fokozza annak hatását. Ne feledjük el, hogy a játék nemcsak kedves a gyermeknek, hanem fontos is. Természetesen csak annyi, amennyi nem fárasztja ki öt túlságosan és amennyi nincs a tanulás rovására. Ezért ha játszadozó gyermeket látunk, ahelyett, hogy meg nem értéssel gátolnánk öt, inkább segítsük játékát, hiszen számára a játék nemcsak öröm. hahem komoly munka is, amivel az életre készül... BÖSZÖRMÉNYI JÁNOS Kozirev professzor nyilatkozik a holdbéli vulkán kitöréséről Nemrég olvashattunk a napilapokban Nyikolaj Kozirev szovjet csillagász feltűnő észleléséről. A tudós vulkáni kitörést figyelt meg a Hold „Alphonsus" nevű kráterében. Észlelése szerint a kráter közepén emelkedő körülbelül 1200 méter magas, úgynevezett központi kúp, mely egyébként erős fénnyel csillog a napsütésben, hírtelen elhomályosult és színe vörösre változott. A két óra hosszat tartó jelenség elmúltával a hegycsúcs kifényesedett, majd a szokottnál is erősebben ragyogott. Kozirev magyarázata szerint a Holdban az Alphonsus kráter központi csúcsa mellett kisebb fajta vulkáni kitörés zajlott le, ennek porfelhője sötétítette el az egyébként fényesen tündöklő csúcsot. Kozirev szerint nem kétséges, hogy magából a Hold belsejéből törtek fel a gázok, mert ha a jelenséget egy a Hold felszínére hullott meteorit okozta volna, úgy a szinkép-felvételék egészen mást mutattak volna. Jelen esetben azonban a spektrum egy egészen szabályos vulkáni kitörés képét jelezte. Igy aztán — mint azt Nyikolaj Kozirev az öt meginterjúvoló A. Larinnak etmondotta — tévesnek bizonyulnak azok a feltevések, melyek szerint a Hold kráterei a Holdra zuhanó meteorok becsapódásaiból keletkeztek. A Hold kráterei olyan vulkáni működés eredményei, amely működés még ma is tart. A szovjet tudós érdekes megfigyelésének igen nagy jelentőséget tulajdonít a tudományos világ. (7 ) 11
