A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-07 / 49. szám

Garamgyörgyön vagyunk. Ködös, esős vasárnap este — a falu hirtelen megelevenedik. A latyakos utcákon az iskola felé igyekeznek az emberek. Zsúfolásig megtelt az iskola, de a folyosón is nagy a tolongás. Nemcsak a fiatalok, de a feketekendős nagymamák és deres bajuszú nagyapák is eljöttek a Csemadok évzáró közgyűlésére. A jól sikerült kultúrműsor után Duba Árpad tartja meg a vezetőség beszámolóját. A garamgyörgyiek jó munkajárói talán akkor kapjuk a "legtisztább képet, ha idézünk belőle egy-két részletet: „A színjátszó csoport részt vett a járási aikotóversenyen, ahol elnyerte az első díjat, egy 2050 korona értékű gramorádiót. Tánccsoportunk ebben az évben igazi népi együttessé vált. Kevés olyan csoportja van a Csemadoknak, amely bármikor egész estét betöltő műsort adhat. Tánccsoportunk sikerei több éves fáradságos munka eredményeként születtek meg. Heti három próbát tartanak; versenyfrllépések előtt többet is. Tánccsoportunk februárban — a járási versenyen — versenytársunk, a zselízi csoport előtt első lett, és egy szép tangóharmonikát nyert. Ezt követte a kerületi verseny Érsekújvárott, ahol szintén első helyre került, és így részt vehetett a legjobb csoportok országos szemléjén, a Dunai Találkozón. Tán'csoportunk az aratás, cséplés ideje alatt is többször fellépett. Tudását bemutatta a környékbeli Füzesgyarmaton, Fegyverneken, Farnadon, Nagysallón, Oroszkán, de a járáson kívül is. Hetér.yben, Martoson, ögyallán, a Csemadok járási, és kerületi szemléin. A legnagyobb kitüntetés az volt számunkra, hogy felléphettünk Zselízen, a Csemadok országos szemléjén, ahol a Jegykendöváltás című helyi hagyományok alapján feldolgozott népi játékot mutattuk be." A garamgyörgyiek nemcsak a kuítúrmunkából vették ki derekasan részüket, hanem a népművelő munka terén is jelentős eredményeket értek el. De idézzük inkább a beszámolót. „Az elmúlt téli időszakban két szakkörünk is működött. Az egyik mezőgazdasági előadássorozattal kezdte munkáját, végül gyümölcsészeti szakkörré fejlődött. A kör vezetője, Zalozenszky Imre tanító elvtárs mint jó szakember, odaadással vezeti a kört, és ebben az áldozatkész öjvári László, a garamgyörgyi csoport kultúrfelelöse munkában kitűnő segítőtársa Kacner Béla bácsi, a község ezermestere, akitói szintén sokat tanulnak a kör tagjai. A Csemadok kezdeményezésére alakult meg a méhész szakkör. Filmvetítéssel egybekötött előadását sok érdeklődő hallgatta meg. A kör munkájának eredménye, hogy a faluban sokan méhészkedni kezdtek." A Csemadok közel tízéves kultűrmunkája segített abban, hogy a lakosság 95 százaléka szövetkezeti tag, és ott megtalálta helyét, boldogabban él, mint azelőtt" — állapítja meg a beszámoló. Sokan úgy gondolják, hogy a Garam menti kis faluban biztosan valami kultúrpalota áll a Csemadok rendelkezésére, hogy ilyen jó munkát végeznek. Erre vonatkozóan is a beszámolót idézem. • „A helyi csoport bizonyára még jobb, tartalmasabb munkát tudna kifejteni, ha művelődési otthon volna a faluban, ha nem mindent ebben az egyetlen tanteremben kellene csinálnunk. Mindenki előtt ismeretes, hogy átalakíttatunk egy helyiséget, amely kulturális célokat fog szolgálni. Most is brigádmunka folyik ezen az épületen. A helyi csoport eredményes működésének bizonyítéka a 34 115 koronás bevétel." A