A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-08 / 10. szám

I Hatarko a nemzetközi forradalmi mozgalom történetében Az emberiség, a nemzetek történelmében a leghaladóbb osztály, a proletariátus és élcsapata, a kommunista párt kongresszusai és egyéb fontos eseményei mindenkor történelmi fontosságú határkövet jelentettek. A nemzetközi munkásmozgalomnak az I. Internacionálé óta nem volt méltóbb képviselője annál a szervnél, amely éppen 40 évvel ezelőtt, a világ legforradalmibb proletár pártjának, az orosz bolsevikok pártjának kezdeményezésére III. Kommunista Internacionálé néven alakult meg Moszkvában. Amióta a szociáldemokrata pártok nagy része — az orosz bolsevik párt és a szocialista pártokban igazi forradalmi szempontot képviselő néhány személy kivételével — a fő kérdésben: a háború kérdésében csatlakozott a burzsoázia álláspontjához, és a szociálsovinizmusig süllyedt gyakorlati tevékenységében, a II. Internacionálé eljátszotta szerepét. Elvesztette azt a jogot, hogy képviselhesse a világ munkásosztályát és vezérének vallhassa magát. A világ proletarátusának tekintete az orosz bolsevikok felé irányult, akik a lenini párt vezetésével gyakorlatilag igazolták a proletárdiktatúra megteremtésének elengedhetetlen szükségéről szőlő marxi-lenini tanítást. A bolsevik párt forradalmiságával már ekkor megszerezte a vezető szerepet a nemzetközi munkásmozgalomban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme a munkásmozgalom lavinaszerű előretörését eredményezte az egész világon. Egymás után alakultak meg a kommunista pártok, s így szükségessé vált egy nemzetközi irányító szerv létrehozása. E célból ült össze az orosz bolsevikok és Lenin kezdeményezésére 1919 március 2 — 6. napjaiban a Kommunista Internacionálé I. alakuló kongresszusa. Harminc ország kommunista pártjainak és baloldali szocialistáinak küldöttei vettek részt rajta. Lenin megnyitó beszédében így vázolta az akkori helyzetet: „Gyűlésünknek nagy világtörténelmi jelentősége van. Gyűlésünk bebizonyítja a polgári demokrácia valamennyi illúziójának csődjét... A nép felismeri a most folyó harc nagyszerűségét és jelentőségét. Csak azt a gyakorlati formát kell megtalálni, amely lehetővé fogja tenni a proletariátus számára, hogy megvalósítsa uralmát. Ilyen forma a szovjet rendszer a proletárdiktatúrával." (Lenin Művei 28. kötet 479. oldal, Szikra kiadás.) A Kommunista Internacionálé további kongresszusai fontos szerepet játszottak a nemzetközi kommunista mozgalomban. A KI harcolt a forradalmi marxizmus mindennemű elferdítése, az antileninizmus ellen, szétzúzta a pártellenes frakciós csoportok bomlasztó aknamunkáját (trockizmus), tehát őrködött a párt tanításának tisztasága és sorainak egysége fölött. A fejlődés későbbi szakaszában — a hitlerista veszély fokozódása idején —: szorgalmazta és érvényre juttatta a népfront-egység gondolatát. Számunkra a Kommunista Internacionálé szerepe azért is rendkívül fontos, mert pártunk bölcsőjénél állott, később pedig tanácsaival, bírálataival segítette a CSKP-t, hogy forradalmi irányban fejlődjék. A Kommunista Internacionálé teljesítette küldetését. Amikor a hitleristák által kirobbantott második világháború idején gyakorlatilag lehetetlenné vált az egyes kommunista pártok központi irányítása, célszerűnek bizonyult a KI feloszlatása (1943. V. 15.), hogy országonként, a hazai feltételek szerint tömörítsék maguk köré az antifasiszta ellenállás hazafias erőit — s ebben öltött testet a népfront gondolata. A Kommunista Internacionálé világítótorony volt a munkásmozgalom fejlődésének útján, s Lenin így nyilakozott jelentőségéről: „A III. Kommunista Internacionálé világtörténelmi jelentősége abban rejlik, hogy megkezdte valóra váltani Marx óriási jelentőségű jelszavát, azt a jelszót, amely a szocializmus és a munkásmozna-Iom évszázados fejlődését összegezi, azt a jelszót, amelyet ez a fogalom fejez ki: proletárdiktatúra." L. L. Otto Grotewohl 65 éves Március 11-én tölti be 65. életévét Otto Grotewohl elvtárs, a német munkásosztály kiváló fia, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke. Braunschweigben született szegény családban. Nyomdásznak tanult ki, és már 1910-ben bekapcsolódott a német munkásmozgalomba. 