A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-26 / 17. szám

IM—mm /QU oi a lo va u 99 érettség it** tesznek Aki azt hiszi, hogy tréfálok, látogassa meg az újbarsi állami ménest. Bárki meggyőződhet, hogy az itt nevelt csikők komoly iskolázáson mennek keresztül. Tizenkét hónapig tanulnak, s azután vizsgáznak. Magaviselet, szófogadás, lovardai gyakorlatok és teherhúzás náluk a legfőbb tantárgy, s a vizsga alatt van miért drukkolniuk, mert az ország különböző részéből odasereglett lőszakemberek nem osztogatják nyakló nélkül a jő jegyeket. Amelyik „maturáns" nem ér el egy bizonyos mennyiségű jó pontot, úgy kiselejtezik, hogy lába sem éri a földet. Annál jobb dolga lesz viszont az „érettnek" nyilvánított csikónak! A csikókisasszonyok a ménesben maradnak anyaménnek, a ló úrfiak pedig különböző méntelepeken teljesítik kötelességü-A vad csikóból néhány hónap alatt kezesbárány lesz Télen-nyáron szabadban élnek a csikók ket. A szövetkezetek és állami birtokok nemes származású lóhölgyeivel házasodnak össze, és úgy élnek ezentúl, mint Marci Hevesen. Persze, az első benyomás alapján nem lehet valami demokratikusnak nevezni az újbarsi állami ménes lovainak életét. Először is csak igen előkelő, nemes származású lovak élhetnek itt. Szóba sem jöhet másfajta mén, csakis olyan, amelyik egyenes leszármazottja az előkelő francia Nonius ősapának. Mégis hasznosabb „polgárai" ezek az „úri" lovak a lótársadalomnak, mint nagyon sok reggeltől estig gürcölő paraszttá. Mert a telivér Nonius lovacska nem kényes versenyparipa ám, s nem is valami úri passzióra szolgáló haszontalan jószág! A világ egyik legjobb igésló fajtáját jelzi a Nonius származás. Egyre fejlődő szövetkezeteinkben és állami birtokainkon azért tenyésztik oly nagy gonddal, hogy lassanként ezek a kiváló lovak váltsák majd fel a kisebb teherbírású, gyakran makrancos és gazdaságilag kevésbé kifizetődő lovakat. Mert nem igaz az, hogy a mezőgazdaság gépesítése lassanként halálra ítéli a parasztember hűséges négylábú munkatársát! Ha a traktor és az egyéb mezőgazdasági gép egy bizonyos mértékig ki is szorítja nagyüzemi gazdálkodásunkból a lovat, teljesen nem győzedelmeskedhetik azért a paripa fölött. Süppedős, latyakos talajon a. lovacska marad fölényben, s azt is kikísérletezték már, hogy három kilométer távolságon belül még a traktor sem versenyezhet a lőfogatú szállítás olcsóságával. Hátha még olyan lovak dolgoznak majd, amelyek minden tekintetben felülmúlják a mai korcs lovak teljesítőképességét! Négyszáz hektár nem sétálgatni való terület, a kedves Sarilsky Pál társaságában mégsem volt fáradságos bebarangolni. 5ariisky az újbarsi állami ménes nagy tudású állatorvosa. Él, hal a lovakért, kitűnő magyarázó is, így aztán keresve sem kereshettem volna .ideálisabb vezetőt nála. Igaz, volt is mutogatni valója bőven! Először a lószállásokat jártuk végig. Ragyogó tiszta termek ezek, külön „nászszoba", „szülőotthon", „gyermekszoba" és kórház egészíti ki. Pedig az újbarsi lovaknak jóformán nincs is szükségük a fényes lószállásokra. Már ötnapos korukban anyjukkal együtt kikerülnek a ménesbe, s ettől fogva úgyszólván éjjel-nappal a szabadban tartózkodnak. Az első szomorúság hathónapos korában éri a kiscsikőkat. Külön választják őket anyjuktól, s ez időtől fogva a legifjabb nemzedék külön ménesben éli sajátos életét. Jellemző a „lószivre", hogy két-három csikó szinte örök barátságot fogad ilyenkor egymásnak; egy lépést sem tesznek egymás nélkül, együtt játszadoznak és együtt követik el játékos csfnyjeiket. Egyéves korukban újabb ménesekbe csoportosítják őket, de most már úgy, hogy a kancák is meg a csődörök is külön ménesbe kerülnek. Ez egyébként első selejtezésük is. Azokat a csikókat, melyek javíthatatlanul rakoncátlanok, vagy nem ütik meg a noniusi mértéket, eltávolítják a ménesből. Az igazi feketeleves azonban csak kétéves korukban következik. Nemcsak hogy kiselejtezik az oda nem valókat, hanem iskolázásra is fogják őkelmüket. S ó menynyi szenvedést, bánatot és félelmet jelent ez az eddig még úgyszólván vadon élt csikőif jaknak! Először is el kell hagyniok jópajtásaikat, "s a szabadban való száguldozás helyett istállókban rostokolnak. Aztán következik a rettenetesek legrettenetesebbje: nyerget erősítenek hátukra. Már az is borzasztó, amikor a csikós először mutatja meg nekik azt a szörnyű szerszámot. Hát amikor hátukra rakja, s össze is szorítja hasukon a nyereg hevederét. Van olyan csikó, hogy egészen megmerevedik a félelemtől. Szeme kidülled, s reszket minden ina, mint a nyárfalevél. Mások viszont rúgnak, kapálnak, s még a jászolba is beleugranak rettenetes vadságukban. Am mindent még lehet szokni, aztán meg nem a nyereg feltevése a legelkeserítőbb élmény. Az sem utolsó dolog, amikor a 15 — 17 éves csikós a lovardába vezeti és ott hátára pattan. Igaz, hogy négyen is segítenek ilyenkor e veszedelmes kísérletnél, de gyakran megtörténik, hogy négyen négyfelé gurulnak. Olyan ilyenkor a fiatal paripa, mintha az ördög táltosa lenne. Jaj Jm annak a csikósnak, akit oldalba trafál a patája. Pedig hát hiába berzenkedik, ha százszor ledobja csikósát, százegyedszer is visszapattan őkelme a hátára, mindaddig míg végül is bele kell törődnie az erősebb akarat diadalába! És így folyik ez tizenkét hónapon keresztül. Lovaglás, gátugrás, szekérhúzás, parancsszóra Való lefekvés, s száz és száz furcsábbnál furcsább tantárgy váltogatja egymást. Végűi is mindennek vége szakad egyszer, s amikorra elérkezik az „érettségi vizsga", számos szakember és kíváncsi tapsolja meg gyönyörű és tökéletes produkcióit! Akad aztán ezen a telepen még egy meglepetés. Az állami ménes egyik majoréban olyan szép marhaállományt találtam, hogy szemem-szám elállt a gyönyörűségtől. Főképp fajbikákat tenyésztenek itt. Mégpedig olyan fajbikákat, amelyeket csakis a legnagyobb aukciókon értékesít az újbarsi állami ménes. S ezzel a „póttenyésztéssel" nem két, de három legyet is üt egy csapásra. Mert nemcsak jövedelmét gyarapítja a bikák eladásával, de a marhaállomány trágyát is biztosít, mely szinte nélkülözhetetlen a lovak eledelének kitermelésénél! így találkozik tel>át, s így is kell találkoznia egy mai modern állattenyésztésben a praktikus észnék a hozzáértéssel és az állatnevelés művészetével! NEUMANN JÁNOS Egy szép Nonius kanca