A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-14 / 50. szám

75 éae£ a prágai Nemzeti Színház A prágai Nemzeti Szinház ünnepi megvilágításban ahogyan ez az épület teljes egészében magán viseli Párizs szellemének klasszikus vonásait, úgy akart Zltek a Nemzeti Színház épületének kimondottan prágai jelleget adni. E törekvését az erősen tagozott tömbök, a rusztikális cseh formaérzés összhangja érzékelteti, mely egyformán érvényesül mind az épület architektonlkus egészében, mind éremfinom kidolgozású részleteiben. Az utcára néző homlokzat energikusan kitörő portikusza, mely merész loggiáival, mintegy díszkapuját képezi az újvárosból a folyő felé vivő győzedelmi útnak, éppoly plasztikus és kifejezésteljes, mint a kelet felé, a folyó Irányába néző homlokzat árkádos bejárata, vagy a lágyan gömbölyített kupolás tető. S ami a legjellemzőbb sajátossága Zltek építészeti remekmüvének, az a csodálatos logika, mely a színház belső térmegoldásából vonja le külső formálnak jellemvonásalt. !gy válik a loggiákkal ékesített portlkusz a szinház előcsarnokának kifejezésévé, mlg a folyó felé néző homlokzat építészeti reliefjei a homlokzat mögött sorakozó királyi helyiségek ünnepélyességét hangsúlyozzák. Az épület hatalmas oromzata s végül merész, de józan kupolája pedig a népi erőkből újjáéledő Prágát szimbolizálják. Josef Zltek, a Nemzeti Színház tervezője köré felsorakoztak a kor szárnybontő cseh képzőművészetének legjobb tehetségei (Aleá, 2enlsek, Broilk, Hynais, Tulka, Myslbek, Wagner. Schnirch és mások), hogy fal- és függönyképeikkel. szobraikkal s a díszítőművészet alkotásaival az épületet felékesítsék. A művön egy egész nemzedék dolgozott, melyet a cseh művészettörténet „a Nemzeti Színház generáclója"ként ismer, s amely éppen a Nemzeti Színház festményeiben és szobraiban fektette le az európai jelentősségűvé fejlődött modem cseh képzőművészet alapjait. Igy vált a prágai Nemzeti Színház a cseh képzőművészet összességének szimbiózusává. De alig készült el a mű, még a megnyitás előtt, 1881. augusztus 12-én borzalmas tűzvész áldozata lett. A példátlan lelkesedéssel^ odaadással s az egész nemzet áldozatából épült Aranykápolna teljesen elpusztult. Am még lobogtak a lángok az épület romjai között, amikor már újabb nemzeti akció vette kezdetét: Újraépíteni a leégett Nemzeti Színházat! A második országos gyűjtés még jelentősebb, még sikeresebb volt, mint az első. Alig néhány hónapon belül együtt volt a pénz, amely lehetővé tette, hogy a színház régi alakjában felépüljön s régi szépségében ékeskedjék. Az újjáépítést Zltek tervei szerint, de a mester részvétele nélkül. Josef Schulz vezette, ugyanakkor a munkában résztvevő képzőművészek csoportja ls új tagokkal bővült S a mai napig növekszik a prágai Nemzeti Színházat ékesítő képzőművészek csoportja, mert a legnagyobb kitüntetések közé tartozik, ha festő vagy szobrász megbízást kap, hogy a színház csarnoka számára valamelyik jelentős színész, rendező vagy karmester arcképét megfesse vagy fejét megmintázza. Maga a színház pedig fennállásának 75 esztendeje folyamán próbaköve és kohöja lett az újkori cseh színházi kultúrának. Benne ért meg s fejlődött naggyá számos színművész, rendező és dirigens egyénisége, de Smetana, Dvofák és Fibich zenedrámai .művészete ls. „Mai és jövőbeni hivatását csak úgy töltheti be — mondotta ünnepi szózatában a köztársaság elnöke —. ha céljaiban össze tudja fogni mindazt, ami nemzetünk múltjában erejét és nagyságát jelentette, s ha kl tudja fejezni népünk nagy alkotó erejét, amely az új szocialista társadalom felépítésére Irányul." (T. B.) A prágai Nemzeti Színház e napokban ünnepelte háromnegyed évszázados fennállását, s ez a jubileum nemcsak a cseh kulturális élet. hanem a legszélesebb népi rétegek nemzeti ünnepe volt. Mert a prágai Nemzeti Színház, amely az ország legelső, legrangosabb s hivatásánál fogva az egyetemes csehszlovák színikultúrának példátmutató színpada, egyben szimbóluma ls annak a harcnak, melyet a cseh nemzet kulturális és társadalmi szabadságáért egy évszázadon ét folytatott. „A Nemzeti Színház nagysága és dicsősége — mondta ünnepi köszöntőjében Antonin Novotny, köztársasági elnök — mindig abban