1912-ben felvették a német szociáldemokrata párt soraiba. A német forradalom idején vezető tisztséget töltött be a braunschweigi forradalmi szervekben. Mint a nép hű fiát választották be a Reichstagba. 1925-től 1933-ig, Hitler uralomra jutásáig a Reichstagban a német munkásság érdekeit képviselte. Jöttek a kommunisták és az összes haladó erők üldöztetésének évei. Bekapcsolódik az illegális antifasiszta szervezkedésbe, de 1938-ban a Gestapo nyomára akad és letartóztatja. 1938-1939-ben a Gestapo foglya, majd kiszabadulása után újra tevékeny szerepet játszik a mozgalomban. 1944-ben ismét illegalitásba kényszerül. . A felszabadulás után újult erővel szolgálja a munkásosztály és pártja ügyét. Fő célja a munkásosztály egységének, a kommunisták és a baloldali szociáldemokraták egyesülésének megteremtése. 1946. IV. 21-én és 22-én a kommunista és szociáldemokrata pártból megalakul Németország Szocialista Egységpártja, a régi dicső forradalmi hagyományok ápolója és örököse, a német munkásosztály tapasztalt egységes marxista harcos pártja. Grotewohl elvtárs magas tisztséget tölt be a párt vezetőségében. A demokratikus német állam megalakulása után mint miniszterelnök az állam élén fejt ki fontos politikai és államférfiúi tevékenységet, mellyel a két német állam közeledésének és egyesítésének, valamint a világbékének ügyét szolgálja. Albert Einstein (1879. márc. 14.—1955. ápr. 18.) korunk legnagyobb fizikusa a németországi Ulmban született. Ifjúságát Münchenben töltötte. Tizenöt éves korában Svájcba került, ahol tanulmányai befejezése után rövid ideig a szabadalmi hivatalban dolgozott, majd 1909-ben a zürichi egyetem elméleti fizika tanszékének professzora lett. 1911-ben a prágai német egyetem elméleti fizika tanszékének vezetőjévé nevezték ki. Egy évvel később visszatért Zürichbe. 1914-ben azonban már Berlinben találjuk, ahol az egyetem fizikai intézetének igazgatója. Az 1933-ban bekövetkezett náci puccs után Einstein lemondott német állampolgárságáról, valamint a Porosz Tudományos Akadémia tagságáról és az USÁ-ban levő Princetónban telepedett még. Itt élt és dolgozott egészen a haláláig. Einstein tudományos munkássága — melynek alapvető jetentősége volt századunk fizikájának fejlődésében — mindenekelőtt a relativitás speciális és általános elméletére, a kvantum elméletre, az elektromos és a Brown-jéle mozgás elméletére, valamint a fotokémiára irányült. Legjelentősebb tudományos munkáit Einstein szakfolyóiratokban adta ki. Könyvalakban jelentek meg a következő müvei: Über das Relativität sprinzip und die aus denselben gezogenen Folgerungen (A relativitás alapelve és az ebből eredő következtetések) 1905; Entwurf einer verallgemeinen Relativitätstheorie (A relativitás-elmélet általános vázlata) 1916—1920, Über die spezielle und die allgemeine Relativitätstheorie (A relativitás speciális és általános elmélete) 1920; H. A. Lorenz-cel és H. Minkowskivel közösen Das Relativitätsprinzip (A relativitás alapelvé) 1925; On the Method of Theoretical Phyzics (Az elméleti fizika módszerei) 1933; Sigmund Freuddal közösen Why War? (Miért háború?) 1933; The World As I See It (A világ, ahogyan én látom) 1934; _L. Infelddel The Evolution of Phyzics (A fizika fejlődése) 1938.