A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-10 / 32. szám

Régiből újat A gyermekek rohamosan nőnek, ezt különösen akkor vesszük észre kislányainkon, ha nyári szünidő után elővesszük a tavalyi ruhákat. Némelyik szűk, másik rövid lett, de még elég jó állapotban vannak, ezért sajnálnánk félretenni. Néhány tanáccsal adunk választ arra a kérdésre, hogyan lehet széltében-hosszában megtoldani a kinőtt ruhákat. pánt nem kelt olyan hatást, mintha toldott lenne. Ha jó színt választunk, ami a ruha alapszínével összhangban van, a ruha dísze is lehet. 4. A ruha derekához toldunk sűrűn tűzött anyagot, amit elöl angol masnival fejezünk be. Vannak olyan kinőtt ruhadarabok is, amelyeket átalakítani már nem lehet, de okosan felhasználhatók. 1. A ruha színével harmonizáló pepita szövettel hosszabbított ruha, melynek gallérját ugyanezzel az anyaggal körülszegjük. 2. A szoknyába sűrűn tűzött piészerű részeket állítunk be (2 — 3 csíkot is lehet), hogy a ruha hordható hosszúságú legyen. Ez a toldás is díszíti a ruhát. 3. Szélességben bővített ruha. Az elütő színű anyagból beállított 3. Kinőtt pettyes selyemruhából blúzt készíthetünk egyenes vonalú kiskosztümhöz, és ezzel az anyaggal bélelhetjük a kabátot is (az ujjába kerülhet más anyag). 6. Régi sottis szoknyából mellénykét szabhatunk. 7. Csíkos kulikabátból egyenesnovalú, csipővonalig érő kabátkát varrhatunk. Ujja háromnegyedes. Sima és rövid haj lesz a divat Külföldi vendégeinknek is feltűnik és gyakran rámutatnak arra, hogy városaink utcáin ma máinem igen találkozunk rosszul öltözködő nőve! A csinos ruha és ápolt külső természetes tartozéka a szép frizura. E téren sincs panaszra okunk. Női fodrászaink szakmájuk elsőrangú mesterei, akik közül nem egy nemzetközi versenyeken is dijat nyert. A bratislavai fodrászszövetkezet gondoskodik arról, hogy a szövetkezet tagjai és a szakma tanulói megismerkedjenek a legújabb vonalú frizurákkal, lehetővé teszi a gyakori tapasztalatcserét külföldi fodrászokkal. Képünkön éppen Vyskocil (1) bratislavai és Müller (2), valamint Müllerné (3) berlini fodrászok mutatják be az 1959. évi divatos, simára fésült és rövid hajviseletet. Ma már az élelmiszeripar gondoskodik arról, hogy az év minden szakában rendelkezésünkre álljon üveges, fémdobozos lekvár, befőtt, fagyasztással vagy más eljárással tartósított főzelékféle. Ezeknek íze sokszor vetekszik az otthon tartósítottéval. Aki tehát nem szeret befőzéssel bíbelődni, vagy fél a kockázattól (hátha megromlik), az megvásárolhat készen mindent. Azoknak a kedvéért, akik nem sajnálják egy-két este a fáradságot, közlünk néhány jó tanácsot a házi konzerválás legegyszerűbb módjáról. Bármit készítünk, fontos, hqgy a gyümölcs vagy zöldségféle lehetőleg frissen szedett legyen, hogy jól megmossuk, az esetleg romlott részeket kivágjuk a nagyobb gyümölcsből, az apró romlott szemeket kidobjuk, hogy az edény, amiben főzzük, kifogástalan zománcú és tiszta legyen. A legfontosabb: ügyeljünk a tisztaságra! Nem fontos, hogy egy nap alatt befejezzük a