A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-07 / 49. szám

^8 • Saját sztmében a gerendát... S Ma már senki sem vona hatja kétségbe, hogy Dulles L úrban túlteng a felebaráti szeretet. Álmatlan éjszakák során töpreng volt cseh gyárosok, lengyel pánok, román bojárok, magyar csendőrtábornokok, kínai mandarinok és egykori orosz nagyher• cegek rossz sora felett. Igazságos haragjában - az ^MJ Ószövetség Jahvehjének szet repében - legszívesebben ^ atom- és hidrogén villámok-8

kai sújtaná halálra a világ kommunistáinak százmilliót Sés a velük rokonszenvezöket. A felebaráti szeretet nevében és az imperialista kapitalizmus korlátlan profitjának érdekében. És hogy Dulles úr büntető W5 ökle nem sújt le a kapitaliz-Smus istenétől elrugaszkodott bűnösökre, abban bizonyos fokig a szocialista tábor hadi potenciálja, a Szovjetunió S

fegyverei és főleg interkontinentális rakétái tartják ^^^ vissza bosszúálló kezét. ^^^ . Ám mindent megtesz, hogy az embertelen kommunizmus terjedését meggátolja. Katóid nai támaszpontokkal vetette ^ körül a szocialista tábor 8

országait, és létre hozta az embargót. Segíti Csang-Kaj• seket, Dél-Kórea urait, az indonéz felkelőket, a pakisztáni generálisokat, a japán szamurájokat, Chamount és Husszeint, a török bégeket, Ben Guriont és a zsidók millióinak gyilkosait, a nyugat-német fasiszta generálisokat ... Kémeket, diverzánsokat és gyilkosokat küldet a népi demokráciák államaiba. Sőt, könnyelmű ígéreteket tesz az elmaradott ázsiai és afrikai országok megsegítésére. Ám éppen az utolsó pontban nem elég serények Dulles úrék, itt van a gyöngéjük, Achilles-sarkuk. A „colombóiak" nemrégib.en lezajlott értekezletén fejére is olvasták az ázsiai küldöttek, hogy a gazdag nyugati patrónusok sokat ígértek, és úgyszólván semmit sem adtak. Magyarázkodása, érvelése nem győzte meg Ázsia barnabőrű fiait. Rámutattak a Kínai Népköztársaság ugrásszerű fejlődésére és vonzó példájára! Dulles úr nem tudott uralkodni magán. Tagadta a népi Kína gyors ütemű fejlődését, és az amerikai életforma tökéletességét magasztalta. Beszélt arról, hogy minden embernek joga van a szerencséhez, beszélt a szeretet, barátság és a részvét pontos fogalmának meghatározásáról. Az ázsiaiak azonban fagyos arccal fogadták szavait. Nem érdekelte őket a szerencse, sem barátság és részvét fogalmának pontos meghatározása - konokul dicsérgették Kína kiváló eredményeit. Rosszmájú újságírók pedig a konferencia után azt ajánlották Dulies úrnak, hogy utazzon az USA déli államaiba, és ott tartsa meg filantróp előadásait. A javaslat, azt hiszem helyes volt. Miért is ne utazna Dulles úr előadókörútra, mondjuk Arkansasba? Hisz csak Little Rock városában mennyit tudna mondani. Itt Faubus kormányzó úr jóvoltából háromezernégyszázhatvan középiskolás diák nem járhat iskolába. Hiába a legfelsőbb bíróság határozata, hiába a Fehér Ház figyelmeztetései, Orvala Faubus bezáratta az összes Little Rock-i középiskolákat. Nem azért, hogy fehér és fekete gyerekek közös iskolában ne tanulhassanak! Csak azért, hogy „elkerülje a zavargásokat". Mert Faubus úr humanista, Dulles úrtól tanulja a humanizmust! Hát bizony itt lenne a helye Dulles úrnak! Itt aztán megmagyarázhatná a helybeli fajgyűlölőknek, meg Faubusnak is, a szeretet és a részvét fogalmának pontos meghatározását! Imádkozhatna Faubus kormányzó lelki üdvéért. Esetleg fel is menthetné őt