A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-03 / 31. szám

Egy szabadságharcos költő Himfy szlovák fordítója Az 1848-as szabadságharc nagy szlovák alakjaihoz tartozott az ifjú Dohnány Mikulás. A mai irodalomkedvelök csak tanulmányaik során találkoznak verseivel, amelyek pedig a maguk korában jelentősen támogatták a kibontakozó szlovák irodalmat és a népi öntudatot. A költő, Dolmány József és Buday Krisztina fia már zsenge diákkorában verselt. Költeményeit, amelyekben érezhető volt az újonnan megismert magyar, orosz, német költök iidvös hatása, szlovák nyelven irta, azaz inkább mondhatnánk csehszlovák nyelven, amely akkoriban irodalminak számított. Népével meg akarta ismertetni a szépet s a jót. Ezért fordította le a szlovák irodalom számára Kisfaludy Károly Himfy-jének huszonöt nyolcsoros strófáját is. „A tizenhatéves legény igen ügyesen bánik a csehszlovák nyelvvel, nem tehetvén a magyar eredeti sekélységéröl és naivságáról. Miként jutott hozzá, nem tudni. Bizonyára ekkor még nem ízlelte meg a komoly irodalom és az igazi költészet forrását..." — ezt mondotta az 1840-ból származó Dohnány-kéziratról Vajansky, a könyörtelen turócszentmártoni kritikus, midőn Dohnány irodalmi hozamát Lermontov halálával kapcsolatban értékelte és a nagy orosz költővel vetette össze. Korán kezdte, de korán is végezte be Dohnány dolgos és harcos költői életét. Lőcsén a zempléni Szémeréknél, később pedig Nagybiccsén, Hochstädter doktornál töltött be nevelői állást. Az európai népeket magával ragadó szabadságharc Zsolna mellett Tyeplicskán éri. Az 1848-as eszméket tárt szívvel fogadja a költő, és fegyveresen is részt vesz a nép nagy küzdelmében. Élményeit és forradalmi tanulmányait 1850-ben szlovákul A forradalom történeté-ben dolgozta fel. Alig huszonhét esztendős volt a szabadságharcos költő, aki még oly sokat tehetett volna életében népe irodalmáért és a nemzetek kölcsönös megismeréséért, amikor Nagyszombatban, 1852 nyarán utolérte a halál. Sz. Gy. A helyes < „Többé-kevésbé mindnyájan hibázunk a beszédben." Kodály Zoltán Nyelvünknek, legdrágább kincsünknek művelése mindnyájunk elsőrendű feladata. Bessenyei György, a felvilágosodás eszméinek hirdetője, a XVIII. század alkonyán nyelvünk műveléséért síkraszállva, az anyanyelvet egy kincsekkel teli hegyhez hasonlítja. A hegy önmagában még nem érték, bánya és bányász kell ahhoz, hogy a kincseket a felszínre hozzuk. A nyelv is csak akkor fejlődik, akkor válik valóban a fejlődés és a harc eszközévé, ha fiai ékesítik, pallérozzák. A nyelv legszebb éke a helyes, szép, a nyelv zeneiségét tisztán, dallamosan érzékeltető kiejtés. Mert: a szó olyan zörej — írja a nagy francia forradalom kitörésének évében Gretry, francia operaszerző —, mely magában hordja a dallamot." A magyar nyelv dallamát azonban egyre többen fújják hamisan, csupán azért, mert ennek a muzsikának édes ízét még nem ízlelték meg. Egyre gyakrabban hallhatjuk a magyar nyelv gazdag, színes muzsikáját méltóságteljes királyi kürtök helyett holmi vásári papírtrombitán fújni. Pedig, ha nyelvünk harangszavát repedt fazékká engedjük zülleni, ne csodálkozzunk, ha senki sem hallgat ránk..." — állapítja meg Kodály Zoltán. Kimondjuk tehát: mindenki, aki azt akarja, hogy beszédét meghallgassák, hozza rendbe beszédének eszközét, kiejtését. Az asztalos eszköze a fűrész, véső, kalapács. Elhanyagolt, rossz szerszámokkal lehetetlen az anyag, ebben az esetben a fa, tökéletes megmunkálása. Elhanyagolt vagy rossz kiejtéssel, gondolataink közvetlen valóságát, beszédünket sem tudjuk megművelni. Lapos, színtelen, unalmas lesz még akkor is, ha legfennköltebb érzelmeinkről, velőtrázó indulatainkról akarunk szólni. Beszédünket, szavainkat hangokból formáljuk. Ezért hangunk képzése, terjedelmének (skálájának) bővítése, valamint a hangerő növelése (a piano, forte, telt, öblös, színes hanggal való visszaadása), a hang hajlékonyságának (árnyaló-színező készség) fejlesztése nélkül nincs ápolt, fejlett beszédkultúra. A magyar beszédhangok a férfiaknál a nagy ,,g"-tő) a kis „d"-iq. a nőknél a kis „g"-től az egyvonalas ,.d"-ig terjednek A nyelv zeneiségét, szépségét azonban nemcsak a beszédhang magasságának vál-és szép magyar takozása adja, hanem a szavakban