A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-22 / 51 - 52. szám

Ä pártSevelet tárgyalja az ország népe A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete Központi Bizottságának november 29- ülésén két beszámoló hangzott el. Két látszólag különböző problémáról, egymástól időben távoleső kérdésről foiyt a vita; a két téma valahogy mégis egyet jelent. Eggyé vált a felszólalók vitajában, eggyé vált az emberek szivében. A Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió közötti háború utáni együttműködési, barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződésről, a szerződés jelentőségéről szólt az első beszámoló; Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának a pártszervezetekhez és hazánk minden dolgozójához intézett levelét boncolgatta a másik. Együttműködési szerződés a Szovjetunióval 15 évvel ezelőtt — pártlevél az életszínvonnal emelésének mikéntjéről ma. Tizenöt évnek, szenvedéssel és harccal, majd győzelemmel és újrakezdéssel, munkával és sikerekkel teli sok ezer napja választja el, s ugyanakkor hozza közel időben és térben a két dokumentumot egymáshoz. 1943 a hitleri fasizmus borzalmas őrjöngésének időszaka, 1943 a Szovjetunió nagy honvédő harcának felejthetetlen éve, és 1943. december 12-е e hősi küzdelem egyik számunkra felejthetetlen napja. A világ első szocialista országa élethalálharca közepette is gondolt a fasizmus által leigázott hazánkra. Segítő készségét szerződéssel pecsételte meg 1943. december 12-én. Abban a palotában találkoztak a Csehszlovák Köztársaság és a szovjet kormány képviselői, melyet egy röpke évvel előbb felvulkodott gőgjében Hitler karácsonyi vacsorájának színhelyéül jelölt ki. abban a palotában, amelytől a hős szovjet hadsereg már messzire zavarta a fasiszta hordákat, abban a palotában, mely felé az egész haladó világ bámulattal és bizalommal tekintett, abban a polotában írták alá a népünk számára legdrágább okmányt, amelyre a munkásság felszegezte az ember ötágú csillagát. Létrejött a Csehszlovák Köztársaság és a Szovjetunió között a háború utáni együttműködési barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés. Csehszlovákia Kommunista Pártjának nemcsak vezetői, de egyszerű katonái is tudták már ekkor, hogy ez a szerződés nem csupán hazánk szabadságának, önállóságának és függetlenségének lesz alapja, de alapja népünk boldogabb életének és a szocializmus építésének is. Csehszlovákia sokat szenvedett népe megragadta a szabadságot kínáló kezet. Dolgozóinkat a történelem tanította meg arra, hogy a nyugati nagyhatalmak sárba tiporják az ünneplések közepette megkötött hangzatos „baráti" egyezményeket, ha saját érdekük úgy kívánja. Súlyos és drágán fizetett tanulságul szolgált erre 1938. Csehszlovákia népe 1938-ban azonban nemcsak az árulók valódi arcát ismerte fel, hanem megtudta azt is, ki az igazi barát, ki az igazi segítő. Ennek az igazi barátnak segítő kezét fogadta el Csehszlovákia népe, így jött létre a csehszlovák-szovjet szerződés, mely véget vetett hazánkban a kizsákmányolás, az embertelenség, az elnyomás korszakának. De nemcsak egy korszakot zárt le ez a szerződés; fénye szebb életünk hajnalát is hirdeti. E szerződés: alap, forrás, kiindulópont. Alapja önállóságunknak és szabadságunknak, forrása hitünknek és erőnknek, kiindulópontja a szocializmus építésének, az emberibb élet megteremtésének. E szerződéstol az űt töret.lenül a ma dokumentumáig, az emelkedő életszínvonalról tanúskodó bizonylatig, a pártnak az életszínvonal emelése mikéntjéről szóló leveléig vezet. így vált eggyé, forró szétbonthatatlan egységgé a két dokumentum dolgozóink szellemében és szívében. • A