A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-14 / 50. szám

Egy le nem közölt kézirat fekszik az asztalomon. Szerzője ötvenhét tavaszán küldte be szerkesztőségünkbe. Nyugatberlini építkezésekről szól az írás, és hangja meglehetősen dicsérő. Utolsó bekezdését szószerint idézem: „ ... figyelemre méltók a nemzetközi építészeti kiállítás előkészületei, mely folyó év júliusában nyílik meg. A kiállítás a »Holnap városa« nevet viseli, és keretében egy ezerötszáz lakást számláló városrész épül fel. Ezen a példán mutatják be, hogy miképpen felelhet meg egy új város a modern élet követelményeinek. A kiállítás keretében természetesen bemutatásra kerülnek az új építkezési anyagok, szerkezetek és módszerek. A nagyszabású kiállítás szervezője Otto professzor, a képzőművészeti főiskola rektora. Az egyes épületeket harminckét különböző r^mzetiségü építész tervezi, közöttük Walter Gropíus. Niemayer, Neutra és mások. Mondanom sem kell, hogy már csak ez a néhány név is biztosltja a várt szinvonalat" Eddig a cikkíró! * Az „Interbau" (nemzetközi építészet) kiállítása ötvenhét derekán valóban megnyílt, és Nyugat-Berlin lakosai nagy büszkeséggel ismételgették, hogy „aki meg-A legdrágább naz Még ez sem magánügy látja a Hansa negyedünk (ez a neve az új városrésznek) pompás épületeit azonnal elviselhetetlennek találja régi lakását!" Büszkeségük érthető vólt. A Nyugat hatvanhárom kiváló építésze teremtette meg az új városrészt, melynek ezerötszáz lakásegysége ötezer nyugat-berlini polgárt tett boldoggá! Amerikaiak és európaiak, brazilok és svédek, finnek és franciák, köztük Corbussier is, hogy másokat ne is említsek, valósították meg a Német Szövetségi Köztársaság kormányának és a nyugat-berlini várostanácsnak nagy kezdeményezését. Felépítették a Hansa negyedet, melyet a kelet-berlini Stalinallée pandantjának szántak, és mindent megtettek, hogy alkotásuk a legtökéletesebb legyen. Az új negyed valóban hatásos és színes; sok benne a könnyedség, hangulat. Felhők felé törő magas épületek veszik körül a tíz-, hat- és háromemeletes bérházak meg a földszintes családi otthonok rengetegét. A nagy kísérlet, a mai modern város kényelmes lakóházait volt hivatva megteremteni, és Bonn nem is fukarkodott az anyagiakkal. Harmincötmillió nyugatnémet márka volt előirányozva a Hansa negyed felépítésére, ám a költségek meghaladták az ötvenmillió márkát! Szemrehányások mégsem hangzottak el, mert a Hansa házaiból akarták némi módosítással megteremteni a jövő típus-lakásait. Ezért nevezték el az épülő negyedet a „Holnap városának", bár az óvatosabbak kezdettől fogva a szerényebb „Ma városa" mellett kardoskodtak. Azóta eltelt egy év, a próba éve. Nyugat-Berlinben ismét megrendezték" az „Interbau" kiállítását. A tapasztalatok megvitatása alkalmával érdekes megállapítások hangzottak el. Nyugati szakemberek bevallása szerint, az elmúlt harminc év alatt nemcsak a német építészet állt meg fejlődésében, megtorpant az egész nyugati architektúra, és az úgynevezett „új" csupán a húszas évek ötleteinek a variánsa. A Quick clmü nyugatnémet lap munkatársa kiábrándító riportban számol be a tapasztalatcsere eredményeiről. Vitaközben kiderült az is, hogy a Hansa negyed felhőkarcolóiban az emeletek számával emelkedik a házbér is, némely esetben teljes ötven százalékkal. A magas bérházak közötti térségben nincsenek gyermekjátszóterek. Helyettük kolostorszerű, pinceablakokkal ellátott családi otthonok „pompáznak". Az utóbbiak ára csekély százezer márka. Fűtésűk pedig havonta kétszázötven márkába kerül; ez pedig még a „gazdasági csodák" országában is borsos! . Az emeletes épületekről minden oldalról belátni a családi szentélyekbe, úgyhogy lakóiknak nincsen és nem is lehet magánéletük. Baj van különben az ablakokkal, a szemét-aknával, no meg a vécével is ... Igaz, hogy a Hansa épületblokkjai minden hiányosságuk ellenére boldoggá tettek vagy ötezer nyugat-berlinit. Am a Quick rosszmájú munkatársa mégis a „Tegnap este városának" nevezte el a Hansa negyedet. Természetesen mindez nem jelenti még, hogy Nyugaton csak elsikerült házak, lakások épülnek, és hogy nálunk a építkezéseknél nem történnek hibák. Hisz a Szovjetunió Kommunista Pártja is élesen bírálta az elmúlt években a szovjet építészek jó egynéhány költséges és öncélú építkezését, és hazánkban számos Ez az oszlop sem volt a tervber. Az ablaktisztítás magasiskolája Helyszűke — ezt mi is ismerjük esetben nem a célszerű egyszerűség és kényelem megteremtésén tevékenykedtek építészeink. Am mindezek a hiányok átmeneti jellegűek s maholnap túlhaladunk rajtuk. A szocialista életstílus kétségtelenül megtalálja a neki legjobban megfelelő és az ember fokozott igényeit kielégítő architektúrát. És addig is fölösleges sötét szemüveggel nézni a hazai dolgokat, s kritikátlanul dicsérni mindent, ami Nyugaton történik. Hisz ez az írás is azt bizonyltja, hogy nem mind arany, ami fénylik, még akkor se, (vagy talán főleg akkor nem) hogyha nyugaton csillogtatják. BARSI IMRE