A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-22 / 51 - 52. szám

oros, megsárgult füzetecskére akadtam a minap az antikváriumban. Nem valamit ritkaság, inkább csak érdekesség: több mint 150 éves öreg naptár. Az első oldalon hoszszú címmel együtt ismeretlen szerzője mindjárt össze is foglalja a tartalmát: „Magyarországi Ö és Üj Kalandáriom, Krisztus urunk születése után 1806-ik esztendőben, melyben szokott kalandáriomi matériákon kívül Magyarországi, Erdélyi és egyébb szomszéd Tartománybéli vásárok napjai, az arany és ezüst pénzek mostani folyása. Máriások, Petákok vetései, interesek és szolgálati bérek, kivagynak téve. E'felett némely mulatságos Történetek, és nyólcz Magyar Királyoknak úgymint II. Gejza (következik a felsorolás) .... és Jerusálemi András életek' leírása, azon utolsónak rézremetszett képével együtt fel-találtatnak." Most, hogy az év vége felé járunk és a naptárak vásárlásának ideje kezdődik, azt hiszem nem lesz felesleges belelapozgatni egy ilyen régi kalendáriumba — melynek lapjait Petőfi szerint néha törött ablaküvegek pótlására is felhasználták — és el-elmélkedni afelett, hogy milyen szellemi táplálékot is nyújtott a köznépnek évtizedeken keresztül. Az első oldalon tényleg ott találjuk András király rézre metszett képét elég kezdetlegesen megrajzolva. Fején hatalmas korona, kecskeszakálla elszántan előremered és szeme fekete gombként csillog. A kép alatt szentföldi csatamező, elszórt török zászlókkal, két három copfos török koponyával, hirdeti a hőstetteket. Kutya legyek, ha még ebből se/merített bátoságot bármelyik hithű hazafi. A második oldalon megtudjuk, hogy a világ teremtésétől fogva mennyit számlálunk, de oda van biggyesztve mindjárt a harmadik sorban a török birodalom kezdete is. Ügylátszik még akkor nagy respektusa volt a törököknek! Aztán következik az akkori uralkodók „Felséges Római és Ausztriai tsészár, Magyar és Tsehországi király II. Ferencz, őfelsége magzati" és összes pereputtya. Mikor születtek, kit vettek feleségül, kihez mentek férjhez stb. számadatok a végtelenségig, melyet minden halandónak illő volt tudnia. Legalábbis így mondja a kalendárium „tudós mestöre". Külön oldalon téglapiros betűkkel szedve díszelegnek a Kántor-böjtök, Magyarázatja a' 12 égi jegyeknek (mármint Kos, Bika, Szűz stb), a Planétáknak és a Hold fertályainak. Ezután jön a tulajdonképpeni „kalendáriumi matéria', a hónapok rendjei szerint. Minden hónap alatt tanulságos versike — bizonyítva, hogy a fűzfapoéták is örökéletüek. Legérdekesebb és leghasznosabb a szeptember hó alatt lévő vers. Ilyen szépet még nálunk sem olvastam a mélyszántás propagálásáról. Íme: „Jól laktál Barátom! több féle gyümöltsel, ,S idei búzából sültt túrós rétessel, Ha sültt kukoritzát még e' mellett eszel. Jól esik utána pohár bor, vagy meszszel De lásd ám földedet, azt mezítlen hagytad, Mert sárga köntösét egésszen le-húztad, Abból szedeti magot add vissza 's felszántsad. Őtet zöld mentével újra felruházzad." Az időjárás jelzése nagyon praktikusan — rövid tőszavakkal — a népnapok mellé van szúrva, és az egész hétre szól. Például: január első hete: havas és szomorú idő; második hét: kedvetlen stb. Azonkívül még ilyen jelölések fordulnak elö: tűrhető, esőre céloz, homályos; Szent Mihály mellé az került, hogy állhatatlan!! A kalendáriumi matériához „rövid toldalék" is járul, melybe», atyánk fia megmagyarázza, hogy „ezen 1806-dik esztendőben égi Vezére a Márs, a harmadik Plánéta, természet szerént hév és száraz inkább mint nedves... Ugyan tsak a Marsnak, mint háborgó Planétának uralkodása szerént sok Országok és Nemzetségek háborúkba keverednek-is, de azomban megeshetik, hogy ezen szomszédságok között levő haragnak tüzét is elóltja, hogy a illy pusztító gyúladások további tüzeket ne járjanak, hogy mindenütt inkább békesség és öröm hallattassák, mintsem lármás hadi készület". Ez a