A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-07 / 49. szám

„Alkotószabadság'' a tőke árnyékában 13 őszinteségével már regen kiérdemelte Rozsnyó város megbecsülését... Fordulok lefelé, hogy néhány percen belül már ott álljak a városháza előtt, csodálkozva és lelkendezve — hogy ni csak, elkészült a második emelet bővítése. Készen áll a színház. Már csak színészgárda kell; hogy a régen jóváhagyott köszínház Rozsnyón is megkezdhesse a művészet tolmácsolásával úttörő munkáját. Számolom magamban a férőhelyeket. Eddig 350 ülőhely volt. Két ablakkal bővült az emeletsor. Ez annyi mint 150 ülőhely. Összesen tehát 500. Ezek szerint nagyobb, mint a jelenlegi Területi Színház Komáromban. Rozsnyó közönségvétele 11 közeli község a városon kívül. Majd a keleti rész Helmecig, illetve Nagykaposig. És egy kevés nyugat felé is, mondjuk Rimaszombatig vagy legalább Tornaijáig . .. Még zárva vannak a második emelet ablakai és ajtói, egyelőre a könyves kirakat felé fordul a figyelmem, és szemmel simogatom a jobb alsó sqrokban kártyászerüen kiterített állatos könyveket. ...Hol lehetsz, te nyárszínű kisfiú? Négy nappal .ezelőtt még itt lapult orrod a kirakat üvegén. Édesanyád táskajában két piros kenyér között zsírpapírba csomagolt hús szorongott. Utazott a nyers ebéd valahová: ki tudja a Barka-völgy melyik falujába. Te szép, piroshúsú, fűszeres kolbászt kaptál meséskönyvek helyett. Most délután van. Talán ülsz az iskolapadban és a tanító .bácsit vagy nénit figyeled, és csodálkozva nyitod ki füled két kapuját, hogy berepüljenek rajta a szavak. Lehet, hogy éppen a zsiráfról vagy a póruljárt csacsiról hallod a mesét. Talán az egyszeregy döccen befelé, hogy értelmedig jusson ... Tanulj. Nőj nagyra, és kisfiadnak majd sok-sok könyvet szerezzél, ha megnősz, hogy a jó ebéd után nagyokat nevethessen a sok kicsiny állat bolondságain ... Eddig érek gondolatban, amikor hátam mögött ott a hívó szó: — Mehetünk! Megfordulok, és Molnár elvtárs komolykodik a szó mögött. Ballagunk a széles lépcsőn felfelé, a városháza első emeletére, és nézegetjük a lepattogott festéket. Én nem mondok semmit. Molnár bátyám azonban gondolatolvasó, és máris mondja. — Hanyag munka volt, alig két évig tartott. Erre sem válaszolok. A bírálat joga őt illeti, meg aztán az Oj Szóban bírált mulasztás a fürdővel kapcsolatban és a kiskovácsvágási rozsdás turbinák haldoklása bizonyítja már nekem is, hogj van hiba. Persze sokkal több a dicsérni való, de most éppen a hibák kerültek utunkba. Bent már a jő munkáról beszélünk: a helyi nemzeti bizottság például megalakította a krónikaírók munkaközösségét, Erről eddig még nemigen tudtunk. Molnár elvtárs-hirtelenében tizenegy nevet sorol fel. A munkaközösség szakosításáról annyit, hogy mindenre van megfelelő szakmai erő. Tehát van biológus, műszaki rajzoló, bányamérnök, erdőmérnök, tanító, néprajzos, tanár. Ki hitte volna, hogy már egy testes kézirat is készen áll, hogy a lektorok kezeügyébe kerülve a járási művelődési otthon kiadásában megjelenjen. .. íme a munkaközösség: Stromf Ilona, Grünner Gyula, Znak Ferenc, Frangos Nándor, Ruma László, Vas József, Köves Dezső, Adamisz Gusztáv, Grek Lajos, Starman László, Sárosteleki Gyula. Tizenegy ember. Ugyanennyi akarat fáradozik azon, hogy a kulturális és termelési hagyományok okulásul szolgálhassanak a felnövekvő nemzedéknek: talán éppen a nyárszínű kisfiúnak is, ha legénnyé növekedik. — A további tervek, Molnár, elvtárs? — Előadássorozatot tartani a város dolgozóinak, összehasonlításokat tenni a múlt és a jelen között: építésben, termelésben, kultúrális fejlődésben és természetesen a bányászatban is. A válasz tartalmas, és sokat mond. Bár eddig még kevés eredménnyel diüsekedhet ez a törekvés. Ám a felelet erre is józan és rövid: — Előttünk a tél, az előadások időszaka. Elismerem. így van. De tovább megyünk. És kérdezem, is már, hogy merre porosodnak a régi gimnáziumi könyvek és a levéltár ... Molnár elvtárs jól tudja, hogy ismerem a szükségraktárt, mégis komolyan válaszol: — A kórus alatt. Városi könyvtár, még lines. A múzeumban akarunk egy szobát, de arre sincs még mód. Nagyon sajnáljuk, mert a levéltár anyaga értékes, főként a kultúrtörténeti vonatkozású. Igen, így van. Bár egy éve már beszélgettünk arról, hogy a Csemadok helyi szervezete, tehát Rozsnyó kultúrmunkásai segíthetnének ebben a nemes munkába, de ía nincs hová rendesen elraktározni az anyagot, akkor ezzel is várni kell. ... Esteledik már amikor kopognak; ..