A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-01 / 9. szám

v© A gépesített üdvhadsereg, avagy éhes disznó makkal álmodik Hogy tévedés ne essék, ezúttal arról az üdvhadseregröl lesz szó, melyet a nagy városokban t!ö kortásaim jól ismertek, s amelyről a fiatalok tán nem is hal-8

1ottak. Werenfried páter misszionárius hadosztályáról beszélek, a harcos Egyház harcias papjáról. Ezek az újmódi hittérítők Nyugat-Németországban és a római „keleti szeminárium"-ban tanultak, várva a „nyílt ajtók napját", hogy amerikai és nyugatnémet zsoldosok oldalán elárásszák a kelet-európai élette- - ret — lehetőleg egészen az Uraftfl >ig

' Wjj Azt hiszem, ezek után nem le— het tévedés, hogy kiről és miről is van szó. Az újmódi üdv-8

hadsereg katonáit leginkább az inkvizíció pap-katonáihoz lehetne ^^ hasonlítani, akik tüzzel-vassal terjesztették a katolikus vallást. Parancsnokuk a már emiitett ^ft Werenfried páter, hatalmas vagyonnal rendelkezik. Fanatikus hívők pénzt, aranyat, ékszert és drágaköveket küldenek a kövér páternak, hogy hadseregét ne S

csupán az „Isten igéjével" fegyverezze fel, hanem pénzzel és főleg a modern technika min-8denfajta használható kellékével. A páter az elmúlt hetekben négyszázharminc Volkswagent (népautót) és harmincöt megafonos gépkocsit vásárolt, hogy vé^^ dencei kényelmesen vonuljanak n&gf be Csehszlovákiába, Lengyelig országba, a Német Demokratiküs Köztársaságba, Magyaror-S

