A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-22 / 12. szám

A kerten keresztül cuppogok le Válentékhoz. - Sokszor hívtuk már - mondja Válent —, de nem akar visszatérni közénk ... - s széttárja a karját. - A lába? - Az csak nemrég fájdult meg. Áttetsző felhők mögött bujkál a nap. Az eget nézem, s arra gondolok, hogy kissé bizony csonka lehet a szárnyai Csemadok Reményi bácsi nélkül. .S jöttek egymás után a darabok: a Csikós, a Kaviár, a Borjú, az Aranykenyér meg a többi. A kör legjobb műkedvelői: Potocky Árpád, Potocky Béla, Csetneky István és Kusnyik Margit. Most a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabot próbálják. Május elsején szeretnék bemutatni. — Van-e valami hiba a színjátszó-csoport körül ? Bódi bácsi elmosolyodik. — Csak a szerepek szétosztása körül vannak néha nehézségeim. Senki sem akar öreget játszani... De most kivételesen a szereposztás is simán folyt le. öreji este van már. Bódi bácsi az imént érkezett haza munkahelyéről. Megmosakszik, bekapja a vacsorát, azután készülődik, hogy idejében ott legyen a kultúrházban. — Próba lesz — néz rám bocsánatkérőn kék szemével, s tenyerével lesimítja ritkás, ősz haját. Kemény kézfogással búcsúzunk el egymástól, s elindulok én is dolgaim után. hogyan táncoltak hajdanában a szárnyai cigányok. De Pelsőcön is járt már Margó, nótákért, tánclépésekért. Tanul, olvas, járkel fáradhatatlanul, s mindezt egy cél érdekében teszi, hogy a szárnyai táncosok művészetét minél magasabb színvonalra emelje. — A színjátszó-csoportnak is tagja vagyok — mondja. — Az Ördög mátkájában vénasszonyt játszottam, a Kaviárban nevelőnőt, Bábaasszony is voltam már . .. Jej, egyszer meg koporsóba kellett feküdnöm a színpadon ... Mi tetszik nekem ezen a lányon, azokon az értékeken kívül, melyekről most meggyőződtem? Az, hogy ízes gömöri tájszólással beszél. Hogy mint a méz, úgy peregnek szájából a palőcos szavak, hogy bár lába iskolaküszöböt koptatott, a közeli járási székhelyre naponta bejár, s a legújabb divat szerint öltözködik, minden mozdulatában, porcikájában szárnyi kislány maradt. — A Silótaposó táncot meg a Török táncot szeretnénk a tavaszon bemutatni — mondja. A lányok már tervezik a ruhákat. Szednem kell a sátorfámat, pedig szí-Kusnyik Margittal, a tánccsoport vezetőjével beszélgetek. - Hogyan is kezdték? — kérdem. Leül a díványra, mosolyog. — Egy este összejöttek a fiatalok a kultúrházban, s arról beszélgettek, hogy valami tarka műsort kellene nyélbeütni. Igen ám, de jó lenne a műsort népi táncokkal élénkíteni, s ki tanítja be a táncokat? - Megpróbálhatnád Margó — mondta valaki -, hiszen te gazdasági iskolát végeztél. S Margó megpróbálta. Tizenhat leány alkotta a tánccsoportot. A ruhákat maguk varrták meg, régi szárnyai népviselet darabjait véve mintául. Nyolc leány fiúnak öltözött. Fellépésük nagy sikert aratott. Mindez évekkel ezelőtt történt. Azóta a csoport él, működik és sok siker van már mögötte, Bratislavát is megjárta időközben Kusnyik Margit. Tanfolyamon volt, tánclrást, táncolvasást tanult, hogy veleszületett tudását gyarapítsa. A csoportban ma már fiúk is vannak. A létszámi nyolc fiú, tizennégy lány. Utolsó két állomásuk a hanvai fellépés és a sajógömöri szereplés volt. A Leánykarikázó táncot mutatták be. Kusnyik Margit végzett agronómus. Kerekarcú, barna lány, s ahogy látom, tele van tűzzel, akarással. — Nemrég Ikriéknél voltam — mondja dalokat, tánclépéseket gyűjteni. Ült a földes konyhában s nézte, az öreg, ráncosképű, fehérhajú cigányt, aki reszkető lábait nagy igyekezettel rakta ide-oda, hogy a vendégnek megmutassa, A rimaszombati népművészeti szemléli vesen elidőznék még a kedves konyhában, ahová időközben egy-két szomszéd is betévedt. Lám, a házigazda már felmelegedett"' a tüz mellett. Én más tüzet, a szívek tüzét érzem magam körül. Hiába, ki kell mennem a harapós alkonyatba. * * * A színjátszók rendezője: Bódi László. Ritkás hajú, ősz ember. Azelőtt gépészkovács volt, most bérelszámoló a gépállomáson. Nagyon elfoglalt ember; ha sok a dolga, Kovács László helyettesíti a próbákon. A kör 1951-től működik. Az Ördög mátkáját az iskolában adták elő, mivel a művelődés háza akkor még nem volt készen. A szereplők az ablakon keresztül jártak be a színpadra, a függönyt pedig pokrócok helyettesítették. A nézők nagy része állni volt kénytelen, hogy minél több lélek férjen a tanterembe. A közönségnek igen tetSzett a darab. Horkán, Sajőgömörön, Tornaiján is bemutatták. Horkéra locasszekereken zötyögött fel a gárda, a színfalakat is szekéren vitték. A második darab, a Figaró házassága már a kultúrházban futott, ahol tágas színpad van s kényelmes öltöző-helyiség. Háromszáz néző fér a terembe. Nyári kultúrbrigád