rejlett, hogy színpada népünknek az életért folytatott küzdelmét tükrözte vissza, segítette őt az akadályok leküzdésében, a ideiglenes vereségek elviselésében, erőt adott neki a további küzdelmekhez, és vele örvendezett a győzelmeknek." A prágai Nemzeti Színház ezért úgy él a cseh nép tudatában, mint boldog korok büszkesége, valamint menedéke és fegyvere a zord időkben. Már a harcok, amelyek megalapítása körül folytak, jellemzők a színház további sorsára. Egy önSIó cseh színpad létesítésének szükségességét még 1848 előtt felvetette Josef Kajetán Tyl, a cseh nemzeti színművészet egyik legjelentősebb szervezője. Am a Bach-korszak abszolútizmusa nem kedvezett e törekvéseknek, s ezért ki kellett várni annak bukását. A színház felépítését sürgető mozgalom, mely része lett a cseh hazafiak politikai programjának, ezért • csak a hatvanas években ölthetett konkrét formát. Ekkor azonban két pártra szakadt a cseh közvélemény: míg a haladó szellemű fiatalság s annak sorában Neruda, Hálek és Smetana állandó cseh színház létesítését követelte, a konzervatívabb csoport, amelynek élén Frantísek L. ftieger opportunista politikus állt. az állandó színház gondolatát egy Ideiglenes színház gondolatával kívánta parallelizální, arra hivatkozva, hogy a cseh népnek még nincs egy állandó színház fenntartásához elegendő közönsége, még kevésbé kellő számú és képzettségű színésze, zenésze és színpadi szerzője. Ezzel az érvéléssel győzött a konzervatív csoport elképzelése, s 1862-ben a Moldva partján, a szigetekkel szemben, azon a helyen, ahol egykor a sóhivatal épülete állt. megnyitották a fából emelt prágai cseh Ideiglenes Színházat. A haladó szellemű fiatalság mégis elérte, hogy már az Ideiglenes Színház kapunyitásakor elindult az állandó Nemzeti Színház felépítését szorgalmazó szervezett nemzeti rooz-Smetana Libuía című Ui Josef Violav Myslbek: A zene. Szobormű a Nemzeti Színház csarnokában galom. „A nemzet önmagénak" jelszó alatt rendezett országos gyűjtés a cseh népnek nemcsak kulturális érdeklődését, hanem politikai elhatározását is mozgósította, s lehetővé tette, hogy már 1868 májusában ünnepélyes külsőségek között letegyék a Nemzeti Színház alapkövét. Az alapkőletétel ünnepsége a második szláv világkongresszus keretében folyt le, s Így hatalmas nemzeti tüntetéssé terebélyesedett, tüntetéssé, mely tiltakozás volt a röviddel azelőtt megvalósított állami dualizmus ellen, s amely ragyogó formában mutatta meg a nemzet összefogásának és eltökéltségének félelemetes erejét. A szimbolikus téglák között ott volt az amerikai csehek téglaköve ls, az Amerikai Egyesült Államok csillagos lobogójába csavarva, ezzel a felírással: „Csillag sok van, de haza csak egy:" Az épület architektonikái megoldására kiirt nyilvános pályázatot Josef Zltek, fiatal cseh építész terve nyerte meg. E terv az épületet az Ideiglenes Színház helyére szánta, tehát a belváros végére, annak ünnepélyes és lírikus lezárásaként. Innen, „Európa balkonjának" ebből a sarkából, melyet a Keresztes-lovagok tere s a Moldva kanyara képez, nyílik a legszebb kilátás a Kísoldal. t fclyő s a száztornyú város fölé méltóságteljesen .emelkedő hajdani királyi várra. Nem volt könnyű feladat 82 építész számára olyan architektonlkus megoldást találni, amely kellő formában illesztené be a gótikus tornyok s barokk kupolák erdejébe a Nemzeti Színház épületét anélkül, hogy elvesszen benne, vagy hogy rilszharmóníát váltson ki. Ugyanakkor szükséges volt, hogy ne csak az épület koncepciója, hanern építészeti formanyelve és díszítő elemel is hirdessék a színház művelődéstörténeti hivatását, nemzeti jellegét s népi eredetét. A prágai Nemzeti Színház ugyanis az első színháza a világnak, amelyet nem a főurak szórakozó kedve, hanem a nép élnlakarása és kultúrszomja emelt. Zltek. hogy mindezt kl tudja fejezni, az ókori demokráciák építészeti kultúrájának antik stíluselemeit választja, melyeket az olasz reneszánsz termékenyített meg s közvetített az Alpeseken túlra. Még sem válik az újreneszánsz rabszolgájává, mert elképzelése hátterében Garnier párizsi operájának sziluettje áll; s mint inepi operájának zárójelenete Smetana Llbuia című ünnepi operájának záró jelenete