A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-03 / 31. szám

(Folytatás az 5. oldalról) Arisztotelész filozófiai traktátumai mellett régi verses kötetek öskiadványai fekszenek; tőlük egy arasznyira pedig a világ egyik legrégibb matematikai tankönyve és egy V. századbeli Euklidesz fordítás. Alig tudok elszakadni a rendkívül bájosan illusztrált asszír, zsidó, hindu és etiópiai kéziratoktól. Aztán itt van a Sah-name legrégibb arab kiadása, egy régi atlasz és Avicenna orvosi receptkönyve, melynek számos receptjét az orvosok még ma is használják. MESÉLŐ ROMOK, POMPÁZÓ SZÉKESEGYHÁZAK Az örmény nép régi nagy kultúrájának műemlékei azonban Jereván környékén vannak. Közülük a legrégebbit a várostól huszonnyolc kilométerre fekvő Garni falucskában ásták ki. Nem messze Garni várától, mely időszámításunk kezdetén az örmény király székhelye volt, hatalmas pogány templom romjait fedezték fel. Lehet, hogy éppen a vár és a templom közelében volt a színház is, ahol örmény színészek már időszámításunk elött (I. század) játszották Aiszkhüloszt, Euripidészt és a többi görög mester komédiáját, tehát abban a korban, amikor Nyugat-Európa és az indogermán übermenschek még csak Írni és olvasni tanultak. A zvartnoci székesegyház romjai alig tizennyolc kilométerre terülnek el Jerevántól. A katedrálist a VII. században III. Nerszesz katolikosz, az örmények egyházfeiedelme építette. Romjai még ma is építészeti műremekről beszélnek, és a romok mellett felállított kis múzeumban kiállított dísztárgyak, faragások és szerszámok egy igen fejlett,- magas fokú kultúráról tanúskodnak. A kiállítás anyaga közül határozottan a köbe vésett napóra a legérdekesebb. A kőlap alján óörmény nyelven ez a felirat olvasható: „Nerszesz epoissze" (Ne felejtsétek, hogy mindez Nerszesz müve.") Hazatérőben letértünk a főútról, hogy megnézzük Ecsmiadzint az örmény Rómát. Mert Ecsmiadzin nemcsak az örmény kultúra legrégibb szentélye, hanem Örményország legöregebb városainak egyike. A II. században alapította I. Vagars örmény király és birodalmának fővárosává tette meg. A VI. századtól kezdve pedig az örmény egyházf°'°delmeknek, a katolikoszoknak lett a rezidenciája. Talán érdemes megemlíteni azt az igen érdekes örmény egyházi legendát, mely szerint Agbar, az örmények beteg uralkodója levelet küldött Jézus Krisztusnak, és meghívta őt, jöjjön el Edesszébe és gyógyítsa őt meg. Bár a Názáreti nem fogadta el a királyi meghívást, levélben válaszol Agbárnak. Eusebios püspök és Chórenai Mózes örmény történész a leveleket nyilvánossápra hozták, de Róma és Ecsmiadzin tagadták hitelességüket. Az ecsmiadzini katedrálist, az építőművészet e műremekét a IV. században alapították, jelenlegi kései reneszánsz és kora barokk külsejét. azonban a XVII. századb—építésének befejezésekor kapta. Benn a székesegyházban a katolikosz trónja alatt egy maréknyi földet őriznek. A hagyomány azt tartja, hogy időszámításunk háromszázegyedik évében erre a kis földdarabra lépett le az egekből Krisztus és megparancsolta Szent Grigoriosznak, hogy keresztelje meg III. Tirldat királyt, és e helyen építtessen templomot a szűzanya tiszteletére. Az örmények a IV. században valóban fel is vették a kereszténységet és Ecsmiadzinben meg is építették a mai pompás székesegyház szerény ősét. Igaz azonban az is, hogy már a hatodik században elszakadtak Rómától és a pravoszlávoktól, s ennek következtében megalapították saját egyházukat, a Gregoriánus