A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-29 / 13. szám
A lőtéren a lövések hetvennyolc százaléka célba talált Néha több járőr is „összefutott" a kötőz'óhelyen, ilyenkor hasonló jeleneteknek lehettünk szemtanúi A lányok kezében néha bizony makrancoskodott a kézigránát, és nem oda repült, ahová hajították Köd előttem, köd utánam — ezzel lehetne a legtömörebben jellemezni a helyzetet a Csorba-tőn a Szokolovói Honvédelmi Képességi Verseny megnyitásának reggelén. A Magas-Tátra hósipkás ormai elvesztek a fehér homályban, és a nagy vetélkedésre készülő majd négyszáz főnyi versenyzőhad nem gyönyörködhetett a csodálatos panorámában. Azonban nem sok idejük maradt a kesergésre, mert a hangosbeszélő máris rajthoz szólította a legfiatalabb korcsoportokat, a tizenöttizenhat éves fiúkat. A látási viszonyok egyre rosszabbodtak, s még az első rajt előtt megszületett a döntés: a lőtéren ötven méter helyett — harminc méter a lötáv. Egyperces időközökben rajtoltak a versenyzők. Percenként felhangzott a buzdítás, útravalóul a három kilométer hosszú táv leküzdésére. Ott sürögtek-forogtak a rajthely körül a bratislavai kerület legjobbjai is, hogy tanácsokkal lássák el Rybár Károlyt, aki Bratislava színeit képviselte ebben a versenyszámban. - Ne hamarkodd el a céllövést és a gránátvetést - figyelmeztette ki tudja hányadszor a különítmény vezetője —, a célt tévesztett töltény három perc veszteséget jelent, amit sífutásban bajos behozni. Károly bólogat és legszívesebben már a terepen látná magát. Tudja, nincs könnyű helyzetben. Tizenhetedikként rajtol, s előtte indul a verseny egyik nagy esélyese, a libereci Havel, aki kitűnő sífutó... De töprengésre nincs idő, őt szólítják. - Parancsnok elvtárs, a tizenhetes számú versenyző, Rybár Károly rajtrakész! — jelentkezik katonásan. És néhány pillanat múlva elrugaszkodik a rajtvonaltól. Kezdetét vette a harc a másodpercekért, a győzelemért. Gyors iramban teszi meg az első százötven métert. A terep egyenes, egyetlen másodpercet sem szabad veszítenie. Rövid kaptató következik, utána már szaporábban lélegzik. Tekintete az útmutató színes szalagokat keresi. A tejfehér ködfüggöny végtelennek tűnik, a táj homályba vész, mindenütt csend honol, melyen időközzönként fegyverropogás hullámzik végig. Becslése szerint a táv felénél tarthat, lábát egyre súlyosabbnak érzi, de időelőnnyel indult vetélytársát még nem sikerült megpillantania. Vajon mennyivel járhat előtte? Erre a kérdésre csak a lőtéren kapott választ — szurkoló honfitársaitól. Havel egy perccel ezelőtt távozott, tehát tartja rajtelőnyét. Rybár kifújja magát és lefekszik a lőállás mögé. Gondosan céloz és elrántja a ravaszt, először, másodszor, harmadszor ... Utána leadja a biztonsági lövést, felugrik és folytatja a versenyt. - Bravó, Károly, telitalálat! - kiáltotta feléje egy ismerős hang. — Mindent bele! Mikor befutott a gránátvetőhelyre, úgy érezte, a torkában dobog a szíve. Elhajította az első gránátot. Gyönyörű ívben repült a harcárok közepébe. — A dobás érvénytelen, a versenyző belépett! - hangzott a versenybíró szava. (Chovanec felvételei) Ezerkilencszáznegyvenhárom, március nyolc. Tizenhárom óra harminc perc. Egy fasiszta páncélos kötelék támadást intézett Szikillv (Szokolovo) falu ellen. A falut védő csehszlovák egység két harckocsit már a támadás kezdetén harcképtelenné tett. Az ellenség visszavonult, de várható, hogy rövidesen Ismét rohamra indul. Tizenöt óra harminc perc. Hatvan páncélkocsi, egy motorizált géppisztolyos zászlóalj és lángvetővel felszerelt SS-alakulatok támogatásával újfent támadásba lendült Szikillv ellen. Elkeseredett harc lángolt fel. Az ellenség, melynek sorai a tűzharc és a heves ellentámadások következtében jelentősen megritkultak, újabb tartalékok bevetésére kényszerült. Mikorra leszállt az est, lángokban állt az egész falu. A harc a körkörösen védett parancsnoki megfigyelőhely, a templom körül dúlt. Itt halt hősi halált Jaros főhadnagy, a védők parancsnoka. A németek áttörési kísérlete azonban meghiúsult. Így esett át a tűzkeresztségen tizenhat esztendővel1 , ezelőtt a Szovjetunióban alakult csehszlovák zászlóalj, mely a vörös hadsereggel vállvetve harcolt a fasiszta megszállók ellen. Hazánkban az évről évre megrendezésre kerülő Szokolovói Honvédelmi Képességi Verseny emlékeztet harcosaink dicső fegyvertényére. Ez a nagyszabású téli honvédelmi tömegverseny mind nagyobb tömegeket mozgat meg, különösképpen ezerkilencszázötvenkettő őta, amikor első ízben a Hadsereggel Együttműködő Szövetség rendezésében valósult meg. Az idén a Csorba-tőn immár tizenkettedszer került sor legjobb honvédelmi sportolóink országos seregszemléjére, mégpedig fennállása alatt először külföldi, lengyel és német versenyzők részvételével.
