A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-22 / 12. szám

A Tanácsköztársaság a |nép hatalmának védelmére mozgósította az lország dolgozóit • ' Megalakul a magyar vörös hadsereg iLenin és (Szamuely Moszkvában a Vörös téren \ Budapest lakossága üdvözli a Magyar Tanácsköztársaság megalakulását agyarország proletársága a mai nappal kezébe vesz minden hatalmat!" — adta hirül a világnak negyven év előtt a „Mindenkihez" cimü törénelml jelentőségű kiáltvány, és ezerkllencszáztiznekilenc március huszonegyedikén megszületett a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság. A Tanácsköztársaság megalakulása természetes következménye és betetőzése volt a magyar munkásosztály és a földnélkülijánosok milliói állhatatos és kitartó küzdelmének, melyet célkitűzéseiben az első orosz forradalom megszilárdított, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom pedig példamutatásával elmélyített, forradalmasított és végül Is győzelemre juttatott. A háborús összeomlás maga alá temette az Osztrák—Magyar Monarchia korhadt tákolmányát, és ezerkilencszáztizennyolc október harmincegyedikén győzött az „őszirózsás forradalom", amely a baloldali polgári pártok és a jobboldali szociáldemokrata vezérek koalíciójának juttatta kezébe a hatalmat. Bár a magyarországi győztes polgári forradalomnak kétségkívül a magyar munkásság volt a hajtőereje, a munkások hivatalos képviselői nem óhajtották hatalomra juttatni a magyar proletariátust. Ugyanazt a taktikát alkalmazták, melyet ezerkllencszázötben és ezerkilencszáztizenhét februárjában az orosz mensevikek követtek. Megalkudtak a burzsoáziával, a belpolitikában egy munkásellenes, a külpolitikában pedig egy nyugati hatalmak felé orientálódó, szovjetellenes koalíciós kormányt hoztak létre. A koalíciós kormánynak ez a népellenes belpolitikája és téves külpolitikája végül a polgári radikálisok és a jobboldali szociáldemokraták elszigetelődéséhez, csődjéhez vezetett. Az úgynevezett szocialistákkal, a Garamikkal és Kuníikkal szemben, egyedül gróf Károlyi Mihály képviselte a jőzan álláspontot, aki tisztán látta, hogy csak egyetlen megoldás lehetséges: át kell adni a kormányhatalmat a magyar proletariátus egészen fiatal, de rettenthetetlen tömegpártjának, a Kommunisták Magyarországi Pártjának. Így érkezett el ezerkilencszáztizenkilenc március huszonegyedike és megalakult a Magyar Tanácsköztársaság. Ezen a napon egyesült a magyar munkásosztály két pártja is, a Kommunisták Magyarországi Pártja és a Magyar Szociáldemokrata Párt és megszületett az egységes Magyarországi Szocialista Párt, amelybe- a jobboldali szociáldemokrata vezetők már az előre megfontolt árulás szándékával léptek be. És bebizonyosodott, hogy a kél munkáspártnak helytelen alapon történt egyesülése a magyarországi proletárhatalom későbbi összeomlásának egyik fő oka lett! Négy és fél hónapig létezett a Magyar Tanácsköztársaság. E rövid idő alatt Magyarországon eddig soha nem tapasztalt politikai jogokkal ruházta fel a munkásosztály és parasztság tömegeit, s egyenrangúvá tette a múltban elnyomott nemzetiségeket, valamint a hőket és az ifjúságot. A proletárhatalom valósított meg először tényleges demokratikus választójogot Magyarországon. A Tanácsköztársaság alkotmánya kimondotta, hogy „a proletárság minden szabadságot, jogot és hatalmat kezébe vett, abből a célból, hogy megszüntesse a kapitalista rendet és a burzsoázia uralmát, s ennek helyébe a szocialista termelési és társadalmi rendet tegye! A proletariátus diktatúrája azonban csupán csak eszköz mindennemű kizsákmányolás megszüntetésére ,.."