egyházat. A székesegyházhoz tartozó kolostorban állította össze szent Meszrop az örmény ábécét és ezerhétszázhetvenegyben itt állították fel az első örmény nyomdát. Ám mindez Ecsmiadzin arculatának csupán egyik felét mutatja meg! A másikhoz tartozik a kolostor birtokaiból alapított szovhoz és az egykori egyházi javak béreseiből alakult kiváló kolhoz is. Az utóbbi állítólag Örményország leggazdagabb kolhoza, és meg vaqyok győződve, hogy igazgatósáqi épületét bármely városunk elfogadná, akár a helyi, akár a járási nemzeti bizottság részére. A MŰSOR VÁLTOZATOS Jereváni vendéglátóinkat csak dicsérni lehet, Oly színes és érdekes műsort állítottak össze részünkre, mint sehol. Tegnap kultúrával, régi romok és kolostorok Barsi Imre: A% Ararát tövében látogatásával töltötték ki napunkat, ma a jereváni „konyakpalotába" vittek el bennünket. Bevallom, nem volt nagy kedvem elmenni a konyakgyárba. A várost akartam járni és fényképezni, mivel a délutáni órákra vihart jelzett a rádió. És nagy szomorúságomra a jereváni rádió időjárás jóslatai sokkal pontosabbaknak bizonyultak, mint mondjuk itthon a bratislavai rádióé! Be kell azonban azt is vallanom, hogy a konyakpalotában valóban jól éreztük magunkat. Véleményem szerint a főérdem nem is az egészen kiváló jereváni konyaké, hanem a gyár kedélyesen mosolygó és szellemes főmérnökéé, aki a pogány Bakkhosz istent juttatta eszembe. Menten el is neveztem őt vén Bakkhosznak. Meglátszott rajta, hogy szívbéli barátja a cseppfolyós aranynak és nagy tisztelője a szép nemnek. Nem is tagadta. De bor specialistái közé mégsem osztott be egyetlen nőszemélyt sem. A jereváni Bakkhosz is azt vallja és hirdeti, akárcsak az ősrégi francia törvény, hogy nőszemélyek nem lehetnek borszakértők, mivel testükben az ördög lakozik! Ügy vélem nem volna célszerű a konyakgyártás fortélyairól beszélni, az örmény, grúz, magyar, bolgár, görög és további bel- és külföldi borok illatáró! áradozni, sem részletesen beszámolni a palacktöltésröl, valamint a nagy kóstolásról. Azonban, hogy az Ararát Konyaktröszt készítményei kitűnőek, az tagadhatatlan. Ezt bizonyítja a nyugat-európai kiállításokon nyert három arany érem is. Amiről azonban szölanom kell, az a napi „szolgálatos kishordó", már amennyire kicsinynek nevezhető! A főmérnök véleménye szerint, ha üzemekben, gyárakban és hivatalokban léteznek üzemi konyhák, illendő, hogy a konyakpalotában viszont legyen egy üzemi hordó. Ez az úgynevezett szolgálatos hordő! Minden nap más és más jelzésű konyakkal töltik meg, és a gyár dolgozói, ha kedvük szottyan, annyit ihatnak belőle, amennyi csak meg nem árt nekik. Igy aztán elégedettek is az emberek, és kevesebb veszély fenyegeti a többi hordót, no meg a palackokat. Ha a gyár dolgozóinak nem is. társaságunk néhány tagjának azonban megártott a konyakkóstolás. Bár nemigen lehet efelett megbotránkozni, hisz Maxim Gorkij is azt mondta, hogy: „Könnyebb meghágni az Ararát hegyormait, mint az Ararát Konyatröszt pincéjéből feljönni!" Másnap reggel remek kirándulásra indultunk a Szevan-tóiioz, melyet bátran nevezhetnék akár Szevan-tengernek is, hisz vízfelülete nem több és nem kevesebb, mini ezernégyszáztizenhat négyzetkilométer. A kétezer méternyi magasságban fekvő Szevan hatvanöt kilométerre van Jerevántól. Társasgépkocsink után csak úgy porzik a kitűnő aszfalt út, azaz csak porzana, ha minden tíz percben nem esne az eső. Utunk kezdetén a megmunkált földek és zöldellő rétek kísértésbe