A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-10 / 32. szám

Щу zongoraművész „árfolyama" (Amerikai történet) Egy zongoraművész legkönnyebben úgy csinálhat karriert Amerikában., ha már előzőleg hírnévre tett szert a - Szovjetunióban. Ki más bizonyíthatná ezt legjobban, mint Van Cliburn, a huszonhárom esztendős, közel két méter magas texasi fiatalember, akinek képét a bratislavai mozilátogató közönség nemrég láthatta a filmhíradóban, s ugyanott egy kis kóstolót is kaphatott művészetéből. Cliburn az első amerikai zongoraművész, akit a Broadway szélesútvonalán felsorakozó lelkes newyorkiak olyan tomboló ünnepléssel köszöntöttek, aminő csak az igazi világhírességeknek jár ki. Ez a hosszú texasi legény jött, látott és győzött, s egy pillanat alatt háttérbe szorította a könnyű, sőt legkönynyebb zenéért rajongó amerikai tömegek legbálványozottabb hősét, Elvis Prisleyt is. Cliburn egy nyitott autó hátulsó üléséhez támaszkodva vonult be New York városába, s végig a Broadway két oldalán tomboló közönség mázsaszámra dobálta felé a konfettit, szerpentint s a virágokat. Még a washingtoni Fehér Házba is meghívták, Eisenhower elnök kihallgatáson fogadta, s a fiatal zongorista máris megkezdte negyvenöt hangversenyből álló nyári körútját. S a programja — ez a legkülönösebb — nem hasonlít a fiatal dzsessz-fejedelmek, Liberace és Elvis Prisley műsoraihoz. Cliburn Csajkovszkijt és Rahmaninovot játszik. Bár Amerikában nem akadnak klaszszikus mértékkel mérhető zeneszerzők, mégis minden nagyobb városban éppen elég zenekedvelő él. De hogyan volt lehetséges, hogy a futballrajongókból, rugbyszurkolókból, rock-and-rollozó bakfisokból, serdülő fiatalemberekből álló közönséget is épp úgy magával ragadta Cliburn, mint a komoly zene szakértőit és híveit? Ki is ez a Van Cliburn? Álmodozás a moszkvai aranyéremről... Van Cliburn egy olajtársaság tisztviselőjének s egy zongoratanárnőnek a fia. Még nem is tudott írni, mikor már kitűnően olvasta a hangjegyeket. Anyjától, aki Liszt Ferenc egyik növendékétől tanult ismerte meg a zongorajáték alapjait. Már iskolásfiú korában is többször fellépett és versenyeket is nyert. Tizenkét éves korában elhatározta, hogy aranyérmet kell nyernie Moszkvában, mert Rahmaninovot egy alkalommal hasonló kitüntetéssel tisztelték meg a moszkvaiak. Tizenhét éves volt, mikor Rosina Lhevinne előtt játszott a New York-i Juilliard ^ plexit-tokban árusított csókálló ^ I ROSANA rúzs minden illatszer-I tárban és drogériában kapható. | ^/'WSS'SS'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJSSSSSSSSSSiS Intézetben. A kiváló pedagógus látta a fiú rendkívüli képességeit, s igyekezett azokat tovább fejleszteni. Cliburn, iskolái befejezése után, megkapta Amerika legnagyobb zenei kitüntetését, a Leventrittdíjat. A zsűri valósággal az egekig magasztalta a fiatal zongoristát, de ezt a nagy elismerést bizony csak egy átlagos zongorista-karrier követte. Az első szezonban harminc koncert, a következőben húsz, s azután már — egyetlen egy sem! Ebben a harmadik szezonban csak egyetlenegy sikere volt a kezét olyan nagyon féltő fiatalembernek éspedig az, hogy — egy ismerős orvos, folytonos orrvérzései miatt felmentette a katonai szolgálat alól. Aki megnyerte egy zenekedvelő nép szívét Hogy Cliburn amerikai karrierje nem alakult ki a kívánt és joggal megérdemelt mértékben, azt annak a három kapitalista hangversenyrendező-vállalatnak „köszönhette", mely az amerikai hangversenyek kilencven százalékát ellenőrzi s tartja kézben. Az említett három vállalat szabja meg, ki és mikor csinálhat karriert; elvük az, hogy a közönség egyre újabb és újabb arcokat kíván látni a hangversenytermek dobogóin. Cliburn, akit a