A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-14 / 50. szám

A munkás-bérrendszer átépítésének elvi szempontjai (A pártlevél nyomában) Valósággal fehér hollónak, mesébe iílő, ritka jelenségnek számítana az olyan dolgozó, akit ne érdekelne, hogy az erkölcsi elismerésen kívül mennyi bért kap munkájáért. De nem csupán a megélhetés szempontjából érdekli öt ez az ügy, hanem társadalmi viszonylatban is. Minden dolgozót közvetlenül érint népi demokráciánk bérpolitikája, minden becsületes munkás érdeke, hogy a teljesítmények díjazásánál egyedül és kizárólag az elvégzett munka minősége, mennyisége és társadalmi fontossága legyen mérvadó. Korántsem véletlen tehát, hogy a CSKP KB levele a megoldásra váró kérdések közül a munkások bérrendszerének átépítését veti fel első számú problémaként. A helyes bérpolitika a termelés fejlesztésének, a munkatermelékenység emelésének és életszínvonalunk emelésének egyik legfontosabb feltétele. Célját tehát akkor éri el igazán, ha a lehető legnagyobb mértékben egyezteti öszsze az egyéni érdekét a köz érdekével. A még általában fennálló bérrendszer átépítése semmiképpen sem öncélú, hanem népgazdaságunk fejlődésének mai fokán magyonis időszerű feladat. Fokozatos megvalósításán egyébként már a múlts

esztendő decembere óta folyik a munka. A kísérletképpen kiválogatott vegyi- és élelmiszer üzemek munkásságának többsége helyesen mutatott rá a bérezésnél felmerült visszásságokra, melyek főleg abban lelik magyarázatukat, hogy a munkások eddigi bérrendszere elmaradt a termelés műszaki fejlődése mögött. Ezért a munkatermelékenység s az életszínvonal kerékkötője lett. Különösen jellegzetesek a bérezési visszásságok a gépiparban, ahol a munkások keresetének csak mintegy 45%-a esik^a tarifa szerinti bérre, míg' a további 55%-a akkord alapján kerül elszámolásra. Ez tehát azt jelenti, hogy a munkás átlagban több mint 100%-kal haladja túl a normát. Pedig ebben komoly veszély rejlik. Ilyen normák valóban nem ösztönzik a cjolgozókat, hogy fokozzák a munkatermelékenységet és rövidítsék a gyártási időt. Éppolyan egészségtelen az órabéreknél helytelenül alkalmazott prémiumrendszer, mivel ennek eredményeképpen a prémium -sok esetben a tarifa szerinti alapbér 100 — 130%-át is eléri. Ezekben az esetekben lényegében pótlékokról van szó, amelyek mögött gyakran semmiféle teljesítmény nincs. A még fennálló bérrendszer tarifa-fokozatai nem domborítják kellően ki az egyes ipari ágazatok társadalmi fontossága közti különbséget, s ez ideig nemigen vetettek számot az egészségre nézve ártalmasabb, vagy nehezebb munkakörülményekkel. Ilyenkor alacsony normák alkalmazásával történt a bér megfelelő kiegyenlítése. A teljesítmény-normák alacsony szintje nem juttatja kellően kifejezésre az új technikát sem. A technológia és konstrukció síkján összevethető termékeknél az egyes vállalatok közt gyakran 109%-ot is meghaladó normakülönbségek vannak. Ezért tehát az átépítés egyik legfőbb problémája a műszakilag megokolt normák széleskörű érvényesítése. A normák helyes megállapítása nem pusztán a bérezés Ugye. Jelentősége jóval messzebbmenő. Az ésszerűen megszabott műszaki normáknak tevékenyen elő kel! mozdítaniuk a technika és a technológia tökéletesítését, csökkenteniük kell a gyártási időt s a testi munka terhét. Mindezek után nem szorul további magyarázatra, hogy az eddigi tarifa-rendszeren változtatni kell. A tarifák megfelelő emelése nélkül nem vezethetők be a műszakilag megokolt normák. Az akkordban dolgozók keresetének 75-85%-a esik majd a felemelt tarifáknak megfelelő bérösszegre. Az időbérben dolgozó munkások keresetük 80-90%-át kapják emelt tarifájuk alapján. Ezek a tarifák lehetőséget nyújtanak, hogy az egyes iparágakban nagyobb mértékben. érvényesüljenek a munka társadalmi fontossága és minősége szerint megszabott fokozatok. A bérrendszer átépítése mindenekelőtt a szakképzetteknek kedvez. Arra irányul, hogy a dolgozók szakképzettségük növelésével fokozzák a termelékenységet. A gazdaságosság és a nyersanyag-megtakarítás fokozását prémiumok útján mozdítjuk elő. Az elkövetkező két esztendőben átlagban havi 100 koronával emelkedik majd a munkások bére. