A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-22 / 51 - 52. szám

aludt még tlz éjszakát, mlg egy reggel rányitotta szemét a lábánál guggoló Galingallára, é- felismerte aszonyát. * * * Három holdmegújhodásba telt, míg Kamba visszatérhetett a faluba. Izmos karja megint suhogtatta a dárdát, mint régen, mikor ünnepi éjszakán a kürtök és tam-tamok hangja mellett járták a tiltott táncot, és fölijesztett ragadozómadarak kurrogtak a máglya fölött. Első volt megint, harcban bátor és szerelmi játékban kimeríthetetlen. Az élet szép volt, csendes, békességes és kellemes. A köleslepények fűszeres Ize és a kukoricasör mámora olyan jó, mint Galingalla puha karjai. A fehér varázsló elűzte a halált, a nagy éjszaka homálya nem rémit többé, csodát tett a fehér ember, életre támasztotta Kambát. Galingalla méhében élet fogant ekkor„ és azt mondta Kambának: — A fehér gyógyító jóságát meg kell hálálnunk. Fogj egy kosár angolnát,. Kamba. Kamba lement a folyóhoz és kivetette horgát a locsogó vízbe. Gödölyét visz a gyógyítónak, teli kosárral édes gyümölcsöt és omlóhúsú angolnát. Pipáját szítta a folyóparton, fényes göröngyök hevertek a lábánál, játszadozott velük, pipája hűlő parazsát verte rájuk, és a gyógyító házára gondolt. Súlyos követ talált, mintha vasat emelne/ oly nehéz volt és szikrázott a napban. Soká forgatta és töprengett. Szakasztott ilyen követ látott a fehér varázslónál. A polcon hevert, csillogó tábla mögött, benn a gyógyító szobájában, ahol egyszer járt, amikor búcsút vett tőle. Mennyi sárga kavics hever a parton. Szebbek, mint a győgyítőé. Visz neki néhány danabot a kosárban, hadd örüljön a csillogó játéknak. Vígan porzott kordéjával a kórház felé másnap. Asszonyi dolog a teherhúzás, de Galingallát most kímélnie kell, a gyereket várja. A fehér varázsló házában jól ismerte a járást. Lerakta terhét a konyhában, csak a gyümölcsös kosarat vitte a szobába, és széles vigyorral köszöntötte megmentőjét. A gyógyító felismerte. A sárga kavicsokat óvatosan tette le az asztalra, egy szemvillanás kellett csak, hogy lássa, az ő ajándéka csillogóbb, mint a fehér ember kövei. — Honnan hoztad a köveket? — kérdezte a fehér ember. — A folyóparton találtam. — Többet is láttál? — Csak úgy szikrázik tőlük a part. Annyi a kő, mint a csillag. Gyerekek játszanak velük. Kamba a nyelvébe harapott. Most ostobát mondott. A fehér gyógyító még azt találja hinni, hogy kineveti, mert gyereket emlegetett. — Igazat mondasz, Kamba? Ez fájt Kambának. Megmentője .hazugnak tartja, pedig az ő hazugsága ártatlan, nincs senki kárára, csak a valóságot színezte. A sótalan ételnek sincs íze. Ha kevesebb is a sárga kő, mint a csillag az égen, a part tele van velük. — Jól van, Kamba. Eljövök hozzád — mondja a gyógyító, és Kamba örült, hogy megmentője nem haragszik. Ha eljön hozzá, kitapasztja kunyhója falát, színes földdel megcifrázza, Galingalla fiatal húga fogja szolgálni, és hál vele a legpuhább gyékényen. A gyógyító nem jött egyedül. Hárman voltak a fehérek. Napestig kutattak a parton, szedték a köveket és csáklyával kutatták a folyó medrét. Másnap visszament betegeihez a gyógyító, és az idegen fehérek tovább fúrtak és ástak szanaszét a völgyben. — Add oda a földedet — mondták Kambának az idegen fehérek. Kamba a fejér ingatta, övé a folyő partja, a bozótok, a vetemények, a rét, a hegyig minden, apjáról maradt rá mind, törvény van rá, hogy fehér ember nem nyúlhat hozzá. A nagy fehér Főnök, aki a tengeren túl lakik, rendelte el Így, amikor még öregapja élt a tengerparton, ahová a fehér ember kőházakat emelt, és ők ideszorultak a bozótba. A bozót azóta termőfölddé vált, köles és kukorica közt dinnye virít, és a rétek kövér zöldje kecskenyájat hizlal. Termőföldet termőföldért, ültetvényt ültetvényért, mondja a törvény. — Bolond vagy Kamba — mondták az idegen fehérek. — Nem akarjuk ingyen a földedet. Termőföldet termőföldért, mondja ma a törvény, de holnap jobbat csinálhat a nagy fehér Főnök. Színes papírosokat kaphatsz a földedért, vehetsz rajta kőházat a tengerparton, és ölberakott kézzel szívhatod a pipádat. Akinek tele a keze bankókkal, annak nem kell többé rettegnie kigyómarástól és párduc karmától, nem kell földet túrnia, vetnie és aratnia. A pénz a legbőségesebb aratás. Végy búcsút a földedtói, Kamba, a fehér ember szemet vetett rá. Arany van a földeden, a fehér ember mindenható aranya. Törvényt hoz és törvényt bont. Ha úgy akarja, hogy ne túrd többé a rögöt, felemel és mint pelyhet a szél, úgy elfúj a tengerpartra.. — Kérdezd meg a fehér gyógyítót, aki új életet adott neked — mondta Galingalla, akinek nem tetszett a fehér emberek beszéde. A nehéz munka úgyis az ő dolga. Kamba pipázhat békében kunyhója hűsében. — Bolond vagy, Kamba, ha nem csapsz a markunkba. Gyere velünk a tengerpartra. Nézd meg, hogyan él a- fehér ember - mondták az idegenek. — Ne menj velük, Kamba — jajgatott az asszony. — Rontást mond neked a fehér ember. IDe Kamba süket maradt. Az élet rövid és tele van törődéssel. Csak úgy szép, ha dologtalanul éli az ember. Igy él a fehér ember, aki nem nyúl a dologhoz, és mégis úr a néger fölött. * * • Eladta földjét Kamba az idegeneknek, Galingallát elküldte a hegyen túl szüleihez, és ő felült a fehérek négy kereken rohanó, pöfögő gépére. Oj élet volt ez, tele izgalmas újsággal és titokkal a fehér emiber tengerparti kőházai közt. Minden ébredés újabb csodát hozott. De meg kellett tanulnia a fehér ember furcsa törvényeit is, bele kellet szoknia az új rendbe, szövetbe bugyolálta testét, mintha gyarlóságot rejtegetne, és varrott bőrt kényszerített a lábára, de ezt nem bírta. A fehérek halottszagát sem bírta, kifőtt és égetett ételük ízetlenségét, csak különös italuk sokféleségét kedvelte. Igazuk volt az idegen fehéreknek, akik földjét megvették. Kipróbálta mindennap. 13