Csemadok járási vezetőségei tárgyalják a párt levelét. Huszonhét járásban több száz ember hajol össze, gondolkodik és fejti ki a véleményét. Férfiak, nők — fiatalok, idősek. Peregnek a percek, szállnak az órák, a szavak, hol szenvedélyesen csengenek, hol darabosan koppannak, kicsiny és nagy számok hangzanak el, vélemények cserélődnek — viatatkoznak az ország gazdái, a dolgozó emberek. A Csemadok nagymegyeri járási titkárságának irodájában minden szék foglalt. Gerhát elvtársnak. a járási pártbizottság képviselőjének, már csak az írógép-asztalon jut hely. Talán hárman sem hiányoznak a széleskörű vezetőségből. A párt leveléről folyik a vita. Веке elvtárs, a járási vezetőség elnöke, a tanyi lengyár igazgatója, sűrűn jegyezget. Koltay elvtárs vitaindító előadása befejezéséhez közeleg: a Csemadokra váró feladatokról beszél. Más szavakkal ugyan, de lényegében azt fejtegeti, amit a Csemadok Központi Bizottsága egy héttel előbb tartott ülésén határozatba foglalt: Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága levelével hazánk dclgozóihoz fordul, hogy javaslataikkal és tanácsaikkal segítsék elő az életszínvonnal további emelését. A termelésben elért eredmények megteremtették az alapot hazánk további felvirágoztatásába és népünk boldogabb életére. Az életszínvonal emelése természetesen a magunk elé tűzött feladatok teljesítésétől. valamint az általunk léterhozott és a jövőben létrehozandó termelőeszközöktől függ, vagyis attól, miként teljesítjük és szárnyaljuk túl a második ötéves terv feladatait, milyen gyorsan küszöböljük ki a népgazdaságunkban fennálló fogyatékosságokat. — Büszkeséggel tölt el bennünket — folytatja Koltay elvtárs —, htijy országunk vezető ereje, a kommunista párt hozzánk, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületéhez — mint a Nemzeti Front egyik szervezetéhez — is fordult. Ezért tartsa megtisztelő kötelességének minden Csemadok-tag, hogy javaslataival, munkában szerzett tapasztalataiból eredő tanácsaival segítse megtalálni az életszínvonal további emelésének leghelyesebb útját és módját, továbbá a tartalékok feltárásával, a termelés helyes szervezésével, és jobb munkával segítse megteremtem a jobb élet további feltételeit. — A Csemadok kulturális nevelő munkájával még fokozottabban segítse dolgozóink politikai . nevelését, szakmai tudásának növelését és a szocialista munkaerkölcs megszilárdítását — fejezte be vitaindító előadását Koltay elvtárs. Nem kellett az előadások után általában szokásos öt perces szünetet megvárni, nem kellett a hallgatókat vitára biztatni; pártunk levele olyan kérdéseket vetett fel, melyek elevenbe vágók, melyekhez mindenkinek van szava. Volt, aki kétszer, háromszor is felszólalt. Valóban a mindennapi munkában szerzett tapasztalatok alapján hangzottak el a javslatok. Munkabérrendezés: ez a legfontosabb probléma — egyeztek meg egyhangúan. Gyakorlatból vett példák hangzanak: a csicsói drótkerítés „lucaszéke" módjára való készülését hasonlítgatják a lengyárban folyó gyorstempóju munkához Hát igen, munkaszervezés, anyagi érdekeltség, helyes bérezés! Kell, nagyon kéli a munkabérrendezés! Lakásépítés: több és szebb lakás, újarcú faluk, új munkamódszerek, gépesítés kihasználása, házhelyek kérdése, vályog helyett tégla . . . Tégla! A járás csak 320 vagon téglát kapott az egész esztendő folyamán. Ezze! szemben egyetlen szövetkezet 400 vagon téglát gyárt. De miért nincs minden szövetkezet mellett téglaégető — merül fel a kérdés. És már hangzik a javaslat is. bárcsak kérdés formájában: miért nem vállal a Csemadok e téren is kötelezettséget. Ha minden Csemadok-tag csak 100 téglát vállalna, esetleg 