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a béremelést mindenki egyaránt megkapja, tekintet nélkül arra, hol és miképpen dolgozik. A fűtőanyag, a kohászat, az ércbányászat ágazataiban, ahol a munka kiváltképpen nehéz, az átlagosnál nagyobb lesz az emelés Másutt, mint pl. a gépiparban mindenekelőtt el kell érni, hogy a kereseteket megfelelő teljesítmények támasszák alá. Egyes üzemekben a kollektívákra az a feladat hárul, hogy megoldják az elavult normák által elért aránytalanul magas keresetek ügyét. Persze sehol sem szabad sablonos, adminisztratív eszközökhöz folyamodni. Oda kell hatni, hogy a dolgozók bérei új technológia bevezetésével, jobb szervezéssel s a munkateímelékenység növelésével megokolttá váljanak. A munkások bérrendszerének átépítése bonyolult gazdasági és politikai probléma. Sikeres megoldása feltételezi a munkások, mesterek, technikusok és egyéb dolgozók széleskörű bevonását. Új szovjet kezdeményezés Mint ismeretes, a Szovjetunió jegyzéket küldött a három nyugati nagyhatalomnak, melyben konkrét javaslatot tett a Nyugat-Berlinre vonatkozó megszállási statutum felszámolására. Ez a javaslat a Szovjetunió s általában az egész szocialista tábor békepolitikájának újabb megnyilatkozása. Amennyiben a nyugati nagyhatalmak hozzájárulnának ahhoz, hogy Nyugat-Berlin demilitarizált szabad város legyen, amely önkormányzat útján és a két Németország beavatkozása nélkül intézné ügyeit, Közép-Európa s így a világ békéje is szilárdabb alapokon nyugo -na. A nyugati imperialisták aknamunkája és felforgató tevékenysége következtében Nyugat-Berlin már hosszú évek óta kém- és diverzáns központ szerepét tölti be. Nem ok nélkül nevezik tehát frontvárosnak, tűzfészeknek, amely mint a nyugatnémet militaristák és revansiszták előretolt állása komolyan veszélyezteti a békét. Ennek az állapotnak a fenntartása csak a már oly sokszor megfeneklett erőpolitika híveinek érdeke, akik a szocializmus iránti vak gyűlöletükben új világháború kirobbantásának gondolatával foglalkoznak. A Dulles-féle politika szószólói mit sem tanultak a múltból. Ügy cselekszenek, mintha nem tudnák, hogy a nyugatnémet militaristák adott esetben hátba támadják saját szövetségeseiket is, s eszközeikben egyáltalán nem válogatósak. Az imperialisták nyilván abból indulnak ki, hogy táborukban — az USA kiemelkedő jelentőségénél fogva — megváltoztak az erőviszonyok, s Így sikerül Nyugat-Németországot szekértolói szerepre szorítani. Másrészt még mindig nem akarnak azzal a gondolattal megbarátkozni, hogy a szocialista tábor ma olyan hatalmas erőt képvisel, amellyel szemben minden imperialista háborús próbálkozás reménytelen, és csupán katasztrofális összeomlással végződhet. Pusztán a viszonyok helytelen mérlegelésével magyarázható, hogy az imperialisták agresszív szárnya, amely semmibe sem vette a potsdami megállapodás elvi jelentőségű határozatait, kizárólag egyetlen pontot kíván „tiszteletben" tartani, a megszállási statútumot. Márpedig ez merő anakronizmus. A Szovjetunió jegyzéke nyomatékosan mutat rá a nyugati nagyhatalmak súlyos szerződésszegésére. Minthogy azonban módot akar adni ennek a veszedelmes anakronizmusnak békés felszámolására, s az adott helyzetből kiindulva lehetőséget kíván nyújtani, hogy Nyugaton a józan, reális meggondolás kerekedjék felül: 6 hónapot szán javaslata megtárgyalására. Amennyiben ezen idő alatt a nyugati nagyhatalmak és a. Szovjetunió között nem jönne létre megegyezés, a Szovjetunió megteszi az összes szükséges intézkedéseket. Bár Nyugat-Berlin szabad várossá nyilvánításával a Német Demokratikus Köztársaság, mint szuverén állam, bizonyos áldozatot hozna, a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében mégis hozzájárul a Szovjetunió javaslatához, melyet az egész szocialista tábor osztatlanul támogat. Kormányunk a Német Demokratikus Köztársaság kormányához intézett, november 22-i jegyzékében leszögezte, hogy támogatja N. Sz. Hruscsovnak a berlini kérdésben tett nyilatkozatát. Ugyanezt az álláspontot fejtették ki a párt és kormány képviselői nemrégiben tett bulgáriai látogatásuk alkalmából is. A Szovjetunió jegyzéke igazságos ügyet véd, s ezért joggal tarthat igényt az elsősorban érdekelt Nyugat-Berlin békeszerető népének támogatására, melyet mindenképpen nyugtalanít a „frontváros" légköre. Ugyanakkor a szovjet javaslat az egész német nép érdekeit is szolgálja, kivételt csak a militaristák és fasiszták alkotnak, akik kenyere a háború s éltető eleme a fegyverkezés. Bonn idegesen fogadta a javaslatot, melynek sorsáról ma még korai volna vélekedni; bizonyos azonban, hogy a Nyugat józanabb körei a komoly megfontolás mellett vannak. Szirt