szerződése az egyik ilyen hangversenyrendező-vállalathoz kötött, nem tudott kellő mértékben érvényesülni s eljutni ahhoz a nagy sikerhez, amit csak New Yorkban érhet el a művész. Évi 8000 dolláros jövedelme 3000 dollárra csökkent, majd 7000 dolláros adósságot csinált, s a végén már úgy szerezte meg mindennapi kenyerét, hogy egy előkelő étteremben klasszikus műveket zongorázott. Akkor kapta a meghívást a moszkvai Csajkovszkij-versenyre. Ügynöksége le akarta beszélni, s mindenáron meg akarta győzni róla, hogy moszkvai szereplése politikailag árthatna neki. De Cliburn még mindig nagyon vágyott ifjúkori álmára, az aranyéremre. És meg is nyerte. S ugyanakkor megnyerte egy zenekedvelő nép szívét is. Sosztakovics, aki a győztesnek az aranyérmet átnyújtotta, s a legkiválóbb szovjet zongoristák nagy szeretettel és elismeréssel ünnepelték a fiatal texasi zongoroművész tudását és muzikalitását. Hruscsov miniszterelnök személyesen gratulált neki, felesége pedig virágcsokorral kedveskedett a fiatal Van Cliburn-nek. Az autogrammvadászok pillanatnyi nyugtot sem hagytak nagysikerű hangversenykörútján. „A nők sírtak, mikor a játékát hallgatták — írja az amerikai Time — és Cliburn is sírt örömében." Idegen emberek ünnepelték az utcán és arconcsókolták. A hangversenytermek előtt hosszú sorokban álltak mindenütt a jegyvásárlók. Az egész Szovjetunió népe megszerette és szívébe zárta a tehetséges fiatal zongoristát. „Ezek az én embereim ..." Van Cliburn, aki már texasi iskolásfiú korában azt állította, hogy „ha az ember a zenét szereti és gyakorolja, a többi gyerek mindig úgy vélekedik róla. hogy nem egészen normális" most felfedezte, hogy bizony nem mindenütt van ez így. Most már így nyilatkozott: „Ezek az én embereim. Azt hiszem, mindig is orosz szív dobogott bennem. Soha életemben nem éreztem sehol annyira otthon magam, mint itt." Van Ctiourn, a fiatal texasi zongorista óriási sikert aratott Moszkvában és az egész Szovjetunióban. Moszkvai szereplése alkalmával Hruscsov miniszterelnök és felesége, valamint az amerikai követ gratuláltak elsőnek Cliburn nagy sikeréhez Cliburn édesanyjával az ősszel megint a Szovjetunióba készül. Nem csupán hangversenyezni, hanem hallgatni és tanulni is akar. De előzőleg Amerikában játszik, ahol most mindenki ünnepli, s óriási sikereket arat koncerteken, televízióban és hanglemezeivel egyaránt. A hangversenyügynökség a moszkvai siker után azonnal felhívta őt telefonon. Körülbelül 150 000 dollár jövedelmet biztosítottak neki erre az esztendőre. Van Cliburn „árfolyama" előzőleg nagyon alacsonyan állt (így kell beszélnünk róla, mivel olyan államban él, ahol mindig az árfolyam-értékeket nézik. Végső következtetésünk ebből az egész történetből tehát az lehet, hogy: a Szovjetuniónak igen magas árfolyama iehet Amerikában. — za — Nem kell szappan R -•« ММ II » es torulkozo — mégis tiszta a kéz, ha a higiéniai újdonsággal, az EXPRES tubusos kézmosószerrel tisztítja. Nélkülözhetetlen, főként utazásnál. Próbálja ki és rájön, hogy az EXPRES nem hiányozhat útifelszereléséből. Kapható minden drogériában és illatszertárban. awét-A csehszlovákiai maqyar dolqozók kulturális hetilapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság Felelős: Egri Viktor főszerkesztő Meqlelenik minden vasárnap Kladla в Csehszlovákiai Maqvar Dolgozók Kultúregyesülete. Bratislava. Mierové nám 3—4. telefon 220-59 Szerkesztőség: Bratislava. Jesenskéhc 7. Telefon '01-04. Postafiók C-181 Terieszti a Postát Hfrlaoszolaálat Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. Nyomja a Pravda nvomdavállalat. Bratislava. Jespnského 12 Egyes szám ára 1.50 Kős. előfizetési d!i fél évre 39,— Kés egész évre 78.— Kfs A-552608 U