A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-22 / 51 - 52. szám

diák azzal a csodálatos optimizmussal néz előre, amely ma is megvan benne. Megállás nélkül tanul és dolgozik. Móricz és Ady után Romain Rolland, Thomas Mann a nagy élményei, majd rátalál József Attilára, Solohovra, Gladkovra ... Bartók és Beethoven zenéje ragadja magával, Márkus Emilia, Beregi Oszkár és Bakó László pozsonyi vendégszereplései vonják be Egri Viktort a színház bűvkörébe. Hivatalnok majd újságíró lesz. Novellái a Pesti Naplóban jelennek meg. Már készül első regényének megírásához. Sokat Utazik. Vonzzák öt a távoli tájak, emberek és kultúrák. Bejárja Olaszországot és Németországot, majd francia földön kóborol... Járja a színházakat, bújja a múzeumokat, és képtárakat látogat Firenzében, Drezdában, Münchenben és Párizsban... Közben állandóan tanul, tanul, tanul... így aztán nem véletlen és nem is csoda, hogy polgári Író létére munkás hőst énekel meg a Felkelő nap cimű regényében. Forró szívvel írja meg Írásait, melyekből kicseng a humánum, az emberiesség hangja. A keresések korszakát éli át. Látja a fennálló társadalom belső ellentmondásait, erkölcsi nyomorát, kulturális hanyatlását és embertelenségét. Még ugyan nem jutott el Marxhoz és Leninhez, de tisztában van a polgári társadalom bomlásával. Megírja a Gedeon ház című drámáját, mely ma is megállja helyét, és megszületik regénye, az Égő föld. Érdekes, hogy Illyés Gyula már akkor helyesebben értékelte a regényt, mint sok mai tapasztalatlan bíráló. A regény második átdolgozott kiadását ez év őszén jelentette meg a Szlovákiai Szépirodalmi kiadó, és ismét Budapesten értékelik legszebben. Amit Mesterházi Lajos ír a regényről az Élet és Irodalom clmü folyóiratban, az a legszebb elégtételt jelenti az írónak mindazokkal szemben, akik Írását múltba menekülésnek, " marxista esztétikát nélkülöző „király regénynek" minősítették. Merem állítani, hogy ez a regény Egri Viktor eddigi legjobb írása, és mind világnézeti, mind művészi szempontbői példaképe lehet sok regényírónak Dunán innen, Dunán túl. Ezután a hallgatás súlyos évi következtek. A negyvenes évek végén jut ismét szóhoz az író. Ettől kezdve nagy lendülettel és szorgalommal alkot drámát, regényt és Ír színházi bírálatokat. Megszületik a Márton trilógia első két könyve, valamint a szlovák és a magyar nép testvéri együttéléséért kiálló Közös út. A Bratislavában és Pesten nagy sikerrel bemutatott Közös útért Egri Viktort államdljjal tüntetik ki. Azután a sor a Pünkösdi királysággal és a Házassággal folytatódik. Majd a humánum, a hűség és szerelem, valamint a szabadság énekét írja meg. Két, történelmi miliőbe helyezett verses drámája, az Ének Fábry Zoltánnal Stöszon a romok felett és az őrök láng sokkal több, mint tetszetős, romantikus iovagtörténet. A tegnapról beszélve a mához szólnak, a legégetőbb társadalmi és erkölcsi problémákról, és nem utolsó sorban az író emberbe vetett hitéről tanúskodnak. Egri Viktor jelenleg a verses trilógiá befejezésén dolgozik. A Szlovák Nemzeti Felkelés költői és drámai legendáját, A tüzet rettegik a farkasok clmü müvét Írja. De megírta a falu mai nagy kérdéseit tárgyaló darabját is. Amikor a hárs virágzik cimű darabja színházainkban és a rádióban a jövő színházi évadban kerül bemutatásra. Am drámaírói elfoglaltsága és főszerkesztői ténykedése mellett mindig találidőt és alkalmat, hogy tudásával és gyakorlati tapasztalataival segítse a szlovákiai kezdó magyar irodalmárokat. És e derült kedélyű, a hatvanadik életévének küszöbén álló ifjú, lankadatlanul tanul, és tanit másokat is. Végtelen optimizmusa sohasem hagyja el, s mivel a felhőtlen égbolt szerelmese, valószínűleg ez a magyarázata annak az idillikusságnak, mely-Iyel írásaiban a drámai feszültséget gyakran feloldja. Két éven át, naponta dolgozom Egri Viktorral, és magam is sokat köszönhetek neki. Naponta tapasztaltam segítő szándékát Ismerősnél és idegennél egyaránt. Meggyőződtem róla, hogy mindazt, amit Írásaiban hirdet, törekszik megvalósítani a gyakorlati életben; meggyőződtem, hogy szocialista humanizmusa nem üres szóbeszéd. Szóval hirdeti s tetteivel bizonyítja, hogy az írónak küldetése van: eszméltetni Tátrai üdülésen Názim Hikmet társaságában és nevelni népét! Be egyszerűen és szépem hangzanak e szavak! Nem országvezetés— ben látja az Írók feladatát, nem akar népvezér lenni. A magyar paraszttal, szlovák, munkással, cseh értelmiségivel, szovjet, kinai és minden más szocializmust és kommunizmust épltő emberrel vállvetve menetel a Holnap elébe. Nem életrajzot akarok leni Egri Viktorról. Életét, , gondalatait és hitvallását már megírta, kinyilatkoztatta műveiben. Oj, készülő darabjában pedig nyomatékosan, eddiginél is nyíltabban vállalja a harcos küldetést, ha kell fegyverrel is. Mert ma már tudja, hogy nem a fegyveren és használatán van a hangsúly, hanem azon, hogy ki használja a fegyvert, ki ellen és miért! A harcos szeretet hitvallója lett az író, és humanizmusa mégis a békés versengés szellemét idézi, melyben az okosabb és műveltebb lesz a győztes. Krédója nemesen emberi: ,Jíem az adja meg egy kor jellegét, ki aljas fondorlattal és gonosz indulattal támad a jó s igaz bástyái ellen — de az, ki nehéz napokban harcra, kitartásra int, kinek agya nyitva áll a tudás, szíve meg az ember előtt..." (A tüzet rettegik a farkasok) Egri Viktor a proletár humanizmus harcosa. Nyílt sisakban áll a porondra; tán • túlságosan őszintén tárja fel bensőjét a világ előtt, s mivel önmagát adja, ezért éri gyakran gáncs, elismerés helyett! Hogy tévedett, hibákat követett el, sokat? Igen, hibázott, mint mindenki, aki nem él elrejtve remete módon. Nála több és nagyobb hibát azonban az követ el, aki óvatosan, gyanakvón félre áll, és nem vesz részt a vár fokának meghágásában. Szálljon tehát e köszöntés-féle a hatvanéves, fiatal Egri Viktorhoz, az íróhoz, tanítóhoz és az emberhez, aki eljutott az óceánig. BARSI IMRE