A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-10 / 32. szám

Aseregszemle második felében egyre jellegzetesebben kialakul sajátossága. Megnyilvánul ez elsősorban abban, hogy eszmei alapja mélyebb, mint a többi nemzetközi filmfesztiválé. Ügyszólván magától értetődőn, minden különösebb propagandisztikus szándék nélkül száll síkra az emberért, az emberiség haladásáért, és hirdet sok filmjével demokráciát, elvi meggyőződést és haladást. zőit húzzák. Kibírhatatlan sorsuk megérleli bennük az elhatározást, hogy megszöknek; tervük azonban nem sikerül, és embertelen sorsukban csak akkor áll be változás, amikor az egyik fiú kétségbeesésében a tengerbe veti magát. Pusztulása megnyitja a hatóság kiküldöttjeinek szemét, a rabszolgavásár megszűnik, s az életben maradt gyermekek már emberibb jövőnek nézhetnek elébe. A nagy erejű, megrendítő vádirat szin-EGRI VIKTOR A fesztivál sajátossága A fiatal filmművészetek istápolása nélkül nincs haladás, s ebben van elsőbbsége Karlovy Varynak. Nemcsak Kína, Japán és Korea, hanem az Arab Egyesült Államok, Bolívia vagy Mexikó és Brazília is megjelent itt, okulva az előző fesztiválokon, hogy ezen a fórumon elismerést nyerhetnek és kapcsolatokat teremthetnek a külfölddel. Nem érdektelen, hogy ezt Velence is felismerte, és talán ennek tudható be, hogy legutóbb indiai filmet tüntetett ki, s így versenyre kelt Karlovy Varyval. Tagadhatatlan, hogy a legutóbb Cannesban és Brüsszelben bemutatott nyugati filmekben sok minden volt amiből okulhatunk. így nem egy film rendezése, technikai tökélye és színészi játéka érdemelt elismerést. Lényegében azonban ezek nem döntő szempontok. Karlovy Vary idén is hatásosan igazolja, hogy a lényeg a művészet szocialista tartalma, haladd eszmeisége. És ez mindjárt választ ad arra a kételyre, amelyet már az első napokban nem egy szakember hangoztatott; vajon a filmművészetnek világszerte megnyilatkozó válsága érezteti-e hatását itt Karlovy Varyban is? Nos, a Csendes Don, az Elbeszélések Leninről, A hét elfelejtett fiú és nem utolsó sorban hazai filmjeink, a Fekete lobogó és a Negyvennégyen voltak semmiképpen sem jelentenek hanyatlást vagy válságot. A versenyen kívül bemutatott, nemzetközileg elismert, első díjakkal kitüntetett Szállnak a darvak és az Ördögi találmány még hatásosabban igazolják, hogy amíg a polgári világ filmművészete valóban a hanyatlás és válság jeleit mutatja, a szocialista filmművészet új utakat keresve bátran tör előre. A hét elfelejtett fiú Ajapánok filmje egy 1931-ben megtörtént, valóságos eseményt ecsetel. Nem először láttunk való tényekre támaszkodó japán filmet, mint a Rákhalászokat vagy a Hirosima gyermekeit és ezúttal is mélyen megrendített a japán film következetes realizmusa, amely nincs híján a vad ösztönökre épített nyers jeleneteknek és erős naturalizmusnak. Hét árva gyerekről van szó, akiket egy Hirosima közelében levő szigetre úgyszólván rabszolgaként eladnak. A „tulajdonosok" nyomorúságos halászok, akik a szerencsétlen gyermekeket arra kényszerítik, hogy hajnaltői napszállatig a bárkák evete lélegzetelállító iramban pereg le előttünk; kitűnő a film rendezése, a fiúk játéka és nagyszerűek a fényképek is. Szélesvásznú filmről van sző, és ez a körülmény sajnálatosan megakadályozza, hogy nálunk nagyobb számú közönség megnézhesse és okulhasson tanulságain. Megfilmesített regények ACsendes Don a filmrevitt irodalom jegyében született, és nagy sikere igazolja a közönségnek azt a reális igényét, hogy valamely kedves olvasmányát filmen viszontláthassa. Az ilyen viszontlátás meghozza az olvasó képzeletének igazolását, viszont azt a buktatotó is rejti, hogy sok minden elsikkad, elmarad, aminek megtestesülését áhította a mozi vásznán. Geraszimov Csendes Donjának harmadik része igen sokat tolmácsol Solohov monumentális regényeposzából. Felejthetetlenül szép jeleneteket hoz, Grigorij Melehev furcsa kettős jellemét kifejezően érzékelteti, a kozák asszonyok szenvedését és vergődését talán még ennél is művésziebben