kormányzói tisztje alól, és megnyithatná végre a Little Rock-i iskolák kapuit is. Dulles mindezt megtehetné — ha akarná! Am a külügyi államtitkár úr oktalanul- elnéz a saját szemében éktelenkedő gerenda felett — és szálkát keres ott, ahol nincs. Talán mégiscsak jó volna, ha megfogadná Hruscsov elvtárs tanácsát, és ájtatosan imádkozva kérné az istent, hogy kegyeskedjék őt józan ésszel megadományozni! Akkor talán meglátná saját szemében a gerendát is! Szicíliai vecsernyék Messina és Palermo fényűző szállodái, a görög Siracusa romjai, az Etna ezüstös orma a kék tenger felett — ez a szicíliai valóság egyik arca. A másik az Isola Caporizutta, egyike a koldusszegény parasztok falvainak. Sárkunyhókkal, benne időnek előtte megvénült fekete ruhás asszonyokkal, megrokkant férfiakkal. Egyetlen vagyonuk egy kis makrancos csacsi meg néhány baromfi. A szegénységnél itt csupán a földéhség nagyobb! Mert Isola Caporizutta az olasz földnélküli Jánosok hazája. Pedig e tájon beláthatatlan mennyiségű termőföld hever parlagon. A földbirtokosok csak az olajfaerdök és a narancsligetek termésével törődnek. A nyomorgó caporizuttai parasztok szívesen megművelnék a földeket, de az urak ezt nem engedik meg. Hébe-hóba beállít nagy titokban a faluba egy bátor legény, és mesél az északibb tájak erőszakos földosztásairól. Ilyenkor Caporizutta férfi lakosaiban felforr a vér, Garibaldi jut eszükbe. A hangulat izzó, ám földfoglalás mégsem lesz, mert a tisztelendő úr közbelép. És a már lázadni nem tudó szicíliai földnélküli Jánosok kókadt fejjel térnek vissza kunyhóikba. A tisztelendő úr a társadalom, mármint a kapitalista társadalom megbízható oszlopa, és a kormánypárt hű tagja azonnal értesíti a kereszténydemokrata párt római központját, és amikor már sok ilyen vészjelzés fut be Rómába, a derék urak mindig kitalálnak valami „okosat és emberit". Az állam jó pénzért megvásárolja a földesurak parlagon heverő parcelláinak egy elenyésző részét — természetese a teljes használhatatlant —, és földosztó Intézményt alapít. A mi esetünkben ezt az institúciót Opera valorizzazione Sila-nak nevezik. Római léhűtők igazgatják, akik kényelmesen akarnak élni és fütyülnek a népre. Ez az Opera valorizzazione Sila két hektár szántóföldet juttatott az Isola Caporizzutta-i Talarico családnak. Apa és fiú nagy örömmel, sőt büszkén indultak, hogy felszántsák földecskéjüket. A föld azonban hasznavehetetlen volt. -Talaricoék azonnal írtak Rómába, termékenyebb földet kértek. Cseréről szó sem lehetett; végül a szegény parasztok mit is tehettek egyebet — aláírták a bérleti szerződést az említett intézmény képviselőjénél. Igen ám. de Talaricoékon kívül még sok földnélküli János élt a községben. így Antonio Garreri, fiatal paraszt is, akinek egy tenyérnyi föld volt minden vágya. Az Opera v. Sila két hektárnyi szántóföldet juttatott Antóniónak is. Csak az volt a baj, hogy arra a két hektárra már Talaricoéknak volt szerződésük. Tonio erre azonban rá sem hederített. A földecskét cukorrépával vetette be. Talaricoék figyelmeztették öt, hogy a föld az övék, és a legközelebbi szántás-vetésnél ott ne is mutatkozzék. Tonio ismét föld nélkül maradt, pedig az ígérgetések hatása alatt lépett be a kereszténydemokrata pártba. Kölcsönkért pénzen utazott be Cosena városkába, és ott felkereste a katolikus párt korifeusait» Segítséget kért, tanácsot, mitévő legyen. A derék