előforduló magánhangzók hangszíne és ideje is befolyásolja; un. ezek zöngehangok lévén, folyamatosan, hosszan és röviden is ejthetők. Minden magánhangzó egy bizonyos ajakállást kíván, amely a tüdőből a gégefön keresztül a száj öblén át kitóduló zöngét (így nevezzük a még alaktalan hangrezgést) a megfelelő hangzóvá alakítja. Tehát ahhoz, hogy szépen képzett magánhangzót ejtsünk, jól kell artikulálnunk, azaz ajkunkkal a magánhangzót képző ajakállást kell kiformálnunk. Pl. ha ajkunkat nem csücsörítjük az u, ü, ú, ű, ejtésénél, akkor nyilván nem ú, ü-t ejtünk, hanem au vagy eű hangzót. A helyes kiejtés alapfeltétele: a magánhangzók kiformálása, helyes képzése. Sajnos, a közoktatásban erre az anyagra egyrészt nagyon kis gondot fordítanak, másrészt pedig a gyakorlattól, tehát a helyes magyar kiejtéstől elszakítva, öncélúan tanítják! Ha a szájüreg tágasságát szűkítjük, a magánhangzóból mássalhangzó lesz. Ezt az átmenetet jól érzékelhetjük a j és i hangok között, ha pl. a jaj! szót így mondjuk ki: iaj, vagy jai. Minden olyan hang, amelynek képzésekor a tüdőből kiáramló levegő a szájüregben akadályba ütközik, mássalhangzó. Ha az egyes mássalhangzókat a beszélő, nem a megfelelő ajak-, fog-, íny-, stb. állással ejti, úgy beszéde eltorzul. így keletkezik a pösze, selypítő, raccsoló, stb. csúnya beszédmód. Selypítés — sigmatizmus — az sz és s hibás ejtése. Oka rendszerint a fogak hiánya vagy rendellenes fejlődése. Pösze a beszéd, ha az ajakhangokat képezi rosszszul a beszélő. Raccsolás az r hangzó helytelen képzése, hiányos pergetése. E beszédhibák leggyakoribb oka a gyermekkorból visszamaradt helytelen beidegződés, vagy a hanyag, lompos beszédmodor. Ezek javítása esetenként más-más eljárást igényel. Az érdekesség kedvéért talán érdemes megjegyezni, hogy még a századforduló évében a raccsolás divat volt. Ugyanis az ún. úri-körök ranglétráján minél magasabban állt valaki, rendszerint annál magyartalanabbul beszélt. A parvenü polgár oedig igyekezett a felső körök szokásait majmolni. Igy aztán a raccsolás „előkelő" beszédmodornak számított. A leggyakoribb kiejtésbeli hibák: a szakiejtésről vakban előforduló magán- és mássalhangzókat összeolvasztjuk^ a hosszú magánhangzókat is röviden ejtjük; a kemény hangzókat lágyítjuk; a kettős hangzókat szimplának ejtjük. így morgó, hadaró vagy hebrencs lesz a beszéd. Minden kultúra — a beszédkultúra is — tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszteni könnyű. A nyelvhelyességnek - amiről manapság oly sok szó esik — a helyes magyar kiejtés ad szárnyakat. Fordítsunk hát erre a jövőben több gondot. Olvassunk fel hangosan olyan szövegeket — ügyelve a magán- és mássalhangzók ép és szép ejtésére —, amelyeknek tartalma már nem köti le érdeklődésünket, hogy csak a helyes kiejtésre, a rövid és hosszú magánhangzók által zenei hatásában is érvényesülő hangzásra fordíthassuk figyelmünket. Színészek, előadók, tanítók legalább havonként egyszer tartsanak ilyen gyakorló órát magnetofonnal, hogy a legszigorúbb kritikusként saját maguk ellenőrizhessék kiejtésüket. Ismét Kodályt kell idéznünk: „Intsük, tanítsuk egymást szeretettel, félretéve egyéni hiúságot, vélt jobban tudást, semmi egyebet nem tartva szem előtt, mint a magyar beszédkultúra ideálját." Az új társadalom a tudatos gondolkodást, a dolgok lényeges összefüggését és rendjét, a gondolatok világosságát és az érzelmek őszinteségét kifejező beszédet tekinti eszményképnek. A beszéd pedig a gondolatok, az érzelmek anyagi burka. A világos gondolatok, az őszinte érzelmek anyagi burka: a szép beszéd. Ennek pedig a helyes és szép kiejtés elengedhetetlen feltétele. MÖZSI FERENC A csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális hetilapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős: Egri Viktor főszerkesztő. Megjelenik minden vasárnap. Kiadja a Csehszlovákiai Magyar Dolgozök Kultúregyesülete. Bratislava. Mlerové nám. 3—4. telefon 220-59. Szerkesztőség: Bratislava. Jesenského 7. Telefon 261 -04. Postaflők C-181. Terjeszti a Postai HlrlaDszoIoálat Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. Nyomja a Pravda nvomdaväll8lat. Bratislava. Jesenského 11 Egyes szám ára 1.50 Kős. előfizetési dlj fél évre 39— Kés °oés? évre 78— Kfs A-552478 t