110-et... és folyik a számolás, a tervezgetés, hány iskola, művelődési otthon, lakás épülhetne ebből. Egyéb juttatások: nyugdíjrendezés, a családi pótlék emelése. Bölcs javaslat a párttól, megvizsgálni, ki milyen nyugdíjat kap. Nálunk is akad rendezni való. Miért adjunk a múlt munkásüldözö csendőrének nehéz százasokat havonta, amikor ezreket hozó, júdás pénzen vett gyümölcsöskertje van. Vita alakul ki a családi pótlék körül is. Előkerül a papír, a ceruza, röpködnek a számok: „Ha a harmadik gyereknél emelünk, akkor egy négygyermekes család 160 koronával kap többet havonta, összesen ... koronánk van erre a célra. Hány négy, öt, hat gyermekes család is lehet az országban? És folytatódik a vita. Minden szóból érzik, hogy a gazda vet számot. Magától értetődően cseng, hogy: emelünk, adunk, építünk, rendezünk. A gazda vet számot, tervez, és gondolkodik, és mindig, amikor azt mondja: emelünk vagy adunk, hozzáteszi a mibőlt is. * Országszerte folyik a vita г párt levélről, vitatkoznak a családtagok este a meleg '«ályna mellett, munkatársak az üzemekben, a pedagógusok az iskolában, ismerősök, jó barátok bor mellett, idegenek a vonaton és az autóbuszban. Ezernyi ezer gondolat érik ilyenkor felszólalássá, százezernyi ötlet holnap már megvalósuló termelési újítássá. A szövetkezetekben megtárgyalják az élelmiszerárak csökkentése feltételének megteremtését, a terméshozam emelésének módjait, fontolgatják az 1955-ig szóló távlati terveket, készülnek az EFSZ-ek IV országos konferenciájára. A riporter, a röpke pillanat krónikása, a kibontakozó új élet számtalan hös tettének írásbafoglalója, a jó példák továbbadója jár, figyel és jegyez. Nem egyszer érezte már egy-egy munkás élet megírásakor, vagy amikor egy családot, üzemet, szövetkezetet.» nagy elhatározást. győzelmet vagy bukást akart megraj'zolni, hogy gyenge a toll. szürke a szó. levegőtlen az írás. Kibogozhatatlan a sok-sok összefonódó szál. átfoghatatlan a holnap ígérete, felvázolhatatlan a jövö távlata. Most pedig egy ország mozdult meg. Egy nép életigenlése, nagyotakarása lüktet a vitában. Beszélgetésekből elkapott mondatok, csillogó szemek, erőtől duzzadó mozdulatok mint verssorok kavarognak benne. Ezekből kell megalkotni a ma hiteles krónikáját bizonyságul és hitvallásul a szocializmus Igazáról. A dolgozó nép beszélt munkaeredményeiről, a termelés 19 év alatt történt megháromszorozásáról; a párt felmérve az eredményeket kérdez — és a nép, az egész nép felel. Felel szavakkal és felel tettel, felel a szocializmus építésének betetőzésével. SZILAGYI R. SÄNDOR LÁSZLÓ (Kárpát-Ukrajna): Este Szelíd, nyugalmas alkonyat. Oly szép most itt a hegytetőn! A föld puha, lágy nyoszolya, s az égbolt bíbor takaró. Halkan, osonva jó az est, palástján gyémánt ezrivel; mellém telepszik csendesen, s gyengéden, lágyan betakar. A völgyben kék köd gomolyog. Zsibongó városom üzen: kigyúlnak sorra fényei, kivillannak a köd mögül. Nézem a tájat s az eget és rád gondolok, kedvesem. . Eszembe hoz az esti ég: az égőszemű csillagok. Szüret után Nem szól már víg szüreti ének, s a szőlőfedte dombtetőn nem dévajkodnak a legények a lányokkal kötekedőn. Néptelen lett a kolhozszőlő, nem látni ott a csőszt sem már. Tar tőkék közt madárijesztő leng csak, s garázda szél kószál. A domb alján is némaság van, árván gubbaszt az új kórház. Vincellér jön ki csak déltájban, s összébb húz abroncsot dongát. A hordókban forr, forr a must már, dús fürtök gyöngyöző leve. Hordókban forr, mit szóiész munkált, s érlelt a nyári nap heve. ... Gazdag szüret volt Nem hiába szorgoskodott sok dolgos kéz! S bár ősz van, mind a tavaszt várja, nyesné ismét a venyigét.