keresztény, söt mi több, demokrata politikusok sajnálkoztak, hogy semmit sem tehetnek az érdekében, mivel már „minden föld elfogyott." Egy jó tanáccsal mégis szolgáltak: „Ne törődj senkivel, a két hektár föld a tiéd, légy energikus." Antonio Garreri rájött, hogy csúfosan rá-: szedték. Keserűsége, kapzsisága és dühe gyűlöletté változott. Sajnos, féktelen indulata Talaricoék ellen fordult. Midőn az apa és fiú a földecskéjükre mentek, lövések dördültek, és a két Talarico holtan esett össze. Antonio Garreri földönfutóvá lett, lehet a Maffia banditái közé szegődött, és a két hektár szántóföld pedig csalétekül a kereszténydemokrata intrikus politikusok kezében maradt. Ök nem átalják két hektár szántóföldért egymásra uszítani Szicília elmaradott földnélküli Jánosait. Szerintük „a kereszténység és demokrácia" megvédésénél nem számít a caporizuttai Talaricók és Garrierik élete vagy halála. Szicíliának ezt az arcát nem mutatják sem az idegenforgalmi prospektusok, sem a színes képeslapok. Füstbe ment terv ... Néhány héttel ezelőtt a nyugat-német lapok és a dán kormánysajtó nagy büszkén bejelentették, hogy a bonni és a dán tengeri haderőket közös parancsnokság alá helyezik. E közös parancsnokság, a BALTAR nevet kapta. Főhadiszállásául Kielt, a volt hitlerista flotta fő támaszpontját jelölték ki. És a BALTAR lényegében nem lett volna más, mint a NATO balti ágazata. Egy pillanatig sem volt kétséges, hogy a BALTAR prímhegedűse a Német Szövetségi Köztársasáq lesz. Ám a bonniak ennek ellenére is siettek idejekorán eldicsekedni az egész világnak. így Stoltenberg úr, a bonni parlament képviselője Kielben ünnepélyesen bejelentette, hogy az összes német hadihajókat amerikai atomfegyverekkel látják el, és topedórombolóikat meg tengeralattjáróikat po-' láris atomrakétákkal fegyverezik fel. E rakéták_ hatósugara körülbelül kétezerötszáz kilométer, tehát semmiesetre sem nevezhetők védelmi fegyvereknek! Az amerikai United Press hírügynökség ez alkalommal sem felejtette el megfenyegetni a Szovjetuniót, és követelte, hogy a Balti-tengert a NATO erős hídfőjévé építsék ki! Bonnban és Koppenhágában nagy volt a sürgés-forgás. Táviratok röpködtek ideoda, futárok jöttek-mentek, és a volt náci tengerésztisztek már felvarrták régi egyenruháikra az új rangjelzéseket. Megszületett a BALTAR! És ekkor szólt közben a skandinávok józan esze. Norvégia külügyminisztere kijelentette, hogy kormánya és népe nem adhatja beleegyezését egy olyan veszedelmes játékhoz, mely a világbékét és egyben a Skandináv-félsziget népeit is veszélyeztetné! Majd hivatalosan megvétózta a BALTAR-t. Az amerikai háborús uszítók, a nyugat-német revansiszták és dán barátaik nem számoltak az ilyenfajta diplomáciai rakétalövedékkel. A pontos találat nagyon kellemetlenül érintette mindanynyiukat. Hisz egv ideig nem játszhatnak katonásdit a Balti-tengeren, nem provokálhatják a balti szovjet flotta partvédő egységeit, és az új rangjelzéseket is félre kellett tenni egy másik alkalomra. A füstbe ment terv láttán pedig az embernek önkénytelenül is mulatságos dolgok jutnak az eszébe. Az orosz nyelvnek a magyar fecsegni szóra érdekes kifejezése van: baltaty. Vajon nem gondolt-e, valamelyik tréfás kedvű NATO funkcionárius a fecsegésre, amikor az új nyugat-német —dán közös parancsnokság részére a BALTAR elnevezést kieszelte? Bevallom, én igenis arra gondoltam! BAR SI IMRE 10