A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-29 / 13. szám

A hómezök lovagjai a Csorba-t6 jegén Valóban, a stlécek éle néhány centi­méterrel a vonalon belUl volt. Egy lépést hátrált, ' és elvégezte a második dobást. Találat. És harmadszorra ismét találat. Aztán hajrá, a célba! Itt kellemetlen meglepetés érte. Az elő­zetes eredményeket jelző táblán azt ol­vashatta, hogy gránátvetésben egyetlen találata sincs! A kerület vezetője tiltakozott, és ha­marosan kiderült, hogy a telefonlsta el­értette a versenybíró szavait, s azért nem jelentette a két érvényes találatot sem. A néhány centiméteres belépés azonban két perccel lerontotta futőídejét, s így a második helyre szorult a besztercebá­nyai Kozovsky mögött, de harminchat másodperccel megelőzte nagy riválisát, Havelt. Rybér Károly nem adta búsulásra a fe­jét. Hisz a Szokolovoi Honvédelmi Képes­ségi Versenyben nem a győzelem a leg­fontosabb, hanem a felkészültségről kell .tanúbizonyságot tenni. És ebből csillagos egyesre vizsgázott... > Kitűnő eredményeket ért el a résztve­vők döntő többsége. Öröm volt nézni pél­dául a 41 éven felüli férfiakat a lőtéren. Az ebben a korcsoportban versenyzők nem mai gyerekek, és mégis, milyen biztos a kezük, milyen éles a szemük. Tizenhét vetélkedő közül tizenegyen dicsekedhet­tek telitalálattal. - Van mit tanulniuk a fiataloknak ezektől a deres hajú Teli Vilmosoktői — hallatszott Itt is, ott ls. S a célban a Szo­kolovői Verseny veteránjai részesültek a legmelegebb ünneplésben. A verseny hevében sok minden előfor­dul, még az is, hogy feje tetejére állítják a matematikát. Mert, ugye kedves olva­sók, még sohasem jutott eszükbe kétel­kedni abban, hogy háromszor három ki­lenc. Nos, az országos versenyen erre is akadt példa. A lőtéren a liberecl jányok lőlapjait . szedték össze. Amikor a versenybíró ke­zébe kapta őket, megdörzsölte a szemét. Ébren vagyok, vagy álmodom? A három lőlapon összesen tizenhárom találat volt. — Csodák nem történnek - morfondí­rozott hangosan —, másként pedig kilenc tölténnyel tizenhárom találatot elérni -lehetetlen. Fejtörésre nem maradt Idő, napirendre tértek a „titokzatos" lőlapok felett és bejelentették a kilenc találatot. A mara­dék négy gazdátlanul maradt. Nem sokáig. Ugyanis a libereoiekkel egyiIdőben lövő Hradec Králové-i lányok­nak négy találatuk hiányzott, noha égre­földre esküdöztek, hogy nem vétették el a célt. Igazuk volt, pontosan lőttek, csak éppen a szomszéd járőr céltáblájá­ba... Ez azonban nem volt elég az üd­vösséghez. Nagy várakozás előzte meg a külföldi Kúszásra készül a járőr versenyzők rajtját. Nem okoztak csaló­dást, becsületesen küzdöttek, s hogy még­sem sikerült az élmezőnybe verekedniük magukat, az annak tudható be, hogy ná­luk még gyerekcipőben jár ez a sport­ág. A rendezőség méltányolta igyekezetü­ket, és az ünnepélyes díjkiosztáskor vala­mennyit tiszteletdíjjal jutalmazta meg. A szlovákiai kerületek kitettek magu­»kért. Nyolc szám közül háromban megsze­rezték az elsőséget. Ojabb tanúbizonyság ez arra nézve, hogy a honvédelmi sport egyre Ígéretesebben bontakozik kl Szlo­vákiában. A kis ukrajnai falu, Szikiliv védelme a csehszlovák hadsereg történelmének egyik legfényesebb lapja. A falu főterén ha­talmas, márványbői készült emlékmű hir­deti a csehszlovák katonák vitézségét. S az emlékszobor előtt sosem hervadnak el a virágok ... Hdz'ánkban minden évben a honvédők százezrei sorakoznak fel, hogy résztvé­telükkel a szokolovői hősök emlékére in­dított versenyen dokumentálják: a hősök nem haltak meg hiába, — emlékük él és örökké élni fog! MURÁNYI JÓZSEF Harcban a másodpercekért

Next

/
Thumbnails
Contents