hoztak, hogy elhiggyem, milyen jószívű és adakozó is errefelé a természet. Pedig nem az. A köves feltalajt, sziklákat eltávolító buldózerek és az öntözőcsatornák nagy csatákról beszélnek, a szovjet emberek győzedelmes csatáiról. Az út melletti kolhozok és szovhozok házai is erről tanúskodnak. Sehol háztető. Szikladarabok gyakran betonnal leöntve — ezek helyettesítik a házfertelet. Az orkánok hazájában vagyunk, igazi viharsarokban! Társasgépkocsink egyre fölfelé kapaszkodik Eltűnik a zöld. és kialudt vulkánok lávatörmelékei között haladunk. A távolban háromnégy ezer méter magas hegvláncok. Valahol erre vezetett, a minden oroszok cárjának jóvoltából az angolok bombav-Iondoni távíróvonala. Végre is hatalmas, kék terítő tűnik fel szemem előtt. Valamelyik mesebeli óriás veszíthette el — gondolom magamban Ez a Szevan! Tebilincselő panoráma. Kék víz. kék éq. körös-körül hósipkás heovek koszorúja Csupán a keleti éaen gubbasztanak fenyegető viharfelhők. Majd meaaondolják magukat és felénk közelednek. A tóban sziget, jobban mondván félsziget. A félszigeten pedig két ódon templom — az Arakeloc (Az apostolok temploma) és a Szent Karapet kápolna. A mai félsziget tegnap még sziget volt. A Sze' van-tó FaSsú sorvadásra' van Ítélve, hogy Örményország éljen és viruljon. Hiába futnak a havasok völgyeiből a patakok le a Szevanba, a tó vize, melyet a Zanga folyó messze visz, duzzasztógátakat táplál és villanyerőmüveket hajt. Elősegíti a kommunizmus építéséi (viilanyosítás + szovjehatalom = kommunizmus). Itt van a Szovjetunió, és azt hiszem a világ első földalatti vülanytelepe — egyébként a turisták búcsújáróhelye. Idehazo cséppkőbarlangokat és várkastélyokat csodálnak, a szovjet emberek — villany és atóm-erőmüveket. Leszállok a tizenhatemeletes mélységbe! Hatalmas élmény ez! Itt lenn a mélyben egyetlen egy mérnök irányítja a telepet. A legtágasabb gépterem tisztasága, ízléses díszítése inkább színházteremre hasonlít, mint egy földalatti villanytelep helyiségére. A pisztrángban gazdag Szevan-tó nagyban elősegíti, hogy Szovjet-Örményországban egy lakosra több villanyáram jut, mint Franciaországban. A feledhetetlen, festői Szevan-tó partján elegáns vendéglő áll. Itt zajlott le az „utolsó vacsoránk". Hiába volt ízletes a pisztráng, hiába a kitűnő borok és hiába a virág és ének. A jókedv poharában megbújt a bánat — napnyugta után elhagyjuk Jerevánt! Az örmény főváros pályaudvarán ismerősök és ismeretlenek búcsúznak tőlünk, egyedül az Ararát komiszkodik, és ködből nőtt malaclopójába burkolódzik. Fütyül a mozdony, kezünk bucsúintésre lendül. Bár erősen szürkül, fényképezőgépemet mégis készenlétbe helyezem. Még nem adtam fel a reményt! Próbálkozásom sikertelen, a bibliai hegy makacskodik! Észrevétlenül száll le a tájra az éj. és bársonyos fekete leplének szélén millió szentjánosbogár tüze villan fel — a távolodó Jereván fényei. (Folytatjuk) Círafás u\á H Búzatábla, búzatábla, — Képzeletben felidézem, Mintha ringna, mintha állna, Ahogy a tarlóját nézem. A suttogását is hallom, S értem szavát a kalásznak: Szerelmet vall - érzi arcom, Oj, tüzes csókját a nyárnak. Nyár csókjától részegedve, A mezsgye szélén megállok, És az őszbe révedezve, Sarjadó, új vetést látok. S ahogy nézlek, búzatábla. Fakó arcom színesedik, Forrósodik szívem tája, Oj érzéssel színig telik. Színig telik, csordulásig, S kiömlik, szétfoly e tájon, Nyomán valóságra válik A legszebb paraszti álom . .. CSONTOS VILMOS 3 15