A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-04 / 1. szám

A kis nyuszi és a káposzta A kis nyuszi szeretné megenni a káposztát, de nem találja a •hozzávezető utat. Segítsetek neki megkeresni. Húzzátok meg ceruzával a rajzban a nyúltól a káposztáig vezető utat! RAJZISKOLA Kapuból... hóember "f1 i 5 rajz —.10 betű Mindegyik kis ábra nevéből válasszatok ki két egyformán elhelyezkedő betűt. Ha ezeket összeolvassátok, egy halhatatlan magyar költő elbeszélő költeményének a címét kapjátok megfejtésül. Mi a költemény címe és ki a költő? Arany János JuUskd elbujdöSáSÜ Egyszer egy kisleány, mit tett fel magába? Azt, hogy ő biz' elmegy széles e világba, Elbújdosik messze, a határon végig, A mező párkányán leboruló égig, Túl a három nyárfán, a tanyákon is túl. Fele sem bolondság, mert már éppen indul; Látszik, hogy korántsem tréfa volt a terve; Szegénykét, vajon mi indíthatta erre? Hát bizony gyakorta megesik, nem újság A gyerek-szobában az ily háborúság: A fiú vagy lányka tisztjét megfeledi, Papa megdorgálja s a mama megfedi, Sőt, ha nagy a vétség s nagyon rossz a gyermek, Az se hallatlan, hogy valakit megvernek, Azzal kényszerítik a maga javára, Mélynek egy-két könnycsepp nem olyan nagy ára. A mi kis lányunkat vereség nem érte: De fájt neki a szó s megneheztelt érte; Félre ül duzzogni, csinál képet, hosszút, Töri fejét nagyba, miképp álljon bosszút, Mellé sompolyog a cicus, vigasztalja, Dorombol egy nótát, a kezét is nyalja: De a keményszívű elveri a macskát, Orrára nyomintván egy goromba fricskát. lön az ebéd sorja, csörög tányér, kanál: Fiz a kis haragost megbékíti talán? Ö, dehogy! akármit terítnek, találnak: ö még arra sem néz, elfordul a fáinak. Majd összekeresi ami csak az övé, Szép rendetlenségbe köti mind együvé; Nem maradt ki semmi, vele megyen a báb: Lesz kivel az úton beszélni legalább. Akkor* megcsókolja szüleinek kezét, Búcsúzik örökre; nem használ a beszéd; Anyja szépen kéri: „Ugyan hová mennél? Hol hálnál az úton? mit innál? mit ennél? Nem menj el galambom, ne menj el virágom! Ki lesz akkor az én kedves kis leányom? Ha te engem itthagysz, ugyan hova legyek?" Gondolá a rossz lány: azért is elmegyek. De az édes apja komolyan így szóla: „Már fiam, ha elmész, nem tehetek róla: Itt van egy fehérpénz, a nagy útra, tedd el, Erre sem vagy méltó önnön érdemeddel." Fanyalogva nyúlt a kis leány a pénzhez. Otthon maradásra szinte kedvet érez; De örökségét már kiadá az atyja. Egy szó kellene csak: szóval sem marasztja. (Elindult vüágra, de az utcaajtónál egy kutyát látott, s nem mert világra menni.) V. Oszejeva: Csak egy öregasszony Egy kisfiú és egy kisleány ment az utcán. Előttük egy öregasszony tipegett. Hirtelen elcsúszott és elesett. — Fogd kérlek a könyveimet! — szólt a fiúcska, átadva a táskáját a leánynak és az anyókához szaladt, hogy fölsegítse. Mikor visszajött megkérdezte tőle a leányka: — Nagymamád ? — Nem — válaszolt a fiúcska. — Talán anyukád ? — csodálkozott a leányka. — Nem! — Akkor talán nagynénid? Vagy valaki ismerősöd? — Nem, nem! — mondta mosolyogva a kisfiú. — Láttad! öregasszony volt! A hiba Mellső lábára fekve, dühöngve ugatott a kutya. Közvetlenül előtte a kerítés tövéhez lapulva egy piciny, felborzolt szőrű cica reszketett.- Szélesre tárta pofácskáját és keservesen nyivákolt. Nem messze tőlük két fiúcska állt és várta a fejleményeket. Az egyik ablakon kitekintett egy asszony és sietve kiszaladt a ház elé. Elkergette a kutyát és haragosan rászólt a fiúkra: — Nem szégyellitek magatokat? — És ugyan miért szégyelljük magunkat? Hiszen semmit sem csináltunk, — csodálkoztak a fiúk. — Hát éppen ez a hiba! — válaszolt mérgesen az asszony. Fordította S. GY. 21