A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-06 / 27. szám

[MgTiTtlWl ÍÍSii < JUS® m A Labihaúz mauzóleum a XV//.- századból BARSI IMRE Bokharai utcarészlet JEámbéry Ármin nyomában A Magaki Attari mecset romjai a XU. századból Tizenötezer kilométer a Szovjetunióban III. Isiméit repülőgépen ülök. Három napra elhagyjuk Taskentet. Bokharába és Szamarkandba látogatunk el. Első megállónk Bokhara! Alattunk végtelen legelők és a jellegzetes öntözőcsatomálk. A Szír-Dar ja hallámai régi ismerősként üdvözölnek. A homokos talajon sóstavak, balra'a Kura Tan hófedte csúcsai. Aztán jöni a végtelen sivatag, a háttérben a látóhatár legszélén a Tyan San égbenyúló ormai teszik festőivé a panorámát. Alig egy órai utazás után megérkezünk Bokharába. A- sivatagi közepében, vagyunk. Kibfrhatatlan a forróság; a levegő, sűrű. Finom homokfelhők szállnak. Rázós országúton száguldunk. Jobbra-balra Közép-Ázsia tipikus agyagkunyhó', néhány katonasátor, majd 'elérjük a kicsorbult fogú városfalakat. Áthaladunk a Regisztánon (Főtér), a bokharai emir megerősített rezidenciájának bástyái alatt. Minaretek, mecsetek és mauzóleumok sziluettjei az Ezeregyéjszaka meséjét juttatják eszembe, és két valóban nem ezeregyéjszakai vándort, Július Fucíkot és Vámbéry Ármint, a ma-