A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-29 / 13. szám

kokkal. Üjdoncág számba megy ez még falun. A boltvezetőnek elég a gondja, baja. Eleinte sokszor hiánnyal zárta a pénztért, mert az emberek nem egyformák, s bizony egypáran nem tudnak ellenállni a kísértésnek, és a kis rácsos kosárka helyett a zsebekbe is sUllyesz-. tettek holmi apróságot. 'No de, ez már mostanában ritkán fordul elő, és bizony ez is a kulturális színvonal emelkedéséről beszél! öreg nénikék tipegnek a kis kosarakkal körbe. Megállnak egy-egy flők előtt, aztán odahívják a bolt vezetőjét: - Ebből szeretnék, lelkem! - Csak tegye bátran a kosárba, nénikém! - de hiába a biztatás, nem nyúlnak addig semmihez, mlg a boltos s kosárba nem teszi a kívánt árut. Megszokták a régi nyugodt kiszolgálást, most furcsa nekik ez az új divat. A fiatalabbak csak mosolyognak rajtuk, és ügyesen telirakják a kis kosarat. A bolt szomszédságában új kocama is épült. Négyszögletes asztalkák mellett kortyolgatják esténként az idősebbek a habzó sört. A sarokban Izgalmas biliárdcsatát vívnak a fiatalok. Kevesen vannak. A tanító jólesően meg is jegyzi: - Ma már nem a kocsma az egyetlen szórakozóhely. Akik színdarabot játszanak, azok ritkábban látogatják a kocsmát, Inkább a televíziós közvetítést nézik a kultúrházban. A tanltöák háza éppen az óvoda mellett van. Reggel a nyitott ablak mellett állok ás a bejáratot figyelem. Flatalaszszony áll meg az óvoda ajtajában, a cipőjét törülgeti. A hátán szőke csöppség, erősen fogjs az anyja nyakát. Az asszony óvatosan leereszti a gyermeket a lépcsőre, aki ugrindozve szalad előre. Mosolyogva nézek a kis pufók kölyök után. Engem Is Így cipelt az anyám, a hátán, de nem a tiszta óvodába, hanem a krump-Uföldekre, mert akkor még mifelénk az óvodának hlre-hamva sem volt. Csepereg az eső. A tavaszi felhők résein éftör s napsugár. József Attila egyik versének sorai csengenek a fülembe. Hogy is mondta a költő? — Ogy kellesz Flóra, mint falun villanyfény, köhóz, iskolák, kutak; 1 mint gyermekeknek Játék, oltalom, munkásoknak emberi öntudat... A múltban ezek a fogalmak még csak a költő képzeletében éltek, és ma már megvalósult tények. ozsvALD ÁRPÁD 7 (jALujam kínai színművészek Mel I an-lung, a pekingi operaház női szerepekben fellépő világhírű művész« egy 7t éve* parasztasszonnyal baszélgat fellépése után rődve fáradtságukkal azonnal vtsizaalettrk a nekiláttak a színpad felállításának. Ugyanaznap eate meg la tartották az aiaő előadéat. Négy nap múlva agy a váróitól körülbelül harminc kilométerre fekvő faluba Indultak, alhové négy magaa hegyen karaiztúl vazat az út. Kocsit, autét nam vehettek igénybe ezen a nehéz terepen, s Így bizony aokuknak elszakadt a cipőié s felhólyagosodott a lába. mire céljukhoz értek. Induláskor * útjuk elején még vidáman énekeltek, de minél tovább tartott a fárasztó kirándulás, annál jobban elcsendesedett a társaság. A fáradság se vatta el azonban a kedvüket. A faluballek küldtek ugyan harminc hordizáket elébük, da mivai senki sem akart ezekbe beleülni — Urea hordazékek nyomában vonult ba a faluba a holtfáradt táraatág. Már a falu acélén hatalmas tömeg várta érkezésüket, a dobazőval, vlg muzsikával klsréték ba őket a faluba, mint valami nászmenatet. A falucskában mér színes plakátok jelezték előre a színészek érkezését. Az előadásokat lelket tömeg nézte végig; ez Ilyen há'.fs nézőközönség hamarosan elfeledteti e művészekkel az út fáradalmait. Minden előadéa 3-4 őrén ét tartott — szünet nélkül. Naponta két előadéat tartottak, a közben még segítettek la a mezőgazdasági jnunkákban. Mégsem fáradt el senki, hangjuk nem vált rekedtté, aőt — még aphaiem érezték magukat ilyen egészségesnek, mint ezen a napon. Minden előadéat körülbelül kétszer dolgozó nézett végig. A művészek attól tartottak, hogy az előadások nézőit elvonják munkájuktól, azért úgy tervezték, hogy lerövidítik a műsort, de a munkavezetők megnyugtatták őket, hogy minden néző, aki a színházba jött, alfizfi napon már elvégezte kiszabott munkájlt. A munka nem vérhat — da a színházba 1* al kall menni! Milyen mérhetetlen energia lakozik szakban az amberekbanl Mikor eljött a búcsúzás idaja, nagyon nehezen vlltak al agymis tói. A színészek is dereket munkát végeztek, * közben maguk ia sokat láttak és tanultsk. Fellépésükért egyébként semmi díjazást nem fogadtak el, s a nekik felajánlott összeget a közösság kulturális (lapjának ajándékozták. Búcsúzáskor aztán, mikor meleg szeretettel köszönték meg egymásnak a szereplést s t vendéglátást, voltaképpen egyikük se tudta, melyikük köszönhet többet a másikénak ... Zőlyoml Antal. A pekingi opera tagjai meglátogatják a bányászokat. Baloldalt Du Dzsln-fang, a pekingi opera énekesnője; Jobboldalt: Dal Al-Uen, pekingi táncosnő Kínéban minden nagyobb város operájának művészei kötelezték magukat, hogy legsikerültebb előadásalkat bemutatják a városuktól távolabb álő ipari éa mezőgazdasági dolgozóknak és kstonlknak ia. Sorra járják a nagy Ipartelepekat, termelőszövetkezeteket ée katonai helyőrségeket. A legnevesebb művészek valósággal versengnek, hogy az Ilyen előadéeokon felléphessenek, Ezek a vendégszereplések növelik a dolgozók munkakedvét, a ilyenkor maguk a művészek is közelebbi bepillantást nyernek a nép életébe. Egy ilyen érdeket vendégjátékról számol be LU Peng, a Klnel Központi Kísérleti Szinház helyettes igazgatója a következőkben. Nemrégiben harminc művészből álló csoport Indult al Hopei tartomány egyik kerüiatébe, hogy a vidéki lakosságnak előadásokat tartson. Mikor, a művészek Fuplng városába értek, megtudták, hogy valamennyi hivatalos személy — a város politikai, gazdasági és kulturális életének irányitól - az egyik közeli öntözöcsatorna-építkezőinél dolgozik. Mivel a művészek egész éjszaka úton voltak, a a szemüket se hunyták le, úgy gondolták, hogy .ezen a napon nem tartanak előadást. Da kisétálva az építkezés színhelyére találkoztak a város vezetőivel, s közelről láthatták a dolgozók szorgalmas, lelkes munkáját. A kínai _vldék népének hatalmas épltő-igyekezete olyan nagy hatáat tett a művészekre, hogy nem tö-A színészek előadás után a dolgozókkal beszélgetnek