vita után Pathó elvtárs, a Csemadok Központi Bizottságának vezető titkára tolmácsolta a Központi Bizottság elismerését, és ennek jeléül díszoklevelet adott át a csoport vezetőségének. A zajos örömmegnyilvánulások után megválasztották az új vezetőséget; azonban inkább azt mondhatnánk, hogy újra megválasztották a régi vezetőségét. Az évzáró közgyűlés határozata magában foglalja a legfontosabb tennivalókat; szociális tartalommal tölteni meg az eddig széles körben kibontakozott kulturális tevékenységet. Ezért a helyi csoport a Űjvári Lászlóné, a garamgyörgyi tánccsoport vezetője jövőben még szorosabbra fűzi kapcsolatait az EFSZ-szel, ennek folytán anyagi előnyökhöz juthat és ezáltál még jobb nevelőmunkát fejthet ki az EFSZ tagT ságának körében is. A határozat szerint a helyi csoportnak a népművészeti tömegmozgalom vonalán továbbra is aktív munkát kell végeznie és új tagokat toboroznia. A határozatnak azt a pontját, hogy az A hét számára húsz új előfizetőt szereznek, még a gyűlés feloszlása előtt 10 percben belül teljesítették. * * * Az Üjvári-házaspárral beszélgettünk, azzal a két szerény emberrel, aki a helyi csoport ténykedését már 1952 óta szervezi. A tanításon kívül idejük a kultűrmunkáé. A Csemadok neve Garamgyörgyön elválaszthatatlan az Üjvári-névvel. Sok küzdelmes év van mögöttük, amíg ilyen neves együttest összekovácsoltak. De ők nem siránkoztak, mint sok helyen másutt, hogy nincs szakember. Nekiláttak a munkának, és a munka formálta szakemberekké őket. Üjvári kultúrtársnő is csak egy-két tánclépést ismert 1952-ben, ma pedig a zselízi táncegyüttes vezetőjével ők tartottak egy tánctanfolyamot Zselízen. Munkásságát azért is nagyra becsüljük, mert a tanítás mellett van háztartása is, és két kis szőke fiűcska édesanyja. Néhány hónap választ el a Csemadok VII. országos közgyűlésétől, ahol kitüntetik a legjobb kultúrmunkásokat. Bízunk benne, hogy a Csemadok Központi Bizottsága érdeme szerint értékeli majd egyes garamgyörgyi kultúrtársak munkáját. T. D. Lábadozó Lassacskán, óvatosan léptlel s könnyen, mintha álmában járna. Lelkében halk rajongás pezseg, csendes boldogság lengi körül. Az út elsimul, nem csikordul a villó homok, por se lebben, a mezsgye fü alá rejtőzik, a fán a szellő csendesebben susog, lágyabb a napsugár is: minden őnéki kedveskedik. — S hirtelen elárad szivében egy új érzés: csontos kezével nagy ívet ír, dal ül ajkára, izmát feszíti, hallgat ódzik: madár ha felfedezte szárnyát, ölyv a látását — úgy próbálja visszanyert tagját, érzékeit. Sápadt arcára mosoly nyílik s felujjong rejtett szenvedéllyel, hogy gyönyörködhet már a szépben, hogy örülhet az örömöknek —, őneki több ez, mint ajándék: hisz élete minden percéért a halál kavuján vívott meg! — Lassacskán ballag, meg-megállva nézi a kéklő messzeséget A táj aranyba fűzte kontyát, sz"4d búcsú sajog a fényben, s ö most köszönti az élete* új szívvel, vággyal, új reménnyel, mint szőlőfürtök tüzes nedvét. issza a lét édes csodáját. Felpezsdül vére, elfelejti a halál bomlott villogását, rádöbben, itt van az ó helye, hiszen ráismertek a bokrok, hívják a fák, nevén szólítja a barna föld s már új vetéssel indul a jövőnek ... De mit beszélek! Hisz öncsalás ez! — Szegény apám, lásd így képzeltem a gyógyulásod, s míg reméltem, sebedbe szótlan belehaltál. Szerettelek s most ez nagyon fáj. PETRIK JÓZSEF U