A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-01 / 9. szám

olvassa ezeket a könyveket. Munkás­internátusban lakik, s szombatonként ha­zajár Szimőre. Ilyenkor mindig visz ol­vasnivalót az édesapjának is. Nem ő az egyetlen, aki vidékre viszi a könyvet. Járnak be mások is, akik na­ponta utaznak haza, s a vonaton, autó­buszon olvasással töltik az időt. A forgalom meglepő. A könyvtárnak je­lenleg 10 000 kötete van, s ebből mintegy 7000 állandóan közkézen forog. Legtöbbet olvassák a magyar s a világirodalom klasszikusait, bár utóbb már ritkul a Jókai—Mikszáth-Móricz rajongók tábora. Ez talán a könyvtárosok érdeme is, akik igyekeznek nevelni az olvasók ízlését, felhívják figyelmüket a mai, modern könyvekre, új kiadványokra. Mert még mindig mutatkozik valamilyen konvencionális szellem, az olvasók legtöbbjénél igen so­kat jelent a megszokás. Megnézegetik a könyveket s lehetőleg azt viszik haza, amelyiknek utolsó oldalán sok a dátum­bélyegző — vagyis már sokan olvasták. Igaz, alig találni olyan könyvet itt, ami­nek az utolsó lapján ne lenne egypár bejegyzés. Minden sorra kerül, mindent kikölcsönöznek, itt sincs „álló anyag". A legújabb „sláger" Mcravia Római lá­nyok és Karel Toman cseh író Don Juan című regénye; de sokan olvassák Heltait, Krúdyt, Kaffka Margitot, Illés Bélát, Ta­másit; az orosz klasszikusok közül Dosz­tojevszkijt, Tolsztoj Leót, Turgenyevet, a szovjet írók közül Solohovot, Ehrenburgot, Spanovot, Szmirnovot, Osztrovszkijt. A cseh és a szlovák irodalomnak s a. vi­lágirodalom klasszikusainak is megvannak az olvasói. Ezerkétszáz a könyvtár állandó tagjai­nak a száma, s ez minden hónapban növe­kedik. Januárban például 294 új tagot szereztek. Az olvasók negyven százaléka munkás — állapítja meg nem kis büszke­séggel Czambel Márta könyvtári dolgozó. Az állandó forgalom mellett alig jut ideje a könyvtárosoknak, hogy az új könyvek propagálásával foglalkozzanak. Az egyik ablakmélyedésben ugyan ott vannak — a legújabb könyvek borítólapjai, amiket azonban aligha vesz észre valaki. Rend­szeres időközökben irodalmi és olvasó es­teket tartanak, de ezeket meg kevesen látogatják. így aztán az olvasók egy része az asztalra kitett könyvek közül válogat. Bár egyre többen vannak azok, akik előre tudják, hogy mit válasszanak, mit vigye­nek haza. Persze akad még tájékozatlan olvasó is, aki egyszerűen csak .valami „jó szerelmes" vagy valami „jó izgalmas" könyvet kér. — A múltkorában például bejött egy munkásasszony — meséli mosolyogva Grek Imréné, a könyvtár vezetője, — és azt mondta, hogy adjak neki valami köny­vet a királyokról. Vagy például az egyik olvasó hiányolta, hogy miért nincsenek Nick Carter könyveink. Aztán felajánlotta, hogy ő hajlandó a „könyvtárából" néhány füzetet kölcsönadni. Különben a könyvtári dolgozók s az olvasók között — miután utóbbiak gyak­ran megfordulnak itt - baráti viszony alakult ki. Vannak, akik figyelemmel kí­sérik az új kiadványokat s aztán kérik, hogy a könytvár ezt m'eg azt a könyvet szerezze be, vagy elhlozrtak a könyvtá­rosnak olvasni olyan kötetet, amit nem lehet megkapni. Noha az itteni könyvtár nem országos, csak helyi jellegű, a kölcsönös segély­szolgálat keretében kisegít más könyv­tárakat is. így például rendszeresen küld könyveket Ostravába és Veiké Meziricí­be, az ottani üzemek magyar dolgozóinak. Mert a közönség, a tömeg megtanult olvasni. Nagy a kultúrszomj — mint ahogy Vernyné mondotta ... TARJÄNI ANDOR Gombicz Ilonának a barátnője ls segít a válogatásban Még egy pecsét és viheti 'az olvaső a kiválasztott könyvekéi

Next

/
Thumbnails
Contents