szagra, a Szovjetunióba, valamint a többi „felszabadított" népi demokratikus országba, hogy olt terjesszék az Igét, ha majd eljön a „nyílt ajtók napja", vagy ahogyan a nyugatnémet revansiszták őszintébben mondják, a „hosszú kések éjszakája". Még az a szerencse, hogy kettőn áll a vásár, azon, aki téríteni akar, és azon, aki nem akar megtérni. Így hát aztán hiába minden igyekezet, hiába a gépesített hittérítők hadosztálya, sőt hiábavalók a Bundeswehr egyenruhájába öltözött háborús bűnösök fenyegetődzései, az amerikai cowboyok provokációi, mivel az óhajok csupán óhajok, a „jámbor" szándékok pedig csak szándékok maradnak — éhes gyomorral ébred a makkal álmodó vaddisznó is. Virágoskertünket nem hagyjuk feltúrni — illenék, hogy ezt végre tudomásul vegyék! Ám minden bizarrsága ellenére a „Keleti segély akciónak" igen érdekes hagyománya van. A magyarországi ellenforradalom idején Werenfried páter Budapest első nyugati vendégei között volt. A „Stern" című nyugatnémet lapban a hájas páter így nyilatkozott: „Nem volt útlevelem, sem beutazási engedélyem, csak a küldetési parancsom és a rózsafüzér. Ha egyszer összeomlanak a határok, a rohamosztagokkal együtt útra kelnek az én gépesített jótékonysági csapataim is!" Gondolom, az újkori üdvhadseregről nem kell többet mondanom. Figyelmeztetőnek és éberségre intőnek ez is elég! Madarat tolláról, generálist barátjáról ... Furcsa, kétes hírű, sőt hírhedt ember állt ki ez év elején de Gaulle dicséretére! Franco tábornok, a véreskezű fasiszta diktátor ömlengett a nagyorrú francia államfő helyes politikájáról, agyba-főbe dicsérve önnön magát is az ömlengések közepette. Az érdekesség kedvéért idézni fogom a Caudillo néhány kijelentését. Hitler és Mussolini dédelgetettjének megjött a hangja és igen megnőtt az önbizalma is Ma már, hála Mr. Dullesnak, Franco babérkoszorút követel magának: „Ha ma Európa ismét magára talál és egyesül, ezt elsősorban a spanyolok kommunistaellenes keresztesháborújának köszönheti! A keresztény világ még távolról sem rótta le adósságát, amiért annyi erkölcsi és szellemi értéket nyújtottunk Európának! . .." Miután Franco százezrek lemészárlását szemérmetlen módon példképnek mondotta, rátért az elmúlt év kimagasló eseményeinek méltatására. Véleménye szerint az ötvennyolcas esztendőnek két nagy eseménye volt. Az első a pápa halála, a második pedig a francia fordulat! Majd így folytatja: „Világra szóló jelentősége van a második eseménynek, mind az európai biztonság, mind az általános politikai gondolkodásmód fejlődésének szempontjából. Az eddigi francia belpolitikai helyzet, tekintve a kommunista agressziót, igen nagy veszedelmet jelentett Európa szívében ..." Miután Franco generális elfújta a fasizmussal frigyre lépett imperializmusnak a kommunista veszélyről szóló hazug refrénjét, megdicsérte a francia tisztikart, amely a Pireneusok túlsó oldalán megvalósította a „nemzeti forradalmat". Amit pedig Franco ezek után mondott azt aligha köszöni meg neki de Gaulle tábornok. Ám halljuk a Cauüillo szavait: „Amikor a mi nemzeti forradalmunk (vagyis ellenforradalmunk, a cikkíró megjegyzése) új rendszert vezetett be a közéletben és hátat mutatott a parlamentarizmusnak, a politikai pártok kisded játékának, akkor általános meg nem értéssel találkoztunk. Most azonban a francia fordulat — főleg pedig ahogyan ez a fordulat végbement — azt mutatja, hogy a parlamentarizmus igen magas fokú ellenszenvet váltott ki világszerte, sőt — magában Franciaországban, a parlamentarizmus szülőföldjén is!" A továbbiakban a spanyol fasiszta diktátor annak a reményének ad kifejezést, hogy egy esetleges szovjetellenes „keresztesliadjáratban" de Gaulle-t mint fegyvertársát és szövetségesét üdvözölhetné! Tagadhatatlan, hogy de Gaulle államcsínyjében a Caudillo őszinte örömét lelte. Még azt is megbocsátotta francia kollégájának, iiogy ez a második világháború idején Hitler és Mussolini ellen harcolt, tehát Franco kormánya ellen is! Sőt tovább ment! Megbocsátotta de Gaulle miniszterének, André Malrauxnak, hogy egykor antifasiszta író volt és megírta híres regényét, a „LEspoir"-t (Reménység), és elfeledte, hogy ez az André Malraux mint a Spanyol Köztársaság repülőtisztje harcolt a Caudillo fasiszta hordái ellen. A politikában ugyan nincs szentimentalitás, de kell hogy legyen benne becsület! Ezért nem tudható, hogy milyen érzéssel fogadta de Gaulle Franco nyilvános dicséretét. Tudtommal eddig még nem tiltakozott ellene és vissza sem utasította. Ebben az esetben pedig nem marad más hátra, mint de Gaulle-nak és Malraux-nak szerencsekívánatomat kifejezni új barátjukhoz, és igazat adni a jelen helyzethez alkalmazott közmondásnak, hogy: Madarat tolláról, generálist barátjáról ismerni meg! Chaplin és a nyugatnémet demokraták Köztudomású, hogy Franco és Dulles mellett Adenauer a nyugati demokrácia iegbőszebb védőbajnoka. A bonni tartományban uralkodó demokratikus rendről azt hiszem senkinek sincsenek illúziói. Militarizmus, revansizmus és antiszemitizmus — ez dióhéjban Adenauer demokráciája. A levél, amelyet az egyik kölni mozitulajdonos kapott, csak kiegészíti a képet. Ám beszéljen az írás: „Az Ön mozijában jelenleg Charlie Chaplin „Diktátor" cimű filmjét játsszák. Önre bízzuk, vajon helyesnek találja-e a politikai ténykedésnek ilyen kigúnyolását! Természetesen nem azért ítéljük el Charlie Chaplint, mert zsidó, hanem erkölcsi, jellembeli és politikai okokból Chaplint szerelmi botrányai éppen úgy lehetetlenné tették, akárcsak bolsevista ténykedése, ami miatt néhány év előtt Hollywoodból kitiltották. A Chaplin-plagáton a piros-fehér-fekete birodalmi színeket használta fel. Semmi kifogásunk sem lett volna, ha a fekete, vörös és arany színeket alkalmazza, mivel ezek Chaplinhoz nagyon is illettek volna. Azt azonban, hogy Ön visszaélt a birodalmi színekkel, igen ízléstelennek tartj uk! Ezt a levelet felolvastuk pártunk taggyűlésén, és felkérjük tagjainkat, határozzanak, hogy a birodalmi színek ilyen módon történt meggyalázása után lehetséges lesz-e, hogy városunk nacionalista érzelmű polgárai továbbra is látogassák az Ön moziját. Továbbá figyelmeztetjük Önt, hogy tiltakozni fogunk a német filmszínházak ízléstelen és németellenes tilmekkel való elárasztása ellen. Megtámadjuk mindazokat a mozikat, amelyekben hasonló filmeket fognak játszani. Meg vagyunk győződve, hogy a pénzeszsacskó ellen indított támadás a legeredményesebb1

