A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-08 / 10. szám

Bem apó emlékezete Petőfi hirdette a népek nemzetközi szolidaritását, Bem József pedig annak példaképe volt. A demokratikus magatartása miatt börtönt szenvedett katona a lengyel szabadságharc hősévé nőtt, majd 1848-ban Bécsbe ment, hogy az osztrák nép forradalmának szentelje erejét. Annak bukása után a magyar szabadságharc legendás forradalmi hadvezére lett, saját személyében testesítve meg a forradalmi népek összefogását. Kezdetben bizalmatlanság fogadta a rozoga postakocsin ódivatú polgári ruhában, egy kicsiny bőrönddel megérkező Bemet az erdélyi főhadiszálláson. Ezt még fokozta az első találkozás azzal, hogy Bem megígérte, hogy a nem engedelmeskedő tiszteket azonnal főbelöveti. De amint első napiparancsát kiadta, a táborkart és a hadsereget újjászervezte, és őt magát tettein keresztül megismerték, a bizalmatlanság rajongó szeretetnek adta át a helyét, mellyel katonái, különösen a székelyek, kiket különösen sokra becsült, mindvégig elhalmozták. Bem, a forradalom nemzetközi katonája, „Osztrolenka véres csillaga", a magyar szabadságharc válságos időszakában, 48 végén vette át az erdélyi hadak vezetését. A helyzet csakhamar megváltozik Erdélyben, a császári seregeket űzi, hajszolja maga előtt. Bem, karácsony napján már Kolozsváron van, 49 március végére mind az osztrákoktól, mind a cári seregektől megtisztítja az erdélyi területet. És a győzelmek nem utolsó sorban Bem személyes példamutatásának, kifogyhatatlan erejének és tiszta, forradalmi jellemének köszönhetők. Kortársai szívesen hasonlították igénytelen külseje miatt vidéki tanítóhoz, sőt templomszolgához. Állandóan ütött-kopott, golyóktól átlyukgatott köpenyében volt. Egy harmincéves nyílt sebbel a testén, és sok más sebnek a nyomaival minden természeti akadállyal dacolt, gyakran 30 — 40 honvéddel hált a legnyomorúságosabb viskókban, s rríig a többiek aludtak, ő a térképet tanulmányozta. E jelentéktelen külsejű emberben az önfegyelem hatalmas lelkesedéssel párosult. Adjutánsának, Teleki Sándornak mondta: „Tanulja meg, hogy amikor az ember rendkívüli katonai dolgokat akar véghezvinni: legelső a fegyelem, utána a lelkesülés; az elégedetlen ember nem lelkesül, azért mindent el kell követnünk, hogy seregünkben, amennyire csak lehet, minden ember elégedett legyen." Ezért helyezett súlyt katonái rendes ellátására. Szerinte „a Marseillaise dala sok üteget pótolt, s a lelkesülés az emberekből katonát. a katonából hőst csinál." Az ügyhöz való hűsége, a győzelembe vetett biztos tudata, végtelen nyugalma átragadt katonária, és amint seregének táborkari főnöke írja: „Bármit kívánt is Bem, minden megtörtént, és ha Bem a poklokat akarta volna ostromolni, a katonák örömmel követték volna, rr\ert tudták, hogy csak javára lehet az ügynek." Bem győzelmeivel lelket öntött az egész nemzetbe. A dicsőséges tavaszi hadjárat nem képzelhető el Bem sikerei nélkül. Kossuth a nemzet elismerését és háláját fejezi ki levelében: „Tábornok úr! Önnek minden lépése csodálattal tölti el a nemzetet, a hadsereget... Ön beléje önti a győzelem reményét. Ön a mi szent harcunk szerencsés kimenete iránti hitet, melyet vas kitartással a legsúlyosabb pillanatokban változatlanul fenntartott, az egész nemzet közös hitévé tette ..." Minek köszönhette sikereit? Mindenekelőtt határozottságának és gyorsaságának. Mozdulatai váratlanok voltak, amit a terep gyors és alapos felderítése tett lehetővé. Az ellenség Bemet mindig erősebbnek vélte, mint amilyen valójában volt. A számhiányt az ágyúk fokozottabb kihasználása pótolta, azokat egyszerre vetette be. Mindig az ellenség meglepetésére törekedett, ami félsikert jelentett. A kezdeményezést mindig a kezében tartotta, és nem sajnálta az időt és fáradságot az ellenség kitartó üldözésére. Személyes példája, bátorsága lenyűgöző hatással volt katonáira és az ellenségre egyaránt. Az ellenség soraiban harcoló lengyelekre lengyelül rászólt, ostorával csapkodta őket, és azok nem mertek lőni. A szászvárosi ütközetben a puskagolyó által szétzúzott kezéről sajátkezüleg húzta le a kesztyűt, és megoperált kézzel szállt nyeregbe az ágyúk védelmére. Az