A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-07 / 49. szám

így élnek majd az űrhajó utasai Tizenkilenc kilométeres magasságban felforr a vér — Indulásnál a pilóta négytonnásnak érzi magát — Az űrállomás lakói tetszés szerint változtathatják súlyukat. Milyen veszélyeket rejt a világűr a Föld utasának? Hogyan kell megvédeni az űrhajós egészségét? — ezekre a kérdésekre válaszolt dr. Gállá Emil, a Magyar Népköztársaság kiváló orvosa a Kossuth-klubban. a TIT biológiai szakosztályának és asztronautikai bizottságának közös klubestjén. Miért nem lehet lélegzeni a magasban? i — Az első leküzdendő akadály a magasságban uralkodó oxigénszegény és alacsony nyomású levegő — mondotta. — Négyezer méter magasságban már nehéz lélegzeni, hétezer méter felett pedig felszerelés nélkül az oxigén felvétele lehetetlen. Az oxigén résznyomása a Föld színén csak 160 milliméter. A tüdőben ez százra csökken, mert a test belsejének vízpárái és a tüdőben levő széndioxid 80 milliméteres ellennyomással fékezi az oxigén bejutását a vér hemoglobinjába. Tizenhat kilométer magasságnál a két nyomás kiegyenlítődik, és az ember akkor is elpusztulna, ha tiszta oxigént tartanának az orra elé, mert nem tudná belélegezni. Tizenkilenc kilométernél újabb veszély leselkedik a pilótára. Az itteni légnyomáson ugyanis a víz forrpontja leszáll az emberi test 37 fokos átlag hőmérsékletére, és az összes testnedvek bugyborékolni kezdenek, kitágulnak a gáztartalmú testrészek, légpárnák keletkeznek és a szervek megváltoztatják helyüket. A légnyomás-különbség A baleseti veszély sem elhanyagolható. Ismeretes annak az amerikai pilótának az esete, akit tavaly a légnyomás egyszerűen kiszippantott a pilótafülke betört ablakán. A hirtelen támadt légnyomás-különbség robbanásszerűen egyenlítődik ki. Ez az „explozív dekompresszió". A magyar kutatók celofánablakokkal végzett kísérleteinél a könnyű tárgyakat, gézt, vattát is széttépte. Ha egy kis meteor átlyukasztja az űrhajót, az utasnak nyolc másodperce van eszméletvesztésig, hogy mentse magát. Látását azonban elveszti, mert a levegő körülötte megtelik vízpárával. Legjobb védelem a felfújt, ellennyomásos párnaruha, de ez akadályozza a mozgást, ezért a repülők jobban szeretik a szorosra fűzött műanyag burkot. Nagy veszélyt rejt a sebességnövekedés is. Az induló rakéta egészséges utasa egyszázad másodpercig hatvanszorosát tudja elviselni a föld természetes vonzóerejének, de súlya 4,2 tonnára növekszik, kezét, lábát nem tudja mozdítani, feküdni kell, csak az ujjaival tudja elvégezni a rakéta irányítását. Kanyarnál is fellép ez az erő; ezért van, hogy a hang sebességének kétszeresével repülő lökhajtásos pilóta egy 180 fokos kanyart csak olyan nagy ívben tud leírni, hogy Pest felett kezdi a Szolnoknál fejezi be. Mit esznek a rakéta utasai? * I Legérdekesebb a súlytalanság problémája. Lajka kutya ebben élt hat napig. Sok kísérleti rakéta ember és állat utasa is átélte már. Nagy élmény. A tengeri betegségre hajlamosak nem bírják. Az ember elveszti egyensúlyérzékét, nincs fenn és lenn, a szervek nem függeszkednek, csak kötélbe kapaszkodva lehet közlekedni. A kísérletek eddigi részvevői szerint nem kellemetlen állapot. Más a nehézség. Például a kilélegzett széndioxid az alvó ember szája előtt marad egy tócsában. Az építendő űrállomásoknál forgással, a centrifugális erővel pótolják a gravitációs erőt. Egy százméteres átmérőjű űrállomás, mely kerületén 22 méteres másodpercenkénti sebességgel forog és percenként 14 fordulatot ír le, éppen biztosítani tudja a földi nehézkedést. De itt újabb nehézségek adódnak: a leejtett tárgyak „coriolisan", vagyis kifli alakú ívelt pályán esnek: az ember mindennek mellényúl. A sétáló súlya változik, aszerint, hogy menetirányban vagy visszafelé halad. Egy 70 kilós síkfutó például menetirányban tréningezve 105 kiló, ellentétes irányban futva csak 22 kiló lenne. Legérdekesebb az élelmezés problémája. A mérnökök minden gramm fölös teher ellen küzdenek, mert ez az üzemanyag tonnáit tenné szükségessé. Leghelyesebb lenne olyan növényeket magukkal vinni az űr hosszú útra induló utasainak, amely