A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-08 / 6. szám

II. AZ IRAKI FORRADALOM NYOMÁBAN Bagdadba sokféle küldetéssel utazhat az Idegen. Kereskedők, diplomaták, ré­gészek, nyelvtudósok, turisták, újságírók, találkoznak össze az elegáns Bagdad ho­telban, a keletes Szemirámisz és Szind­bád szállóban vagy az Abu Nuasza utca romantikus apró vendégfogadóiban. Ami jómagamat illeti, én elsősorban a tavalyi július 14-én lejátszódott eseményeknek köszönhetem, hogy mint csehszlovák új­ságíró eljutottam Irakba. Az iraki forradalom gyökerei 1945-re nyúlnak vissza. Ekkor lalkult a hadsereg­ben egy titkos szervezet „Becsületes tisz­tek és férfiak szövetsége" néven. Köz­tudomású, hogy hasonló szervezet műkö­dött az egyiptomi hadseregben is, és nagy íjésze volt Faruk király elűzetésében. Az iraki tisztiszövetség célkitűzése volt: megdönteni a királyságot és a gyűlölt Nuri Said uralmát. Nem tartott soká s a titkos szervezet élére Abdul Karin Ka­szin, az Iraki Köztársaság első minisz­terelnöke került. Az ő érdeme, hogy ki­épültek a kapcsolatok az összeesküvő tisztek és a népi ellenállási erők között. Az összeesküvők titokban a legnagyobb óvatossággal dolgoztak, az egész szerve­zetnek alig volt pár száz tagja, akik kö­zül mindenki csak három másik tagot ismert. Amikor az imperialista hatalmak — fő­ként 1957-től kezdve — az iraki hadsere­get kezdték rendőrként felhasználni a Közel-Keleten, eljött az ideje, hogy az összeesküvők akcióba lépjenek. A bagdadi rádió már évek óta a Korán egy szúrájának felolvasásával kezdte reg­geli műsorát. Július 14-én azonban — e történelmi nevezetességű napon — az irakiak dobogó szívvel hallották a rádió­ból ezeket a szavakat: „A királyság megdőlt. Irak államformá­ja köztársaság, örvendezzetek!" A bagdadiak kitódultak az utcákra, mint amikor egy folyó ledönti gátjait. Félmillió ember állt készenlétben, hogy­ha kell, segítségére lehessen a hadsereg­nek. Ha a hadseregnek netalán nem si­kerül a forradalom, ez a hatalmas nép­tömeg fejezte volna be a felszabadítás nagy müvét. így aztán hiába igyekezett az áruló Dagesztani tábornok, hogy had­osztályának maradékával ellenakcióba kezdjen. Dagesztani, amikor az esemé­nyek sodrában véletlenül összetalálkozott Abdul Karim Kaszimmal, Így dörrent rá: „Mit csináltak? Ez őrültség. A király nevében engedelmességre szólítom fel!" - „Hallgasson!" - vetette oda élesen Abdul Karim Kaszin, később a köztár­saság első miniszterelnöke. — A maguk áruló uralmát elsöpörtük a föld színéről. A nép nevében letartóztatom!" Nuri Szaid, az Iraki Királyság volt miniszterelnöke egy gyönyörű modern villában lakott a Tigris partján. Házának közelében áll Bagdad legnagyobb rendőr­laktanyája. De ez sem segített rajta. A sorsdöntő napon katonák jutottak be ebbe a laktanyába azzal az ürüggyel, hogy benzint szeretnének kölcsönkérni. Amikor bejutottak, nem volt nagy dolog felkelteni álmából a parancsnokot, s mel­lének szegezett revolverrel kényszeríteni, hogy adják át a fegyverraktár kulcsát. Amikor aztán kezükben volt a kulcs, felszólították a fegyvertelen rendőröket: „Mi forradalmat csinálunk, nektek pedig szabadságot adunk. Menjetek haza!" így történt aztán, hogy Nuri Szaid vil­lájában mindössze egy negyvenöt főből álló szakasz maradt, de az első géppuska sortűzre ezek a rendőrök is megfutottak. Nuri Szaid - nőnek álcázva - elmene­kült, másnap azonban elfogták, s a fel-Hérom generáció — ezek az öregek sokat tud- A Szeráj utca Bagdadban nának mesélni az iraki nép sorsáról a múltban A volt királyi testőrség egy lovasegysége

Next

/
Thumbnails
Contents