A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-15 / 7. szám

A katolikus és német város idillikus életét megzavarták a huszita háborúk. Kétszer ostromolta meg Trocnői Zsizska János a várost és kétszer hódította meg. Zsizska hívei, új korszerű erődítményekkel vették körül a várost, mely csodák csodája még a lipant ütközet után is kitartott a kelyhesek mellett, és csak jő későn ismerte el Zsigmondot cseh királynak. Ezután a város száz éven ét a művészetet kedvelő és istápoló Rozmberkek tulajdona volt. A város ekkor élte aranykorét. A literátus iskola ismét régi fényében tündökölt, az árkádos utcák házait szgrafittőkkal d'szitették — a gótikus város reneszánsz köntösbe öltözött. A XVl. század közepén kezdődtek a város viszontagságai. A csiszár kihirdette a sőmonopóliumot, és az uralkodó határozata ellen Prachatice és a Rozmberkek együttesen sem tudtak tartósabb eredményeket elérni. Véleményem szerint ez a sóháború igen befolyásolta a prachatlcei polgárokat abbani elhatározásukban, hogy a cseh rendek oldalán harcoltak a császár ellen, és ezerhatszázhúsz március tizenegyedikén hűséget esküdtek Pfalzi Frigyesnek, a „téli királynak"! Május nyolcadikán már a lázadó várost Baltazar de Maradas császári tábornok támadta meg. A sikertelen ostrom után azonban kénytelen volt a prachatlcei falak alól elvonulni. Majd százhúsz napig örültek a város polgárai a győzelemnek, s nem is sejtették, hogy a bosszúálló Habsburgok mér készülnek a végső leszámolásra. Miksa bajor herceg és a Buquoy tábornok még az év őszén betörtek Csehországba és ötvenezer emberrel indultak Prachatice és Vodftany megvívására. A tízszeres túlerő sem riasztotta meg a város védőit, akik bíztak erejükben és városuk falainak szilárdságéban. Sőt császárellenes hangulatuk igen gyakran elragadta a lakosokat, főleg az asszonyokat. Ezek esténként felmentek a város bistyafokira és a régi krónikás szavai szerint: „lemeztelenített, becstelen fertályukat mutogatták az ostromlóknak". A feldühödött katolikus zsoldosok túlereje kétnapos ostrom után megtörte a védők erejét. De Buquoy katonái számos házat felgyújtottak, és őfelsége meg a római pápa nagyobb dicsőségére ezernyolcszáz személyt lemészároltak, asszonyokat és lányokat megerőszakoltak . . . Ez volt a vég kezdete. A fehérhegyi csata után II. Ferdinánd megsemmisítette a lázadő város kiváltságait és Prachatice lassan elvesztette minden jelentőségét. A XVIII. században a városka ismét a római hitvallás fő bástyája lett, és újból erősen elnémetesedett, úgyhogy a XIX. század, valamint a XX. század első felét a német és cseh elemek harcai jellemzik, melyeknek a masarykl köztársaság megalakulása sem vetett véget. A város lakossága a nácik bevonulása után igen megfogyatkozott. Ez a népvándorlás negyvenötben csak növekedett. A horogkeresztes hódítók eltakarodásával eltűntek az ordnerek és családjaik; visszatért az elűzött lakosság egy része. „Aranyásók" érkeztek Prachatlcébe, és számos derék hazafi, akik önkéntesen véllalták az új végvéri harcosok szerepét. Sokan mint kellemetlen epizódot emlegetik a „szövetséges" amerikai csapatok garázdálkodását. Az amik ugyanis nem a cseh lakosságot és a hivatalokat támogatták, hanem a németekkel, főleg a Reichből ide menekült német nőkkel szűrték össze a levet, és igyekeztek minél több borsot törni a csehszlovák hatóságok orra alá. Mindez azonban ma már a múlté, a jelen biztatóbb. És erről beszél Helfár elvtárs nagy lelkesedéssel. A négy és félezer lakosú városkának fűrésztelepe és három textilgyára van. Zeneiskolájuk és tizenegyéves középiskolájuk régi hagyományokra épit. ízlésesen berendezett könyvtárukból az elmúlt évben harmincezer kötetet kölcsönzött ki kilencszázhetven olvasó! Műkedvelő színészeikkel pedig aligha lehet összehasonlítani bármely járási székhelyünk színjátszó-csoportját.. . Prachatice valóban végvár, ahol a közös hazát csehek, szlovákok és demokratikus gondolkodású németek (vannak ugyan a környéken más Ivásúak ls) közösen építik és védik a határon túli revansiszték és az egykori úri rend visszasirői ellen ... Búcsúzom lelkes tájékoztatómtól, és lassan búcsúzom e bájos kis városkétől is. Kora hajnal van, amikor megindulok az állomás felé, bár a hajnalt csak az őra hirdeti. Prachatice alszik, nem kell félnem, hogy felkopogom alvó polgárait. Az utcai lámpa is álmosan pislog, és furcsállva bámul rám. korai vándorra. Sehol egy lélek. Csak az ódon torony környékén hallok valami neszt, lépteket. Hirtelen megállok, és várom mikor szólal meg a torony párkányáról az éjjeliőr kürtje. Mint annak idején régmúlt idők karácsony éjszakáján, amikor a falu szeme harsány kürtszóval figyelmeztette a jámbor polgárokat, hogy idejében készüljenek fel az éjféli misére. Három világtáj irányában fújta el mondókáját,' s éppen a negyedik táj irányába emelte kürtjét, amikor egy csontos kéztől hatalmas nyaklevest kapott. A torony aljában tért magához, és eszébe jutott, hogy az Akasztófa hegy irányából kapta az ütést, valószínűleg az egyik, álmában megzavart akasztott csavargótól. Azóta a prachatlcei éjjeliőrök bizony csak három világtáj irányába kürtöltek. Az én emberem azonban nem éjjeliőr, sem viszszajérő lélek. Becsületes ácsmester, aki állványokat épít a torony tőszomszédságában, a literátus iskola falainál. Mert Prachaticében szépítik a múltat. 21 Passau kincsét szállították erre öprachaticén és Píseken keresztül, Prlbramba, Prágába, Kutná Horába és más cseh városokba. A só majdnam olyan fontos volt. mint az arany; és a sővám igen jövedelmezett. Tudták ezt jól a vyäehradyl káptalan urai is fenn Prágában! Jénos prépost erődvárost épített a régi telepitvénytől nem messzi, a mai Prachaticét. Itt számolták meg és raktározták el Passau söját. Az új városban tömegesen települtek le a bajor és szász kereskedők, kézművesek. Rövidesen Prachatice német város lett, és lakói a környék leggazdagabb polgáraivá váltak. Vetélytársakat nem tűrtek sem a kezdet kezdetén, sem a későbbi időkben. Hiába próbálkoztak a századok folyamán más cseh városok megtörni a prachaticelek egyeduralmát, ezek erőszakkal vagy királyi kiváltságlevelekkel megvédték jogaikat. A bőség városában virágzott a kultúra. Prachaticében már a XIV. században hírneves „literátus iskola" működött, melyben a hagyományok szerint már a XV. században (!) a cseh nyelv müvelésére fektették a fősúlyt. Számos cseh tudós tanult ebben az iskolában; így pl. Prachatlcei Václav, Prachatlcei KHäfan, Prachatlcei Mihály, a prágai egyetem későbbi tanárai és rektorai, s itt tanult egy időben Husz János magiszter is! Városrészlet A felső utca négyszázéves házal A sarokházban lakott Husz János mester A píseki kapu