" Űgy rémlik, mintha hasonló hangokat már hallottunk volna a két világháború közötti időszakban, mégpedig németlakta vidékeken, de főleg a hitleri Harmadik Birodalomban. Ne essünk tévedésbe! Ezt a levelet az ezerkilencszázötvennyolcas esztendő alkonyán írták a Német Szövetségi Köztársaságban! A címzettet már ismerjük, ismerkedjünk meg a feladóval is. Ez pedig nem más, mint a nyugatnémet Reichspartei (Birodalmi párt) kölni szervezetének elnöksége. A NSZK filmsajtójának színe-java tiltakozott a goromba támadás ellen, és a hamburgi Filmtelegram nagy felháborodással írt e durva beavatkozás ellen: „Mosolyoghatnánk e fenyegetésen, ha a sorok között meghúzódó veszedelmes gondolkodásmód nem volna jellegzetes bizonyos bonni politikai körökre! A Chaplin elleni otromba támadás ékesen beszél a Reichspartei célkitűzéseiről. Ez a politika pedig nekünk nagyon is ismerős!" A német gyilkosok, az SA hordák és a SS hóhérlegények aljas és már egyszer megbukott rendszerének felújuló hangja ez, amely németeket és franciákat ugyanúgy fenyeget, mint cseheket, magyarokat vagy lengyeleket ... Graf Spec, a kísértethajó Ezerkilencszázharminckilencet írtak. Hitler hajóhada nagy veszteségeket okozott az angol kereskedelmi flottának. Ismét kísértett az első világháború réme — a blokád; igaz, ezúttal Anglia ellen. Hitler egyik híres kalózhajója a Graf Spee volt. Ez az úgynevezett zsebcirkáló ezerkilencszázharminekilénc szeptember huszonhatodikától az év december tizenharmadikáig kilenc angol kereskedelmi hajót küldött a tenger fenekére. December tizenharmadikán elérkezett a leszámolás napja. A Rio de la Plata-i tengeri ütközetben három angol cirkáló, az Exeter, az Ajax és az Achilles üldözőbe vette a Graf Speet. Hatalmas tűzharc után a német hajó Montevideo kikötőjébe menekült és négy napra rá — Hitler parancsára — a hajót a legénysége elsüllyesztette, parancsnoka pedig öngyilkos lett. A tűzharcban számos angol tengerész is elpusztult. Közel húsz év múlt el azóta. És a Graf Spee emléke, a filmhíradókon kívül csupán a montevideói csata résztvevőiben élt, no meg a bonni revansisztákban. Ezerkilencszázötvenküenc februárjában a Graf Spee ismét kifutott a tengerre. Egyesek kísértethajóra gondoltak, mások nem hittek saját szemüknek. A Graf Spee azonban tényleg ott úszott teljes zászlódíszben a tenger hullámain. Néhány nappal később az angol alsóházban érdekes interpelláció hangzott el. Mr. Arthur Lewis, az angol Munkáspárt képviselője felszólította a külügyi államtitkárságot, járjon közbe, hogy a bonni kormány változtassa meg a Graf Spee nevét és adjon a hajónak kevésbé rosszhangzású nevet. Mr. Lewis felszólalásában hivatkozott azoknak az angol tengerészeknek az emlékére, akiket a Graf Spee srapnelljei és torpedói pusztítottak el . .. Mi is történt hát tulajdonképpen? Az eset igen furcsa és mégis jellemző az angol uralkodóosztály politikájára. A múlt év végén az angol kormány átadta a brit hajóhad Flaming nevű fregattját a bonni haditengerészetnek. Hitler néhai admirálisai pedig azonnal igyekeztek, a reváns szellemében, feltámasztani a múlt kalóz hagyományait, és a Flamingót átkeresztelték Graf Spee-re. Az Exeter nevű cirkáló egyik volt matróza, amikor a hírt megtudta, levelet írt a londoni Daily Worker szerkesztőségébe. A montevideói csata egykori résztvevője megbotránkozását fejezi ki az angol kormány tette felett, hogy hadihajót ad a németeknek. ír az elsüllesztett angol hajókról, a holtakról, özvegyekről és árvákról, ír a montevideói csatáról és a Graf Spee elsüllyesztéséről. Levelét így végzi: „És a Graf Spee most újjászületett. Barát-e vagy pedig ellenség? Sajnos ebben a világban a háború business. Hajót adni a németeknek pedig sértést jelent számunkra! Mi valamennyien, akik ott harcoltunk Montevideóban, azt mondjuk: „Németországnak nem szabad fegyvert adni!" —siló