A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-07 / 49. szám

I Országos vita a CSKP KB leveléről Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága november 20-án levéllel fordult a párt valamennyi szervezetéhez és minden dolgozóhoz. Ezúttal oly kérdéseket terjesztett megvitatás céljából dolgozóink elé, amelyek a lehető legközvetlenebbül érintik népünk életszínvonalának emelését s hazánk további felvirágoztatását. Dolgozóinkra tehát az a feladat vár, hogy tapasztalataikkal, tanácsaikkal és javaslataikkal hozzájáruljanak mindazon intézkedések kidolgozásához, amelyek révén a XI. kongresszus irányelveit szem előtt tartva, a leghatékonyabban mozdítjuk elő az életszínvonal fokozatos feljavítását. E célt csak azért tűzhettük napirendre, mivelhogy népgazdaságunkban túlsúlyban vannak a pozitív jelenségek. Az év elejétől október végéig 103°/o-ra teljesítettük a nyerstermelés tervét. Az idei munkatermelékenység előreláthatólag 7,5%-os növekedést ér el a tervezett 4,2%-kal szemben. Eredményesen fejlődik a szövetkezeti mozgalom; ez év október 31-én a mezőgazdasági területeknek immár több mint háromnegyedén a szocialista szektor gazdálkodott. Nagy vonalakban tehát biztatók a sikerek, melyek persze jóval nagyobbak lehetnének, ha egyik-másik szakaszon nem volnának fogyatékosságok. Lemaradás mutatkozik az építkezési munkálatok terén, javításra szorul gépipari termelésünk is. Ugyancsak van mit tennünk bizonyos ipari termékek minőségének feljavítása érdekében .stb. Hatékonyabban kell megoldanunk a beruházási építkezések terén reánk rótt feladatokat is. Égető probléma mezőgazdasági termelésünk fokozásának gyorsítása, amely állandóan elmarad népgazdaságunk fejlődése mögött. A mezőgazdasági termelés lényegében a tavalyi szinten mozog, eredményei ebben az évben nem tükrözik azokat a kedvező feltételeket, melyeket az EFSZ-ek fejlődése hozott létre. Mindazonáltal ipari termelésünk tervének túlszárnyalása már ma lehetőséget nyújt a személyi fogyasztás további emelésére. Másrészt tudnunk kell, hogy ennek mértéke attól függ, mennyire sikerül túlhaladnunk a második ötéves terv feladatainak teljesítését, s hogy mily mértékben küszöböljük ki termelésünk fogyatékosságait. A CSKP Központi Bizottsága az életszínvonal további emelése érdekében három kérdés megvitatására irányítja dolgozóink figyelmét. Az első a munkások bérrendszerének átépítésére, a második a lakásprobléma 1970-ig való megoldására, a harmadik további alkalmas intézkedések megvalósítására vonatkozik. Az első problémacsoporton belül elkerülhetetlen a normák rendezése. A munkatermelékenység növelése céljából — a tartalékok feltárásán kívül — a legszélesebb mértékben kell alkalmaznunk a műszakilag indokolt teljesítmény-normákat. A műszaki normázás és a termelés technológiájának egyenlőtlen fejlődése folytán ugyanazon ágazatok különböző üzemeiben eltérésekre került sor, sőt az egyes ágazatok közt aránytalanságok alakultak ki. Ez a hiba főleg gépiparunkban mutatkozik; teljes kiküszöbölése annál sürgősebb, mivelhogy gátolja a termelés műszaki fejlődését s így a munkatermelékenység növelését. A munkás-bérrendszer átépítése egyáltalán nem célozza a bérek csökkentését, viszont szükségszerűen súlyt helyez az üzemek pénzügyi forrásainak és tartalékainak teljes kiaknázására. Az ipari munkások átlagbére az elkövetkező két esztendő során az idei évben elvárt színvonalhoz viszonyítva több mint 7%-kal, vagyis átlagban egy munkásnál havi 100 koronával lesz emelhető. A munkások többségénél, akiket ez az átépítés érint, 1960-ig kerül sor névleges béreik felemelésére. Ahol eddig elhanyagolták a normázást, vagy felelőtlenül népszerű bérpolitikát folytattak, nem a keresetek csökkentéséhez kell folyamodni, hanem arra kell törekedni, hogy a bérszintet a munkatermelékenység növelése támassza alá. Ennek érdekében fejleszteni kell a dolgozók" szakképzettségét, tökéletesíteni kell a munka szervezését s a belső pénzügyi források kihasználását. A lakásprobléma megoldása megköveteli, hogy 1970-ig minden család megfelelő lakással rendelkezzék. 