formálja meg; mégis marad hiányérzésünk, hogy mint a Golgota esetében, a Cáendes Don sem adja meg Solohov művének teljességét. Lehetséges, hogy ez a hiányérzésünk részben csökkenne, ha a műnek mindhárom részét láthatnánk egyszerre. Geraszimov alkotása azonban így is lenyűgöz, egyformán kap meg lírája, szenvedélyes drámaisága, mint tömegjeleneteinek hatásos sora. A szemle folyamán több megfilmesített regényt láthattunk; így a finn Waltari Az idegen című művének filmváltozatát vagy a Testem ura vagyok című jugoszláv produkciót. Nagyobb figyelmet a Petru Dumitriu Családi ékszerek című müvéből készült román film érdemel, melynek színvonala meghaladja az átlagot; becsületes munka, jó színészi teljesítményekkel, de nem állja az összehasonlítást a Csendes Donnal. A román film az 1907-es parasztlázadást ecseteli, azonban nem a lázadók, hanem egy nagybirtokos család sorsának szemszögéből. Az eredmény, hogy a lopásoktól, sőt testvérgyilkosságtól vissza nem riadó felső úri kaszt igen hitelesen lepleződik le a néző előtt, viszont a lázadás maga úgyszólván személytelenül, minden egyéni jelleg nélkül pereg le a háttérben, alig érintve a főcselekményt. Németek a fesztivál műsorán Avárva v-árt nagy meglepetést, az igazi nagy szenzációt — ha szabad a kifejezéssel élnem — Annelie és Andrew Thorndike A Teuton-kard akció című dokumentumfilmje jelentette. Az esztendőkkel ezelőtt megismert Te és annyi más bajtársad című filmjük után, mely a két világháború borzalmait, s emberkereskedését leplezi le, ez az újabb filmjük az utolsó esztendők egyik legnagyobb béketette a művészet területén. Alkalmam volt a német antifasizmusnak e két nagy müvészalakjával személyesen is elbeszélgetni, és így egye't-mást tolmácsolhatok a megrázó, nagy erejű dokumentumfilm megalkotásának körülményeiről. — 1954 óta, amikor a Szovjetunió viszszaadta nekünk a filmarchívumot — mondotta Andrew Thorndike —, szakemberekkel együtt körülbelül egymillió méter filmet néztünk át a több millió méteres anyagból. Ebből a millióból készült első egész estét betöltő filmünk; idén tavasszal pedig befejeztük új filmünket, amely hat héttel ezelőtt került Berlinben bemutatásra. Tudomásunk szerint e hat hét alatt már közel egymillió néző tekintette meg a filmet. Az érdeklődés érthető. A Speidelt, Hitler volt tábornokát és a NATO nyugateurópai hadseregének főparancsnokát leleplező képek izgalmasság dolgában nem hagynak semmi kívánni valót hátra. Megdöbbentő és lélegzetelállító, ahogy Thorndikéknek sikerült feltárni és leleplezni a fasiszta szoldateszkát, bemutatni a náci generális múltját, bebizonyítani, hogy már 1934-ben Hitler szolgálatában állott, és az ő lelkiismeretét is terheli, a Hitler ellen frontot kiépíteni szándékozó Barthou francia miniszterelnöknek és Sándor jugoszláv királynék meggyilkolása. A film rávilágít arra is, mennyi véres gonosztetben volt része Speidelnek, a „felperzselt föld" meghirdetőjének, hány ezer ember halála terheli lelkiismeretét. — Nemcsak német anyagra támaszkodtunk — kapom kérdésemre a felvilágosítást —, Prágában, Varsóban, Londonban és Moszkvában is kutattunk. A film nagyon hosszü, aprólékos munka eredménye. Kutatás közben kiderült, hogy Bonnak úgyszólván valamennyi mai hatalmassága, tábornoka, katonai vezetője a múltban mind a fasizmust és vele az embertelenséget szolgálta. Feljegyezhetem még, hogy a Thorndike házaspár eleven vádiratját nemcsak a népi demokráciák közönsége fogja megismerni, hanem sok kapitalista állam dolgozója is. Eddig 27 kapitalista ország vásárolta meg a filmet, előző filmjüket' 41 államban mutatták be. Az igazságot nem lehet örökre elhallgatni és föld alá taposni, tanúsítja a film általános sikere. Vádlón előbbutóbb feltámad és a béke ügyének hasznos szószólójává válik. Film a norvég ellenállásról Az Egy éjszaka történt című norvég film humanisztikus, antifasiszta bettsága miatt érdemel említést. A Norvégiát megszálló nácik elrendelik a zsidók deportálását. Ilyen sors érné egy (Folytatás a 1» oldalon )