A Hét 1959/1 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-01 / 5. szám

Légifelvétel Bagdadról Reggel, hétórés repülés után a bejrúti repülőtéren ébredtünk. A Libanoni főváros, a Földközi-tenger partján, igazán elbűvölő látványt nyújtott: csak úgy sziporkázott a ragyogó napsütésben. A város a legmodernebb stílusban épült, s a környező dombokra is kiterjed. Ide járnak nyaralni a gazdagok az egész Közel-Keletről. Ide jöttek „üdülni" tavaly nyáron az amerikai katonák ls, akik olyan természetességgel szálltak partra, mintha csak Floridán hajóztak volna ki. Igaz, nemsokára elég szégyenteljesen kellett távoznlok. Rövid pihenés után repülünk tovább Bagdad felé. Alattunk Libanon üde, zöld földje csakhamar helyet ad a sivatag sztirkéssárga foltjainak, majd tovább a vöröses hegyeknek és felülről teljesen kihaltnak látszó, kietlen völgyeknek. Amerre a szem ellát, mindenütt homok és homok, a homok bel&thatatlan birodalma! Egy elvarázsolt ország, ahol nem látni egy madarat, nem találkozni az élet egyetlen jelével sem. Pedig ez tévedés, mert az emberi kéz még ebből a holt országból is értékeket tud kicsikarni. Alig vettük észre és már sárgás szürke épületek tengere fölött jártunk, melyből poros pálmafék és mint égre mutató ujjak, karcsú minaretek meredtek kl. Repülőgépünk oldalra dőlt, s néhány perc múlva kerekei a betonpályához ütköztek. Bagdad . — az ezeregyéjszaka mésés város! Bagdad — a gyázos emlékezetű Bagdadi Paktum névadója. Bagdad — ahol július 14-e az emberiség történelmében mésodszor lett a köztársaság napjává! A repülőtéren szívélyesen elbúcsúztam két újdonsült Iraki barátomtól, és találkozót beszéltem meg velük. A rövid formalitások után két sötétbörü, valamiféle Ismeretlen egyenruhát viselő fiatalember lépett hozzám. — Aj-pí-Szl? — kérdezték egyszerre. Kiderült, hogy az „Iraq Petroleum Company" alkalmazottal voltak, e társaság nevének rövidítését ejtették ki ilyen cifrán angolul. De nem sok Időm volt az elmélkedésre, mert a hordárok már kl ls tépték kezemből a kofferemet, s pár pillanat múlva egy taxi — hatalmas amerikai limuzin — már röpített is a „Bagdad" hotelba, amely az egész Közel-Kelet legdrágább sz&llója. — Utcára vagy a folyóra néző szobát parancsol? — Folyóra nézőt. — Az egy dinárral drágább, kérem. (Folytatjuk) 5 I IRÁNY BAGDAD csomő ismeretlen ember — németek, franciák, angolok, norvégek, indusok között. Csaknem áldozata lettem egy helyes, de szemtelen kis A prágai repülőtéren megszólal a hangosan- amerikai kölyöknek, aki egészen cowboyosan beszélő: volt öltözve. Rámfogott valami játékpisztolyt, — Pozor! Pozor! Cestujlci do Zürichu ... s amikor nem emeltem fel a kezem, egysze— Vnylmanye! Proszim paszazslrov v Zürich... rűen lőtt. Én voltam a huszadik áldozata a vá— Attention Passengers for Zürich ...! röteremben. Néhány perc múlva benn ülök a Csehszlovák — Parancsol vacsorát? Légiforgalmi Társaság gépében. Végre! Az Megfordulok és bólintok beleegyezésem jeutöbbl napok rengetek Izgalma, szaladgálása léül, mire a stewardess, egy karcsú szőkeség, után ődási lépéssel jutottam közelebb a célhoz, csinos kék uniformisban — mintha csak az S a cél igen távoli: Bagdad. Üdvhadsereg tagja volna — felvezet.az emeleten A hatalmas gépmadár ott lebeg a száztomyú levő elegáns, ragyogó étterembe. Kezembe vearanyos Prága felett, majd elvész a város a szem- szem az étlapot: olyan, mint egy gyüjtőszenvehatáron, s alattunk már csak ezüstösen csillogó déllyel megáldott egyetemi tanár lakásának lelfelhögomolyagokat látunk, mintha legalábbis tára. Kiválasztottam a húszféle vörösbor közül végtelen hómezön utazijánk. egy rubinvörös olasz bort. Kóstolgatom, miköz-Fejemben kérdések gomolyognak, gondolatok ben a pincérlény fehér kezeit figyelem, aki az és elképzelések egymást kergetve. Olyan ország- asztalomhoz egy másik apró asztalt tol oda ba utazom, amely nemrég néhány óra leforgása s ezen valami gázfőzőt helyez el. No jól néalatt elsöpörte a királyság intézményét s mely- zünk ki — gondolom magamban — csak nem nek népe kikiáltotta a köztársaságot. Sajnos, akar ez itt főzni?! Csakhogy ez a főzőlap csak lassan már november és így önkéntelenül is az arra szolgál, hogy a megrendelt étel meleg az érzésem, hogy az „iraki események"-böl ne- legyen a tálaláskor, és meleg maradjon arra kern a helyszínen már csak néhány aprő morzsa az esetre, ha később még venni akarnék a táljut, alig annyi, hogy kiírjam a tintát vadonatúj ból. A fányüzö vacsorát a svájci légltársáság tölltőtollamból. fizette. S nekem csak annyi részem volt benne, Igaz, ls, a töltőtollam ... hogy jóízűen elfogyasztottam. Elszorult lélegzettel nyúlok a kabátom alá, Ólomlábakon járt az idő, egyik óra a másik hogy megtapogassam a belső zsebemet, ahol után. Sűrű köd akadályozta gépünk felszálláa töltőtollamat tartom, nem érzek- e nedves- sát. Már nem volt mivel lekötni a figyelmemet, séget. Szerencsére, még nem repülünk nagyon a feltűnően kivilágított kirakatokban minden magasan, mert bizony elfeledtem kiengedni órát legalább kétszer megnéztem. Mégcsak haa tintát a tollamból. A repülőgépben mindig ragudnom sem volt kire. A köd az égből történhet az emberrel valami, amit nem akar. jön, s én, akinek ott volt a zsebében a friss . Héromezerötszáz méter magasságban, Nyugat- iraki vízum, nem akartam szidni Allahot éppen Németország fölött egy kicsit másképp érzi az akkor, amikor nemsokára az ö vendége leszek, ember magát, mint otthon a földön. Lehet vá- Unalmamban Inkább megtanultam kívülről nésárolnl az öt nyelvet beszélő elegáns stewardtól hány, a hallban látható felírást, hogy valahogy amerikai cigarettát, francia konyakot — Idegen agyoncsapjam az időt. valutáért. . . úgyhogy márcsak a prágai sonka Végre kimentünk a sűrií, kásaszerü ködbe, bizonyltja, hogy gépünk keresztlevelét mégiscsak A svájci távolsági repülőgépben egész népaz aranyos Prágában állították ki. egyveleg foglalt helyet. Csahogy könnyebb lett Zürichben, Svájc nagy nemzetközi légikikötő- volna kibogozni a gordiuszi csomót, mint megjében végződik csehszlovák repülőgépen meg- állapítani, kl melyik nemzethez tartozik, tett kétórás utazásunk. A mentrend szerint Amott németül beszélnek — s azok svédek, an• néhány órát várnunk kell a Swissair gépére, gólul szólit meg valaki, de nem angol, franamely Bejrutba, Bagdadba és a szaúd-arábiai ciául kér valaki bocsánatot s ez meg éppen Dahranba repül. Körülnézek a hatalmas, mo- iraki. dern váróteremben valami áldozatot keresve, Valóban, két szomszédom, akiket valami balakivel beszédbe elegyedhetnék. Tekintetem káni néphez tartozóknak véltem, tőzsgyökeres két Montgomery-kabátos gentlemanen akad iraki volt. A fiatalabbiknak hegedűje volt, meg (velem együtt utaztak Prágából, csak ak- és hat évi emigráció után utazott haza Párizsból kor távol ültek tőlem). Mintegy kísérleti ba- Bagdadba, amelyről most már azt hitte, hogy Ionként angolul szólítom meg őket, kérdezve: végre otthon fogja érezni magét. Amikor meghová utaznak. tudta, hogy Csehszlovákiából való vagyok, rög— New Yorkba — válaszol az alacsonyabbik töm Dvofákot kezdte emlegetni. Idősebb, őszes szintén angolul és gyorsan odafordul a társé- társa egy csehszlovákiai orvost hozott szóba, hoz cseh szóval: — Beszélj vele te... Te job- akik sok-sok évvel ezelőtt eléggé találóan jelban tudsz angolul... lemezte hazánkat. Tehát csehek. így aztán együtt várakoztunk — A maguk országa két részre oszlik — tovább, s úgy éreztük magunkat, akárcsak va- mondta nekem az ldősebbik Iraki. — Az ország laml prágai pályaudvaron. Természetesen azzal egyik részében sört, a másikban bort isznak, a különbséggel, hogy a földi a földihez idegen On melyik részéből való? országban kétszeresen kedvesebb, ötszörösen — Abba — mondtam, egyszersmind kiegészltöszintébb és tízszeresen készségesebb. Két pré- ve ezt a jellemzést —, amelyben bort és sllgogal útitársunk repülőgépe azonban csakhamar vlcát Isznak. elszállt. Megint csak egyedül maradtam egy Csak az a kár, hogy nem volt nálam sligovica. Iraki határörök Zürich látképe