békességóhajtás ma is nagyon időszerű! A toldalékban meglepő színesen és talpraesetten általánosan foglalkozik az időjárással évszakok szerint. Hadd idézzek mindegyikből ízelítőnek egy keveset: A télről: „November vége előtt a juhászok nem igen félnek a nagy hidegtől; de December végén tsakugyan az havas, állhatatlan, szeles időktől ők is tartanak, hogy a juhok a szőrök árát meg ne egyék." A tavaszról: „Kezdetben száraz hidegre czéloz; ezek' eltelések után kellemetesebb tavaszi napokat ígér, ha helyes a' vélekedés. (A tavasznál túl óvatos a mester!) Az őszről: „A meleg nyárt meleg ősz követi majd egész novemberig. Ez ugyan jó hír a' boros gazdáknak, noha a' szegény szántó-vető mást kíván." A vásárok testes jegyzéke után következik egy kis történelem „rövideden elő-hozva", azaz az előszóban említett nyolc magyar királynak életrajza, szinte népmesei egyszerűséggel előadva. Majd „Egynéhány elmés mulatságos és furtsa történetek" címen három vagy négy anekdota, melyben egy kivételével túlságosan kevés a szellemesség". Az utolsó hét oldal feljegyzésekre szolgál. Cazdája bőven ki is használt minden helyet. Érdekes, hogy a feljegyzések túlnyomó része szlovák nyelven íródott, néha itt-ott latin bejegyzésekkel tarkítva. Az írás a kalendáriummal egykeletú. Többnyire gazdasági bejegyzések, tartozásuk vezetése pontos dátummal: például megellett a piros tehén, öt font sót vettünk a pásztoroknak, Doszkovics Obertnak adtam négy garast stb. A kalendárium gazdája csak N. B. betűvel jegyzi a nevét. Ennyi az egész naptár. Mostani szemmel nézve vajmi kevr.s szellemi táplálékot nyújtott az olvasói számára, de még ehhez is csak a szerencsések jutottak, mert nem valami sok példányban került forgalomba. OZSVALD ÄR PÄD Csak idós asszony vagy Az újság házadban felesleges holmi, talán csak tűzre jó, néha csomagolni. Ám olykor szíven üt valami bamba hír, s mint száraz falevél, zizzen a rossz papír; a torkod elszorul, könnyed is megered: öldösik valahol egymást az emberek...! Aztán csak vállat vonsz: — Ehhez is mi közöm? Múlik a dolgos nap, fáradtan elköszön, maggyötört arcodra újabb ráncot vésett, éjszaka hallgatod rémült szívverésed. Jaj, nem tudsz aludni, egyetlen fiad van, megpróbált életed él tovább fiadban. Az apját megölték, most ö kerül sorra, az a véres vihar őt is elsodorja. Megtiport, letepert súlyos hatvan éved, e világ dolgait soha meg nem érted. Csak idős asszony vagy. Ó, mit is tehetnél...? Vigaszért kopogsz a mennybéli Istennél. Ha volna, ki hallja forró imádságod, szerető szívedre bízná a világot... BÁBI TIBOR Két látogatás Egy kis falu harangja cseng fülemben, hangjától kedves árnyak képe rebben. Lélekharangként búsít kondulása, emlékeim közt nem volt, nem lesz mása. Kicsiny falu — a Rima fölött térdel, ijedt manó Gulliver tenyerében. Törpéhez illő háza nagyapámnak fáradtan roskadt a domb oldalának. Kétszer voltam csak vendége e háznak. Ügy ismertem meg szelíd nagyapámat: iil a kerek, alacsony vargaszéken, elmerülve rossz cipók tengerében. Halk nagyanyám aprókat lép körötte, a suszterár naphosszat sétál föl-le, s amíg az alkonyórák ránk köszönnek, csirizszagot lehel a konyhaszöglet. Így láttam ót s őriztem derűs képét, deres szakáll mögül buggyanó szava fényét, s nem hittem el én makacs, balga gyermek — a nagyapák is egyszer elmehetnek .., Vonat vitt fel a Rimapartra újra. Én zokogtam anyám ölébe bújva. S hogy beléptünk a kis konyhába ketten, a megfakult csirizszagot kerestem. GÄLY OLGA Ablakok Falusi házak tágra nyitott szemei vagytok téli sötétben, fényetek úgy gurul a hosszú csöndes útra, mint bundás kisgyerek. Kopasz, csontos fák árnyát dobjátok utánam s követtek, mint a lelkiismeret. Ö, ablakok! Csukott szárnyú madarak a télben, melegség, jóság őrizői, bohókás álmok tudói. • városi házon csillogó kövek! Szeretnék egyszer mögétek állni, s küldeni messze ezer fényjelet. OZSVALD ÁRPÁB 29