A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-22 / 51 - 52. szám

tegedések megelőzésével. Igaz, ellenségei a szoba-konyhás apró házak, a kicsi ablakok, a nedves agyagfalak és a homály, ahol a haláltokozó baktériumok tenyésznek. Ellensége az elhanyagolt kút és a házak körül fölhalmozódó szenny, a légypetét és patkányt bújtató trágya az udvaron. Hogy érezhette magát az orvos egy olyan világban, ahol a szegénység és a tudatlanság nap-nap után ellene tört a tudománynak, ahol az egészséget homályos kis lakásokba börtönözték. Deresedik már a haja, egyénisége, szokásai hozzáidomultak a mostoha környezethez, hozzászokott a csaknem meddő nek látszó mindennapi küzdelemhez. Az élettől alig várt valamit, csak annyit, hogy nyugodtan folytathasa munkáját. A legény már feltűrte inge ujját, s ő gyakorlott mozdulattal bőre alá csúsztatja az injekciós tűt. A fiú fintort vág. — Ha viszketést, gyulladást érezné!, mutasd meg magad három nap múlva — biztatja a doktor. Elnézi, hogyan öltözködik. Fáradt szemében valami jő, emberi melegség bujkál. Ezért tanult, ezért élt, a jóképű kocsisgyerekért meg a többiekért, a megfáradt. kérgeskezű parasztokért, asszonyaikért, magzataikért Alig ment el a fiú, újra megzörgetik az ablakot. A sofőr sürgeti, itt az ideje, indulnia kell ki a körzetbe. Csak most jut eszébe, hogy méq nem ebédelt. Szőkefürtös, kicsi lány szólítja a szomszédos helyiségből. — Apu. meg van terítve. Búcsúzom. Künn járok már az őszi utcán. befordulok a sarkon, s akkor újra szemembe ötlik a fehér, valószínűtlenül szép iskolaépület Sehogy sem illik ebbe a k irnyezetbe. a roskadt, kis házak közé. Mintha hivalkodnék, mintha maga sem értené, hogyan került ide Még néhány lépés. Hátam mögött autótülök harsan Az orvos betegeihez siet. Asztalosból agronómus Már elhatározott dolog volt, hogy a fiatal Borstein Oszkárból asztalos lesz. Aztán mégse lett. Örökölt apja után hat hektár földet. Gondolt egyet és bevitte a földet a szövetkezetbe — vagy a föld vitte be őt. Akár így. akár úgy, de mindenképpen megkötötte, nem engedte, hogy elszakadjon tőle. Oj Oszkár nekilátott, hogy betanuljon az új mesterségbe, mert tanulni vágyó, jóeszű gyerek volt. Ha már parasztnak kell lenni, hát legyen igazi - így lett belőle agronómus; tanul mindmáig a komáromi mezőgazdasági iskolán — a távtanfolyamokon most végzi az ötödik évet. Minthogy ő a tudója a szövetkezet sok dolgának, elindultam megkeresni. Künn a határban akadtam össze vele Motorkerékpáron nyargalt ki. hogy megnézze az őszi vetést. Megsokasodott a gondja, mert megnagyobbodott a szövetkezet Százkilencven. vagy annál is több tag jelentkezett, és hoztak magukkal hétszáz hektár földet. Fz most már azt jelenti, hogy az egész falu benne van a szövetkezetben, alig akad néhány kivétel, legfeljebb egykét olyan földtulajdonos, akiről azt szoktuk mondani: kétlaki Az ember Úgy vélné, hogy ilyen gyarapodás csak örömet jelent, s ha gond is. hát jő gond. — Gondnak aztán jó, tízezer munkaegységgel többet kellett, vagy kell még kifizetnünk ebben az esztendőben, mint ahogy terveztük - mondja az agronómus. Tavaly kifizettünk a tagoknak is hatvannégyezer korona prémiumot, most ház örülni kell, hogy sikerült a munkaegység értékét megóvni. — Tehát a növekedést a régi tagság érzi meg, méghozzá nem a legkellemesebben — mondom —, de valahogy csak kárpótlást nyernek, ha most nem, hát az elkövetkező esztendőkben. Az agronómur mosolyog. — Nem olyan egyszerű az, de azért igaza van. — Mégis, hogy gondolná? t Növelni kell a hektárhozamokat, különösen az új földeken, mert abból baj származhat, ha el vannak hanyagolva. Azt is megmondom, hogyan lehet növelni. Ez a vidék itt valamikor tengerfenék volt. Üledékes mészkő akad itt akármennyi, és éppen az kell nekünk. No meg tőzeg. Az is akad Szécsénkén. Elterveztük, hogy a jövő esztendőben megnyitjuk kitermelését. Igaz. kellene más műtrágyaféle is, főleg termoszfoszfát nem pedig szuperfosfát. A mi földünk savanyú, azért tesz neki jót a mész is. — Hogy állnak most a kukorica hektárhozamával? — Huszonöt mázsáról ötvenre növelhető. A zsélyi mezőgazdasági iskola eléri a száz mázsát is. Csakhogy az munkaerő kérdése, mert akkor ötször kell kapálni. Eszembe jut az iskola, a szép ebédlő és a konyhefelszerelés. Az épület körvonalai elmosódnak, inkább sejteni őket, mint látni. Az asszonyok sokat segíthetnének' csak üzembe kellene helyezni a konyhát — gondolom magamban. Most valahogy másképpen tekintek az iskolára. Volt néhány pillanatom, hogy értelmetlen pazarlásnak láttam, mert ahogy mondják, négymillió koronába került. Annyira kirí a szegényes környezetből, mintha megépítése valami hivalkodó gesztus eredménye lenne: lám, ilyenek a mi középületeink! Ahogy közeledünk a falu felé, egyre élesebben rajzolódnak ki körvonalai. Most már a jövőt példázzák számomra. Majd a falu is hozzászépül. Az elkövetkező tíz esztendő végképp eltünteti az egykori nyomorúság nyomait. Oldalvást rápillantok az agronómusra. Talán ő is valami ilyesmire gondol, vagy sokkal gyakorlatibb annál, és csak a legközelebbi feladat jut eszébe; talán csak az, hogy valami kimutatást kell készítenie. Sjnye, ejnye! Asztalosból agronómus — morfondírozok magamban, Ám ilyen csodák is vannak, és úgy látszik, jó csodák. BÁBI TIBOR Tráqyahordás 32