гк kölcsönhatásban vannak az ember kilélc~zett melléktermékeivel és anyagcseréjé -Vannak algák, melyek így naponta súly hétszeresére nőnek. Valószínűleg ezek fogják magukkal vinni — fejezte be előadását dr. Galla Emil. GESZTELYI NAGY ZOLTÁN t A MAGYAR ELŐADOK második értekezlete elé A Csemadok a Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság-gal karöltve december 12 —13-án már másodízben rendezi meg a magyar előadók megbeszélését. A szerzett tapasztalatok értékesítése céljából időszerűnek tartjuk аг első — a szklenófürdői értekezlet lefolyásának felelevenítését. A két napos szklenói értekezletnek szeminárium jellege volt. Lőrincz Gyula elvtárs, a Csemadok elnöke a Csehszlovák Köztársaság nemzetiségi politikájáról, dr. O. Cuth, a Komensky Egyetem tanársegédje A bécsi döntés, mint a müncheni árulás része címen, dr. Vietor Márton docens A magyar dolgozók harca a Csehszlovák dolgozok védelméért és M. Krno tanár A Csehszlovák Köztársaság megalakulása és a köztársaság politikai irányzata címen tartott előadást. Az előadásokat követő vita igen élénk volt, bátor, őszinte hagnemben folyt. A hozzászólók nem rejtették véka alá a véleményüket akkor sem, ha az előadásokban felvetett problémákat eddig esetleg másként látták. Nyíltan beszéltek nehézségeikről, valamint azokról a különböző gátló körülményekről, amelyek a felszabadulást követő néhány éven át akadályozták a csehszlovákiai magyar dolgozók egy részének tisztánlátását. Az értekezlet részvevői hitet tettek a proletárnemzetköziség eszméje mellett. Egybehangzóan megállapították, hogy a népek, a különböző nemzetiségű dolgozók mindig jól megférnek egymás mellett, s hogy a gyűlölködést, az átkos sovinizmus magját a múltban is mindig a burzsoázia ozstályérdekeit kiszolgáló értelmiségi réteg hintette el a könnyen befolyásolható, osztályöntudat nélküli tömegek között. — Bár helyes, hogy a mostani értekezleten az előadók világosan kifejtették, mik voltak a szlovák és a magyar nép közötti nemzetiségi súrlódások okai, tnégi, talán a jövőben többet kellene azokkal a jelenségekkel foglalkoznunk, amelyek a két népet összefűzték a múltban és összefűzik még ma is — mondta Bertók komáromi iskolaigazgató, és Mikszáthra, Petőfire, Adyra hivatkozott. Hófer Lajos, az érsekújvári tizenegyéves magyar iskola tanára ezt kiegészítve a huszita időkre, a két nép közös történelmének erre a dicső korszakára emlékeztetett. — A szlovák előadó elvtársakkal közösen kell majd ezeket a problémákat megbeszélnünk — hangsúlyozta Szabó zselízi tanfelügyelő. — А XI. kongresszus megjelölte az utat, amelyen együtt kell haladnunk — mondta Poszpis elvtárs, volt tornóci kommunista bíró. — A szlovák-magyar kulturális együttműködés elmélyítése mellett vagyunk — jelentette ki általános helyeslés közben Dráfi érsekújvári tanító. - Az emberek a kultúra nyelvén értik meg egymást a legkönyebben. A Csemadok:a vár az a feladat, hogy népszerűsítse a szlovák kultúra haladó hag\c mányait a magyar dolgozók között. így reagáltak az emberek a nemzetid gi kérdéseket érintő előadásokra. Miga

-lapították: hazánk népeinek olyan egységfrontba kell tömörülniök, hogy München soha többé ne ismétlődhessék m- g. Mint már említettük, az értekezletet általában az jellemezte, hogy az emberek az igazságot keresték és nem féltek a hibák feltárásától. Topol'sky professzor Lenint idézte, és negállapította, hogy nincsen ember hioa léikül; egy nemzet bölcsességét n. m iz jelenti, hogy nem követ el hibákat, tanem, hogy a hibákat gyorsan felismert ss igyekszik orvosolni! Lenint idézte Szlovák érsekújvári tanfelügyelő is: arra a támadásra, hogy tönnyü a kommunistáknak, mert ügyes i propagandájuk, Lenin azt válaszolta: ,A kommunista propaganda azért sikeres, nert igaz!" * * * A szklenói értekezlet teljesítette küldetését. Kifejezésre jutott a hazai magyar íépművelők határozott igyekezete: együtt laladni a testvéri cseh és szlovák néppel. Sebizonyosodott, hogy a magyar értelniség legjobbjai, elsősorban pedig azok, tkikre az új nemzedék nevelését bíztuk, tisztán látják a szocializmust építő :mber jogait és kötelességeit, G. O.