sűrítést. Amíg a paradicsom, -a lekvár kihűl, majd másnap ismét felforr, sok nedvességet veszít: könnyebben, kevesebb munkával sűrűsödik. Minden idényben készíthetünk a legolcsóbb gyümölcsből kis mennyiségű lekvárt, néhány napra, reggelihez, palacsintába, gyerekcsemegének. Az ilyen gyors fogyasztásra szánt lekvárba nem teszünk tartósítószert. Lekvár bármilyen gyümölcsből Különböző gyümölcsökhöz különböző mennyiségű cukor szükséges. Az alant megadott mennyiséget alapul véve — egyéni ízlés szerint növelve vagy csökkentve a cukor mennyiségét — lehet édesebb vagy savanykásabb lekvárt készíteni. Megjegyezzük, hogy a magasabb cukortartalmú készítmény ritkábban romlik: 1 kg fekete cseresznyéhez 25 dkg cukor, 1 kg meggyhez 35 dkg cukor, 1 kg kerek, nem magvaváló szilvához 30 dkg cukor, 1 kg magvaváló szilvához 20 dkg cukor, 1 kg ringlószilvához 25 dkg cukor, 1 kg kajszibarackhoz hámozatlanul 30 dkg cukor, 1 kg kajszibarackhoz hámozottan 25 dkg cukor, 1 kg őszibarackhoz 25 dkg cukor szükséges. Készíthetünk vegyes lekvárt is: cseresznye, meggy, passzírozott ribizli; szilva, alma, őszibarack; szilva, birsalma stb. összeállításában. A megmosott, szárától, magjától megtisztított gyümölcsöt húsdarálón daráljuk te, vagy ha héj nélkül akarjuk főzni, (barackot, szilvát) forrásban levő vízbe dobjuk 1—2 percre, így könnyen lehúzhatjuk a héját. Felforraljuk fedett lángon, majd kisebb láng mellett főzzük Vi—1 óra hosszat kevergetve. Minél tovább főzzük, annál sűrűbb lesz. Mikor kellő sűrűségű, hozzátesszük a cukrot, és ezzel főzzük, állandóan kevergetve, a felforrástól számított 20 percig. Előmelegített üvegekbe töltjük, lekötözzük és forrón melegítőkosárba tesszük, legalább 24 órára. Készíthetjük úgy is, hogy a megfelelően elkészített gyümölcshöz hozzákeverjük a cukrot és így hagyjuk állni 12—24 óra hosszat, míg levet enged. Fedett lángon főzzük, állandó keveréssel, míg a kellő sűrűséget eléri, azaz tányérra cseppentve már nem folyik szét. Előmelegített üvegekbe tesszük, lekötözzük és forrón melegítőkosárba tesszük, legalább 24 órára. Befőtt készítése Minden befőttet készíthetünk hámozatlan gyümölcsből is, kivéve a körtét és almát. Ezeket meghámozva kissé ecetes vízbe tesszük, hogy ne barnuljanak. A megmosott gyümölcs szárát óvatosan leszedjük, a barackot kettévágva magját kiszedjük, a ringlót tűvel meg szurkáljuk. A gyümölcsöt kimosott üvegekbe rakjuk és annyi vizet öntünk minden üvegbe, hogy félig ellepje a gyümölcsöt. Ezt a vízmennyiséget lábosba öntjük és a gyümölcs ízétől függően minden kg gyümölcsre 25—40 dkg cukrot számítva a cukorral együtt felfőzzük. Mikor csendesen forr, részletekben beletesszük a gyümölcsöt (nem sokat egyszerre!) 2—3 percig forralunk minden adagot, majd szűrőkanállal kiszedve élőmelegített üvegekbe rakjuk. Végül a forrásban levő szirupot öntsük az üvegekbe. Forrón kötözzük le és tegyük 24—48 órára melegítökosárba. Ha tartósítószert használunk, (nélkülözhető) 5 kg gyümölcsre egy mokkáskanyálnyi szalicilt vagy benzolsavas nátriumot vegyünk.