ellenség neve hallalára is megfélemedett. A felsőbb katonai vezetéssel nem sokat törődött, nem tetszettek neki azok a nemesi hadvezérek, akik nem tudták felhasználni a nép forradalmi energiáit a katonai sikerek érdekében. A „civileket" egyenesen kerülte, csak Kossuthot szerette, minden ügyében hozzá fordult. Legtöbbet elárul Bemről a Petőfi iránti rajongó aggódó szeretete és a vele való barátsága. „Ez a csúf öreg lengyel a második apám lett — mondta Petőfi a Bemmel való első találkozása után. — Mint egy hadisten, úgy emelt magához. Ágyúdörgés közt született orosz vérrel keresztelkedett, s a szabadságharc iskolájában tanult. Az összes magyar tábornokért nem adnám." A forradalmi nép találkozott a forradalmi hadvezetéssel, és ez egyben a népek barátságát is jelképezte. Bem jól tudta, hogy a szabadságharc győzelmét csak úgy lehet biztosítani, ha egyrészt a parasztságot érdekeltté teszik a nemzeti küzdelemben, másrészt, ha a magyarok megtalálják a testvéri egység útját a nemzetiségekkel. A nemzetiségekkel, a szomszéd népekkel való testvériség tekintetében Bem nemcsak elgondolásokat, hanem komoly erőfeszítéseket és tetteket hagyott az utókorra, mely csak száz év múlva, a Szovjetunió segítségével volt képes Bem örökségét megvalósítani. Forradalmisága, szabadságszeretete megérttette vele, hogy az európai reakció erői ellen csak a szomszédos nepek összefogása tud eredményeket elérni. Ennek az összefogásnak stratégiai központjává Erdélyt szemelte ki. Itt meg kellett békíteni a nemzetiségeket. Ez irányban forradalmi intézkedéseket tett. A nemzetiségeknek széleskörű amnesztiát ad, a só árát leszállítja, a székelyeket letelepíti, ami kisebb földosztás jellegével bírt. Marx és Engels szerint: „Erdélyben tiszteletet vívott ki maga iránt azzal, hogy megelőzte azt a szükségtelen és politikailag taktikátlan kegyetlenséget, mellyel a magyar biztosok fel akarnak lépni." Bem tárgyalt Boliaccal és Balcescuval egy román légió felállításáról és egyesülni akart Iancuvai. Egy széleskörű magyar —román-szláv (lengyel) összefogás lebegett a szeme előtt. Az erdélyi lakossághoz intézett kiáltványai gyönyörű bizonyítékai, hogy mennyire le akart számolni a múlt bűneivel, és egy boldog, erős együttműködést létrehozni a népek között. A nagyváradi dec. 8-i szózatában hirdette: „Minden lakosok, nemzetiség, vallás és rangkülönbség nélkül egyenlők és minden hivatalok viselésére ugyanazon jogaik vannak ... Ha talán valaki ezen, az ország kormányától biztosított jogokban megsértetnék, forduljon hozzám, és rögtön igazságot fog nyerni." Kolozsvár elfoglalása után kiadott kiáltványában hirdeti: „a múltra fátyol vettetik", csak az alkotmányos szabad uralom ellen nem túr meg semmi politikai vétket. Március végén a három nyelven kiadott szózatában felhívja Erdély népeit, hogy „a különféle npmzetiségek egyenlőség védpajzsa alatt a testvériségben egyesüljenek". „Magyarok, szászok, románok! Nyújtsatok egymásnak testvérileg kezet, távoztassatok el minden gyűlölséget, s boldogok lesztek." DÉNES GYÖRGY Iszapos a szívem Iszapos a szívem, jaj, csak a jó szó segít, társtalan vagyok, hü szemek fénye nem melegít. Keserű, kancsal, béna élet, könyörög gyermeked, adj neki édes álmot, gyógyítsd meg, hogyha lehet. Adj néki mély sírást, zokogó szent örömet, zendüljön benne a vigyázó, bús szeretet, mossa el benne a bűnt, emberi-ördögi voltát, a világosság kútja legyen, töltse be sorsát. Társtalan elveszek, kilobban bennem a fény, elcsepeg vérem az istenek zord tenyerén,, befalazza szemem a táguló, hontalan éj, tengerek árva hajósa: kerget és elnyel a mély. Kérdések a tavaszban - Látod a tavaszt a nök tekintetében? — Láttam egy leányt, virág volt a kezében. - Vjjong-e a szíved? Fut a tavasz-áram. — Húsz éves fejjel még sorvadnék a lázban. - Mit igér a sorsod? Kiild-e még szerelmet? — Talán még utolszor új életre kelhet. - Láttál-e már nőket igazán szeretni? — A megcsalt szerelmet nehéz elfeledni. - Csókoktól csókokig milyen utat jártál? — Köves utak mentén nem terem virágszó' • _ egyszer? - Mit kezdesz szíveddel, ha megfmmel. — Talán kibékülök minden sz.<egálmodott békéd? - De ha mégsem jön £'semies

menedékét. — Mindenki men'"'