A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-22 / 51 - 52. szám

Hatvanöt éves a kínai nép vezére A testvéri Kína népe és a haladó emberiség december 26-án ünnepli Mao Ce-tungnak, a kínai forradalom vezérének, a Kínai Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, a kommunista párt és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kiváló teoretikusának és kimagasló vezéralakjának 65. születésnapját. Mao Ce-tung elvtárs Hu-nan tartomány Sao-san falujában született, parasztosaiéból. Kemény munkában telt gyermekkora. Már 13 éves korában a felnőttek munkáját végezte. Hétéves korától 11. életévéig a falusi elemi iskolát látogatta, de nem tudott beletörődni az iskola által hirdetett vak engedelmesség szellemébe, mely az elnyomók feltétlen tiszteletére intette az iskolásokat. Szabadságvágyó és szókimondó természete miatt már fiatalon heves összetűzései voltak patriarchális szigorúságú apjával. Gyermekkorában folyt le a mandzsu uralkodóház megdöntésére és az idegenek kiűzésére irányuló emlékezetes boxerlázadás. Az éhínség egymás után lázadásra késztette a tartományok tömegeit, akiken azután a kormányzat szervei véresen megbosszulták magukat. Mindez szeme előtt játszódott le. Mao Ce-tung szülő-falujából elkerülve, később Sziangsziang járás felső elemi iskoláját látogatja, ahol sok megaláztatásban van része a módosabb szülők gyermekei részéről. Egy év múlva kitört a forradalom, és amikor az egyes ellenforradalmi tábornokok csapatai garázdálkodtak és sanyargatták az ország népét, ő is beállt katonának a forradalmi mozgalom védelmére. Szenvedélyes újságolvasó, és már ebben az időben néhány marxista brosúra köti ie figyelmét. Tanulmányait a hu-nani tanítóképzőben folytatja. A haladó szellemű aktív diákokból önkormányzatot szervez, amivel felkelti egyes reakciós érzelmű tanárok haragját. A hu-nani tanítóképzőben nyilvánulnak meg irodalmi tehetségének első jelei. Öt évet tölt itt, majd a pekingi egyetem könyvtárosa lesz. Sokat tanul, látogatja a haladó szellemű tanárok előadásait, foglalkozik a marxizmus-leninizmus klasszikusainak műveivel. A világháború után a Nagy Októberi Szocialista Forradalom visszhangja Kínába is eljut. Mao Ce-tung ekkor már aktív politikai vezér. Antiimperialista csoportokat szervez, a nép mozgalmának élére áll. Nagy esemény Kína életében a kommunista párt megalakulása 1921-ben. Alapító tagjai között vannak Mao Ce-tung régi elvtársai, akik vezető szerepet játszottak különféle előző szervezetekben, például az Új Nép Tanulmányozásának Szövetségében, a Május 4-e mozgalomban stb. Mao Ce-tung a párt élén a kínai nép vezére lett a három polgárháború véres harcaiban, kudarcaiban és győzelmeiben, míg Kína népe kommunista pártja vezetésével kivívta forradalmának, nemzeti szabadságmozgalmának győzelmét, s ennek eredményeképpen megalakult a Kínai Népköztársaság, a Szovjetunió után a világ második legtekintélyesebb szocialista állama. Mao Ce-tung kiváló gyakorlati szervezőmunkáján kívül a nemzetközi munkásmozgalom neves teoretikusa, Marx, Engels és Lenin eszméinek továbbfejlesztője Kína sajátos viszonyai között. Kína konkrét feltételeiből kiindulva tovább fejlesztette a polgári demokratikus forradalomnak szocialista forradalomba való átnövéséről szóló lenini tanítást. „Mi a forradalom átnövésének, nem pedig a trockista »permanens forradalomnak« hívei vagyunk. Azt akarjuk, hogy a demokratikus köztársaság szükséges szakaszain keresztül eljussunk a szocializmusig. Ellene vagyunk az uszálypolitikának, a kalandokba bocsátkozásnak és elhamarkodásnak" — írja a Harc a sokmilliós