1959 — 1970 időszakában hozzávetőleg 1 millió 250 ezer lakást kell építeni. E feladat megvalósításával mi is a lakáskultúra tekintetében élenjáró országok sorába fogunk tartozni. Ilyen nagyméretű lakásépítkezés persze nem oldható meg az állami és magánépítkezés mai eszközeivel. Ezért felmerül annak szüksége, hogy a lakásépítkezésbe tevékenyen kapcsolódjanak bele az egységes földművesszövetkezetek, az iparvállalatok és a népi lakásépítőszövetkezetek. Mint ismeretes a CSKP XI. kongresszusa a lakosság személyi fogyasztásának további általános emelkedése mellett azt a feladatot tűzte ki, hogy gyorsabban növekedjék az egy főre eső kisebb bevétellel rendelkező családok, elsősorban a többgyermekes családok személyes fogyasztása. Az egy főre eső alacsonyabb jövedelem problémáját azonban nem oldhatjuk meg az úgynevezett alacsony bérek egyszeri emelésével, ahogy ezt egyesek elképzelik. A bér szabályozásánál semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen kívül a munkáért járó szocialista jutalmazás elvét. Nos, az eddigi tapasztalatok szerint, a családfenntartók többsége szakképzettséget igénylő vagy nehezebb munkát végez. Eltekintve a családi pótléktól és adó-engedménytől, a családfenntartók átlagbére nálunk csaknem 30%-kal, magasabb, mint a népgazdaságunkban mutatkozó átlagbér. A legfontosabb közszükségleti cikkek, főként az élelmiszerek kiskereskedelmi árainak csökkentése révén is lehetőség kínálkozik az alacsonyabb jövedelemmel rendelkező családok és többgyermekes családok életszínvonalának emelésére. Fontos tényező a nők alkalmaztatásának fejlesztését célzó feltételek megteremtése. A többgyermekes családok életszínvonalát a családi pótlékok növelésével is fel lehetne emelni. A Központi Bizottság úgy véli, hogy helyes volna az első és második gyermekért járó családi pótlékot az eddigi szinten hagyni; viszont a harmadik és minden további gyermeknél havi 240 koronára emelkednék a családi pótlék. Az ilyen emelés négygyermekes családnál évi 1920 korona többletet jelentene. Fontolóra kell venni annak a lehetőségét, hogy a családi pótlékot az egy főre eső jövedelem alapján különböző magasságban állapítanák meg. A többgyermekes családnál a legjelentősebb kiadást az élelmiszerek és a ruházati cikkek teszik. Ezért az elkövetkező évek árleszállításainál elsősorban ezeket a cikkeket kell számbavenni. A levél felveti az alacsony nyugdíjjal rendelkezők, az ún. régi nyugdíjasok problémáját is, amelyet a lehetőséoekhez képest ugyancsak meg kell oldani. Megvitatásra ajánlja a munaidő csökkentéséhez szükséges feltételek mérlegelését, és végezetül rámutat arra a vitathatatlan igazságra, hogy az életszínvonal emelésének forrása a munkatermelékenység további fokozásában, s a termelés megfelelő növelésében rejlik. Történelmi okmány Történelmi naptárunk nem tartja ugyan 1943. december 12-ét emléknapként számon, mégis hazánk minden jó polgára, becsületes dolgozója a büszkeség és szépülő szocialista világunk törhetetlen erejébe vetett hittel gondol e napra. 1943. december 12-én került ugyanis aláírásra a csehszlovák-szovjet barát- . sági, kölcsönös segélynyújtási és háború utáni együttműködési szerződés. Akkor jött létre, amikor még javában tombolt a második világháború, de már nyilvánvaló volt, hogy a szörnyű náci uralom végét járja, s közeleg hazánk felszabadítása. A szerződés aláírása őta eltelt 15 esztendő újabb és újabb tanúságot tett arról, milyen felbecsülhetetlen értékű reánk nézve a hatalmas Szovjetunió tiszta barátsága, testvéri szövetsége. Neki köszönhetjük hazánk felszabadítását s mindazon feltételek megteremtését, melyek nélkül ma nem építenénk a szocializmust. Az 1943. december 12-én aláírt csehszlovák-szovjet szerződés folyományaképpen népi demokráciánk biztonsága megrendíthetetlen alapokon nyugszik. Országaink közt egyre szélesebb síkon bontakoznak ki a gazdasági és kulturális kapcsolatok. Külkereskedelmünk csaknem egyharmadát a Szovjetunióval bonyolítjuk le. Vasércszükségletünk mintegy 75%-át a Szovjetunió fedezi. Onnan kapjuk a mangán és színes fémek tetemes részét is, nem szólván a különféle naftatermékekről stb. A Szovjetunió fedezi gabonabehozatalunk háromnegyedét, vajszükségletünk egy ötödét. Míg behozatalunk túlnyomó része a szükséges nyersanyagokra korlátozódik, a Szovjetunió kész iparcikkeket és Lerendezéseket vesz át. Gépiparunk kivitelének közel 40% irányul a Szovjetunióba. A vele megkötött egyezmények hosszú időtartamra biztosítják iparunk munkaprogramjának jelentős részét, s távlati terveink egyre célszerűbb összehangolása lényegesen járul hozzá népgazdaságunk megszilárdításához és folyamatos fejlesztéséhez. A tudományos és műszaki együttműködés alapján értékes technikai dokumentációt kaptunk, aminek révén csak 1957-ben 200 millió koronát takarítottunk meg. Már több mint 2 000 szakemberünknek volt rá módja, hogy behatóan megismerkedjék a Szovjetunióban alkalmazott különféle technológiai eljárásokkal. 1957-neb 130 szovjet és csehszlovák kutatóintézet cserélte ki közvetlenül tapasztalatait és tanácskozott a kitűzött feladatok megoldásáról. A »ehszlovák-szovjet barátsági és együttműködési szerződés életereje nemcsak töretlen, de egyre jobban nő. Népi demokráciánk fejlődése, szocialista társadalmi rendünk fokozódó szilárdsága szükségszerűen elmélyíti a Szovjetunióhoz fűződő megbonthatatlan barátságunkat és szeretetünket. Szirt 9