-ilriár elvtársat keresik. Három buzgó ember. — Üljenek le, elvtársak — biztatja őket az elnök. - A vízvezeték ügyben jöttek? — igen — válaszol az egyik fürgekezű, és máris rakja kifelé a terveket. — Hagyják a papírokat, elvtarsak — állítja meg a kirakodást Molnár Béla. — Minden készen van, csak a szűrőket kell beszerelni! — A szűrőktől még messze vagyunk, Molnár elvtárs — feleli az egyik. — Csövek, talaj, beton, ez és amaz — és a sorolásnak végehossza nincs. A szózuhatagra Molnár elvtársban megáll a vitatkozó kedv, és íme azt látjuk, hogy talán nem is akartak mást, mert szedelődzködnek, és a tervekkel, táskákkal együtt elviharzik a három ember. Közben ránk is sötétedett. így hát holnapra halasztjuk a folytatást. Molnár bátyám még marad, én meg Köves Dezső tanárt keresem fel, mert itt kell találkoznom Vajda Józseffel, a művelődési otthon dolgozójával, hogy meghallgassuk a Csucsomi lakodalmi sirató és búcsúztató énekeket. No azért Csúcsomra ilyen későn nem kell elmenni. A dalok már itt vannak Rozsnyón. A művelődési otthon magnetofonszalagjai őrzik. Már pergetjük is őket, és hol nevetve, hol komolykodva tesszük hozzá véleményünket, mikor milyen a felvétel. — Ez csak a kezdet — jegyzi meg Vajda elvtárs —, most tervezünk egy általánosan átfogó kutatómunkát, amely nemcsak a népdalgyűjtést öleli fel. de keresztmetszetét adja majd a múlt és a jelen tárgyi és szellemi fejlődésnek. Hát nem mondom, elég szakszerű a bevezetés. Máris meghív tanulmányútjára, ami Borzovára vezet; és én a kecsegtető ajánlatot elfogadom. Annál is inkább, mert olyan faluról van szó, ahol minden ház márványból épült. így mondja Vajda Jóska. Meg aztán huszita település nyomait is megtalálhatjuk Borzován. — Tehát korán reggel — búcsúzik Vajda elvtárs. Korán reggel. Mi ketten maradunk Köves Dezsővel, a házigazdával; ketten a három szobában, mert a család nyári kiránduláson van az őszi időben. Elkésett kirándulás. Iparkodunk is kiválasztani a hét fekvőhely közül kettőt, és alig szólunk hármat, máris elfeledkezünk a tegnapról. Holnap pedig indulok Borzovára. GYURCSÖ ISTVÁN A jelenkori revizionizmus lovagjai előszeretettel választják ideológiai küzdőtérül az irodalmi frontot és a polgári mentalitásnak megfelelő elavult és régen megcáfolt esztétikai nézeteiket hangoztatva, azzal vádolják a szocialista rendszert, hogy állítólag megbénítja a művészi alkotó szabadságot, korlátozza a művész alkotó egyéniségét stb. A marxista ideológia már régen leleplezte ezeknek a revizionista próbálkozásoknak igazi célját. Sőt, a „korlátlan lehetőségek" hazájában, az USA-ban és általában a tőkés nyugatnak kulturális életében az utóbbi hónapokban észlelt jelenségek azt bizonyítják, hogy a „tiszta művészet" és az „abszolút alkotó szabadság" védelmezői önmagukat cáfolják meg. A Szovjet írók Szövetségének világirodalmi folyóirata például nemrégen beszámolt a tíz évvel ezelőtt az amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottság (FBI) elé idézett és a feltett kérdésekre a válasz megtagadásáért, különböző időtartamú börtönbüntetésre ítélt hollywoodi filmszakemberek további sorsáról. Megjegyzi, hogy csak egy lett közülük renegát és éli világát Hollywoodban. A többi sorsa nem valamilyen rózsás. Megtudjuk, hogy Samuel Ornitz már a vizsgálat ideje alatt súlyosan megbetegedett, börtönbüntetésének javarészét kórházban töltötte és 1954-ben meghalt. Alva Bessy :s Jonn Howard Lawson Könyvet írnaK, ami ugyan „Keres lírük miatt nem nyújt nekik megélhetést és ezért Bessy az jgyik éjjeli klubban konferál, Lawson pedig előadásokat tart egyes városokban. Mások a hollywoodi „fekete piacon" vergődnek, ami annyit jelent, hogy álnéven adják el műveiket ä fillmhiénáknak, mint például Adrian Scott, Herbert Biebermann, s mások. Nagy volt ezért az Oscar díjakat odaítélő bizottság megrökönyödése, amikor az egyik díjnyertes film szövegkönyvírójának személyében Dalton Trambeaut, az egyik elítélt hollywoodi filmszakembert ismerték fel. Persze a díjat visszatartották. De nemcsak az USA-ban kísért McCarthy sötét szelleme. \ franciaországi Vallorv városban betiltották a XI. században ipült, és most adaptált, a „Béke temploma" elnevezésű múzeum megnyitását. Picasso két béketárgyú pannóján kívül nég egy harmadikat is ki akartak itt állítani, mely a világ íülönböző bőrű népeit jelképező 4 férfialakot ábrázolt, fejük 'ölött a békegalembbal. Ez sértette a városatyák szemét és césztette negatív döntésre, amit azzal indokoltak, hogy ..nincs lellő garancia a látogatók testi épségének biztosítására". Megdöbbentő, ám nem meglepő az a legújabb hír sem, hogy losaura Revueltas, a híres mexikói filmszínésznő, A föld sója ;s még más nagy filmek főszereplője kénytelen statisztálni, nert azzal gyanúsítják, hogy kommunista, és ezért nem szerződtetik a mexikói filmtársaságok. Ez a művészet szabadsága