tömegeknek a japánellenes nemzeti egységfronba való bevonásáért című művében. Kína eddigi fejlődése, a párt és a kormány politikája, valamint a gazdaságfejlesztésben kitűzött reális távlatok, melyek a fejlett tőkés országok túlszárnyalását jelentik, az életszínvonal emelését célzó különféle népi mozgalmak igazolják Mao Ce-tung tanítását. A 65. születésnapját ünneplő Mao Ce-tung elvtárs a Szovjetunió és hazánk igaz, nagy barátja. <L) A szocialista kultúra nagy úttörője (Lunacsarszkij halálának 25. évfordulójára) 1933. december 26-án, tehát egy negyedszázaddal ezelőtt távozott el a szocializmus építőinek sorából Anatolij Vasziljevics Lunacsarszkij elvtárs, az új szocialista kultúra egyik kiváló úttörője. Poltaván született 1875-ben. Apja radikális nézeteket valló tisztviselő volt. Lunacsarszkij már 17 éves korában belép a szociáldemokrata pártba. Diákéveiben is lelkes forradalmasító tevékenységet fejt ki. A párt II. kongresszusa után a bolsevikokhoz csatlakozott, és Lenin megbízásából a Vperjod és a Proletarij című lapok szerkesztőségében vállalt szerepet Genfben. Ugyancsak Lenin megbízásából ö tartotta a párt 111. kongresszusán a fegyveres felkelésről szőlő beszámolót. Az 1905-ös első orosz forradalom leverése után az ö életében is törés következett be. Mint társutasok és a nem proletár származású szociáldemokraták közül sokan, ő is a behódoló kapitüláns hangulat befolyása alá került és az otzovistákhoz csatlakozva Bogdanovval együtt megalakította az ún. Vperjod-csoportot. Élvetette a marxi-lenini filozófia egyes tételeit, s a vallásról és az esztétikáról vallott nézeteiben teljesen a machisták nézetét vallotta. Lenin ekkor a Marxizmus és revizionizmus, Materializmus és empiriokriticizmus című müveiben élesen bírálta Lunacsarszkijt, Bogdanovot és társait helytelen antimarxista nézeteik miatt. 1911-ben kivált a Vperjod csoportból és megalakította a Proletarszkaja lityeratura csoportot. A szocialista forradalmat megelőzően ismét visszatért a bolsevik pártba és beismerte hibáit. A szovjet állam megalakulása után 12 éven át a Szovjetunió népművelésügyi népbiztosának tisztségét töltötte be. Sokat tett a szocialista kultúra és művészet, különösen a színművészet fejlesztéséért. Az ö érdeme az új szovjet iskola elméleti, szervezeti és módszertani alapjainak kidolgozása. Sokat tett a műkincsek, múzeumok megmentése érdekében. A Központi Végrehajtó Bizottság mellett felállított Tudományos Bizottság elnöke és 1930 óta akadémikus volt. Különösen kedvelte a színművészetet, maga is írt néhány drámát, közülük a legnevezetesebb a Cromwell Olivér és a Campanella Tamás. Lenin nagyra becsülte tudását, amit az alábbi epizód is bizonyít. Lenin egyszer megtekintett egy kiállítást, melyen a III. Sándor cár szobrának helyére kerülő pályamű terveit tették ki közszemlére. Lenin Kamenyevet és Lunacsarszkijt is magával vitte. Sokat álldogáltak a szörnyűbbnél szörnyűbb futurista alkotások előtt, míg végre Lenin megszólalt: „Ebből én semmit sem értek. Kérdezzék meg Lunacsarszkijt." Lunacsarszkij azt felelte, hogy egy tisztességes alkotást sem lát a kiállított pályamüvek között, mire Lenin jókedvre derülve így szólt: „Már azt hittem, hogy maid valamilyen futurista madárijesztőt állíttat fel." Noha Lunancsarszkij elméleti tevékenységében súlyos hibák is előfordulnak, például több esztetikai művét pozitivista szellemben írta meg. a szocialista kultúra fejlődési útjának egyengetésében betöltött szerepével méltó művet alkotott az új nemzedéknek, és ismét kiadott művei gazdag kútforrásul szolgálnak a szocialista kultúra ápolóinak. (L) 30