A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-04 / 1. szám
Jelenet a Vágy című filmből Mohay főorvos (Páger Antal) az ostrom alatt egy óvóhelyen operál VÁGY Bár Vojtech Jasny a legfiatalabb rendezőgenerációhoz tartozik, nem újonc a filmgyártás területén. Már mint az AMU film tanszakának hallgatója rendezett néhány jó filmet. Sokáig együtt dolgozott K. Kachynával, akivel többek közt a prágai II. nemzetközi diákkongresszusról közösen készített dokumentációs filmért államdíjat kapott. A most bemutatott Vágy című film szöveg- és forgatókönyvének is ő az írója. Érezhető, hogy a film jó egynéhány mozzanata az író személyes élménye. Bátor újításnak mondható gondolatainak ilyen formában való közlése, mely erősen különbözik más, rövidebb lélegzetű filmelbeszéléseknél alkalmazott rendezési kifejezésmódtól. Jasny érzékeny költői meglátásban viszi filmre a vágy hatalmas emberi érzését. A négy évszak természetadta tüneményeit vonatkoztatja az ember életének négy korszakára, evvel is jelezve az ember és a természet elválaszthatatlan egységét: A tavasz, a gyerekkor. Ekkor indul a kis Josko az életbe, az örök felfedező útra. Egy-két-három dombocskát megmászik, és már ott véli a világ végét megtalálni. Képzelete csapongó, születésről, halálról sajátságos álmai vannak, de ébren lassan beleilleszkedik a valóságba, és ott jól érzi magát. A nyár, az ifjúkor. A forrongó, az életet habzsolni akaró Lenka iskolai szünideje alatt megismerkedik a szerelemmel. Jan, a mérnök jóval idősebb nála, és bár a lány örök szerelmet érez, a mérnök már tudja, hogy el fogja őt hagyni, mert a fiatalság vágyai után rohan, megy a maga útján és nem néz hátra. Az ősz. Angela a munkában elnyűtt, pártában maradt parasztlány megkövesedett daccal verekszik az élettel és mond le a boldogság jogáról. A tél, az anya halálig tartó vágyának örök szimfóniája, mely visszavárja már rég felnőtt gyerekeit is az üresen maradt családi fészekbe. Finom lírai eszközökkel megfilmesített gondolatokban mutatja be a szerző minden máz nélkül az élet valódi arcát. A füm igen mély benyomást kelt a nézőben, és a cseh filmgyártás egyik újabb érdemes alkotása. SÓBÁLVÁNY Ez, a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál I. díjával kitüntetett film mind mondanivalója időszerűségével, mind kitűnő rendezésével és részben színvonalas színészi teljesítményével érdemelte ki az elismerést. A szovjet hadsereg már Budapestet ostromolja, körülzárta a várost. Az éjszakában egy alakulatától megszökött fiatal katona hazatér, és elfogadható körülmények között találja anyját, valamint két nővérét; lakásuk nem rongálódott meg a harcok alatt. Az anya katonatiszt özvegye, fiát visszaküldi a „becsület mezejére". Az utcán azonban egy őrjárat megsebesíti a szökevényt. Feri egy pincében berendezett lazaretbe kerül, ahol Mohay főorvos őt is azonnal megoperálja. Ebben a hevenyészett kórházban bújik meg a kommunista Erdei, akit Mohay orvosnak tart, s azért megkéri, segédkezzen a műtétnél. Közben észreveszi, hogy nem ért a dologhoz és egy másik orvost szólít a műtőasztalhoz. Az egyik ott lézengő nyilas spiclinek gyanús az ismeretlen és átadja a büntetőosztagnak. Erdei szökni próbál, közben agyonlövik. Margittal Ferenc a műtét alatt meghal. A háború után Mohay egy modern kórházban folytatja munkáját. Egy nap bíróság elé idézik, hogy tisztázza szerepét Erdei elhurcolásával kapcsolatban. Ez alkalommal megismerkedik a Margittai családdal. Az anya abban a hitben él, hogy fia külföldre szökött. Az orvos Margittai, Elza kérésére felfedi a valóságot. Az anya a lelkiismeretfurdalástól megörül. Az orvos a tárgyaláson védekezik, hogy ő .soha nem politizált, ő csak a munkájának élt, de közben maga jön rá apolitikus gondolkodásmódjának tarthatatlanságára, és vádbeszédet mond maga ellen. A felmentő ítélet után megkönnyebbülve megy vissza munkahelyére, hogy folytassa felelősségteljes foglalkozását. Várkonyi Zoltán rendezése egész kiváló. Kár, hogy Thurzó Gábor szövegkönyve a dinamikusan kezdődő jelenetek után kissé lapossá válik, néha feleslegesen aláhúzza a bolond Margittainé fontosságát. Viszont sok olyan pompás és jellemző figurát keltett életre, hogy nem tudjuk melyik epizódszereplőt dicsérjük jobban: Szemere Verát, Makiári Zoltánt, Somló Istvánt, Tordai Gézát vagy Jávor Miklóst. Páger Antal Mohay doktor szerepében minden iziben átélt, nagy alakítást nyújtott, annyira, hogy a néző elfelejti, hogy színésszel áll sbemben. Tőkés Anna alakítása is kitűnő, bár erősen kiütközik színpadias recitáló hajlama. Ruttkai Éva és Pszota Irén játsszák a Margittai lányokat, szerepük szerint, szárazok és jelentéktelenek. A kitűnő fényképezés Pásztor István tudását dicséri. SIMKÖ MARGIT Tavasz van, s Lenke találkozik a szerelemmel. — Lenka (J. Breichová), Jan (J. Vala).