A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-22 / 12. szám

A Tanácsköztársaság társadalom átalakító munkája az állami és társadalmi élet minden területén kiváló eredményeket hozott létre. Mégvalósította a nyolcórás munkanapot, egyenlő munkáért egyenlő bért biztosított a nőknek, és harminc százalékkal emelte a munkabéreket. Védelmébe vette az anyákat, intézményesítette a gyermekvédelmet és eltörölte a „törvénytelen gyermek" fogalmát. Bevezette a nyolcéves népiskolát, és minden szegény gyereknek megadta a lehetőséget, hogy a legmagasabb fokú műveltséget is megszerezhesse, valamint kiküszöbölte az iskolákból a vallás oktatást. Megvalósította az akkori idők legtökéletesebb társadalombiztosítását, és a fizetett szabadságot, gondoskodott az üdülők, fürdőhelyek, szanatóriumok szocializálásáról. Az Íróknak, tudósoknak és művészeknek a nyugodt munka és gondtalan megélhetés lehetőségét nyújtotta. A könyvtárakat, képgyűjteményeket, színházakat és mozikat a dolgozók rendelkezésére bocsátotta. Államosította a bankokat, gyárakat és az egyházi, valamint a főúri nagybirtokokat is! A proletár alkotmány harmadik paragrafusa pedig kimondja: „A Tanácsköztársaság külpolitikája a világforradalom segítségével Ä akarja érni a dolgozók világának békéjét. Békét akar minden hódítás és kárpótlás nélkül! Bár a Magyar Tanácsköztársaság — részben saját hibái, részben a belső árulások miatt, de leginkább mégis a nemzetközi reakció sok-Lenin táviratban üdvözli a magyar proletárhatalmat szoros túlerejének következtében — elbukott, történelmi és nemzetközi jelentősége elvitathatatlan! A magyarországi proletariátus (utalok az eperjesi Szlovák Tanácsköztársaságra is!) tizenkilencben nemcsak azt mutatta meg, hogy nincs szükség tőkésekre, földbirtokosokra, gőgös k. u. k. bürokratákra, degenerált nemesi tábornokokra; bebizonyította, hogy élni tud a szabadsággal, és ha elegendő ideje marad hibáinak kijavítására, többet és maradandóbbat alkotott volna! De még bukásában is fénylő példakép, éltető reménység lett a magyar és nem magyar dolgozók számára. Haladó történelmi hagyomány, melyből a szabadságért küzdő hazafiak a fehér terror és a horogkeresztes barna rémuralom alatt Is erőt merítettek. Még nagyobb volt azonban a Tanácsköztársaság létrejöttének nemzetközi jelentősége. Hisz tizenkilenc tavaszán a nyugati imperialisták a legyőzött német militaristák segítségével a fiatal szovjet állam lerohanására készültek. Finn fehérgárdisták, porosz junkerek, cseh légionisták, lengyel pánok, francia és angol bankárok, görög kalmárok, román bojárok és török bégek halálos ölelésben akarták megfojtani az orosz bolsevikok országát és ekkor. . . ekkor állta utjukat, kötötte le figyelmüket s részben katonai erejüket a fiatal Magyar Tanácsköztársaság. Így aztán érthető, hogy a szovjetellenes keresztes hadjárat középeurópai tartalékai vak dühvel vetették magukat a fiatal Magyar Tanácsköztársaság leverésére. Nem lehet azonban tudni, hogyan végződött volna az ezerkilencszáztizenkilenc április tizennegyedikén megindult intervenciós hadjárat, ha közbe nem lépnek a nyugati nagyhatalmak és nincsenek árulások. A magyar vörös hadsereg ugyanis megszalasztotta a légionista és szokolista dandárokat, s valószínűleg az eperjesi Szlovák Tanácsköztársaságon kívül megalakult volna a csehországi tanácskormány is . . . Stromfeld Aurél, a 'magyar ivörös hadsereg (vezérkari főnöke, ez a zseniális hadvezér, győzelemről győzelemre vezette a magyar proletárok csapatait az imperialisták intervenciós hadai ellen Ám a Magyar Tanácsköztársaság létrejötte nemcsak katonai segítséget jelentett az orosz bolsevikoknak, hanem Lenin szavai szerint, erkölcsi győzelmet is! A magyarországi proletár állam születése ugyanis rácáfolt a rágalmazókra, akik a proletárdiktatúrát különleges és kizárólagos orosz jelenségnek tartották! Lenin kijelentette: „A magyar forradalom előtt óriási nehézségek állnak. Ezt az Oroszországhoz hasonlítva kicsiny országot sokkal könnyebben tudják megfojtani az imperialisták! De legyenek bármilyenek is a Magyarország elé tornyosuló nehézségek, mi Itt a szovjet hatalom győzelmén kívül erkölcsi győzelmet is arattunk. A legradikálisabb, a legdemokratikusabb, a legmegalkuvóbb burzsoázia beismerte, hogy a legnagyobb veszedelem pillanatában, amikor a háborúban kimerült országot új háború fenyegette, a tanácshatalom történelmi szükség, beismerte, hogy az ilyen országban nem lehet uralmon más hatalom, mint a tanácshatalom . . ." Eddig Lenin! A Magyar Tanácsköztársaság létrejötte azonban igazolja Hruscsov híres tézisét, mely szerint a gyakorlatban is megtörténhetik, hogy a proletariátus békés úton jusson uralomra egy tőkés országban. És azt hiszem, hogy ezt á fontos tényt a kommunista pártok teoretikusai és propagandistái eddig még nem használták fel megfelelő módon ... ! Tizenkilencben a fiatal magyar proletár hatalom gyengének bizonyult az imperializmus nyugati derékhadával és közép-európai segédcsapataival szemben. Ma a helyzet másként áll! A Szovjetunió vezette béketábor legyőzhetetlen. A proletár nemzetköziség egysége olyan erő, amely biztosltja a szocializmus felépítését országainkban! És mégis, vagy tán éppen ezért kell negyven esztendő után a mély tisztelet hangján és meleg szeretettel szólani a tizenkilences Magyar és az eperjesi Szlovák Tanácsköztársaságról, a hősökről és a vértanúkról, az útmutató elődökről, akikről Kun Béla igy irt: „A magyarországi proletárforradalom négy és fél hónapos harca után igy megmaradt az új proletárforradalmak főpróbájának. De bukásában is az, aminek a Kommunista Internacionálé II. kongresszusa minősítette, »világítótorony Közép-Európa proletariátusa számára«. Bármit is hirdessenek a szociáldemokraták és a kommunizmus renegátjai, a proletariátus vére nem hullott hiába ebben a forradalomban sem. és a lemetszett törzsből máris fakadnak a forradalom új hajtásai .. . »Laetius ex trunco florebit« — mint a magyar Jakobinusok írták börtönük falára!" -sí-Kommunisták kivégzése l

a Magyar (Tanácsköztársaság (bukása után