A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-07 / 49. szám

Szocialista országunk széles távlatú kezdeményezései sorába tartozik az EFSZ-ek gazdasági és politikai megszilár­dítása mellett, falvaink kulturális színvo­nalának emelése, közművelődésünk terv­szerű megszervezése. Ott, ahol szövetkeze­teink megfelelő kulturális alappal rendel­keznek, jogosan vetődhetik fel a gondolat, hogy szövetkezeti klubot alakítsanak. Ez a természetes fejlődés következménye, s nincs messze az idő, amikor valamennyi szövetkezet fokozatosan átveszi falujában a kulturális és a társadalmi élet irányítását. Bátorkeszin Vankő Gábor, a szö­vetkezet elnöke fogad minket. Beszélgeté­sünk során szóba kerül, hogy a szövetkezet és a Csemadok vezetősége olyan közös munkatervet dolgozhatna ki, amely nem­csak fellendítené Bátorkeszi kulturális éle­tét, hanem egységesítené is, és közös erővel valóban a szocializmus építésének érde­kében fejlesztené. A bátorkeszi EFSZ jól gazdálkodott; megtakarított pénzét nem könnyelmüsködte el holmi disznótoros vacsorákra s egyéb haszontalan dologra, hanem mozigépet és televíziós készüléket vásárolt rajta. Most a művelődési otthon épületében szövetke­zeti klubot akar létesíteni a Csemadok ve­zetőségének aktív támogatásával. A bátorkeszi EFSZ 1949-ben alakult. Je­lenleg hétszáz tagja van; ebből 520 állan­dóan dolgozó. Öt mezei, egy-egy szőlészeti, dohány, illetve kertészeti csoportja 3300 főleg a dohány és a szőlő körül tevékeny­hektáron gazdálkodik. kednek. Az asszonyok a kertészetben és az A szövetkezetben közel százötven nő dol- állattenyésztésben dolgoznak, gozik, ebből kereken száz a leány, ezek Amikor megkérdeztük Száraz Lajost, a A bátorkeszi EFSZ-ben víg nótaszó mellett fűzik a dohányt... Szövetkezeti klubot szerveznek Bátorkeszin Üjabb dohányszállítmány érkezett... HNB elnökét és Zapletay Vince HNB tit­kárt, mi a véleményük a szövetkezeti klub­ról, megígérték, hogy a továbbiakban is minden tekintetben támogatni fogják a szövetkezet munkáját. — Dolgozóink jól végzett munkájuk után, jogosan vágynak a kultúrára — mondja Vankó Gábor, a szövetkezet elnöke. — EFSZ-ünk tagjainak minden óhaja, hogy színjátszó- és tánccsoportot alakítson. Iro­dalmi esteket szeretnénk rendezni, hogy közvetlenül is megismerkedhessünk íróink­kal, költőinkkel. A Nemzeti Front szerve­zeteinek közreműködésével tudományos és ideológiai előadásokat tartanánk. A Csemadok vezetősége úgy határozott, hogy egy állandó kultúrfelelőst foglalkoz­tatna, aki egy szakember segítségével irá­nyítaná a munkát. Műkedvelőkről nem kéne gondoskodniuk, mert a falu valamennyi CSISZ-tagja, de az idősebbek is nagy öröm­mel kapcsolódnának be a kultúrmunkába. Kocskovics Ferenc és Ka j tár János csoportvezetők bizonyára mindent el­követnek, hogy Radvánszki Gizella és Do­lanszki Ilona minél előbb kerületi tánc­kör-vezetői tanfolyamra jussanak, és a falu tanítóit is bekapcsolják a fontos közmű­velődési munkába. KREMENÁK ETEL Erkölcstan órák drótsövény mögött Hihetetlen és mégis igaz; Japánban történt a közelmúltban. Az Iskolaügyi minisztérium új tantervet ve­zetett be a japán Iskolákban, melynek értelmé­ben a diákok nevelésének az etika lett az alapja. Hogy az új tantárgy előadói jól felké­szülhessenek feladataikra, a japán kormány számukra kötelező tanfolyamokat rendezett. Ekkor aztán meglepő dolgok történtek. Az ország számos vidékén a tanítók nagy része nem akart a tanfolyamokon részt venni. A szü­lőkkel és diákokkal közösen tüntettek az új tantárgy bevezetése ellen. Szendaj városában a tüntetők összecsaptak a rendőrökkel, a nyugtalanság körzetről körzetre terjedt. Végül is a hivatalok csak rendkívüli intézke­désekkel tudták rávenni, jobban mondva rá­kényszeríteni a nevelőket, hogy a tanfolya­mokon részt vegyenek. 8 így történt meg azután az a groteszk eset, hogy az lntemátusi tanfolyamra behívott pe­dagógusokat Nara városkában egy nemrégi­ben kiürített, szöges drótsövénnyel körülvett amerikai katonai táborban helyezték el. És né­hány héten keresztül az erkölcstan őrák a drót­sövény mögött folytak ... Jogos a kérdés, miért e sok hűhó? A felelet egyszerű: a japán nem akar többé háborúskodni. Ezért ellene van minden olyan propagandának, amely a régi japán militarizmus feltámasztását szorgalmazza! Az új tanterv eti­kája pedig nem más, mint a számuráj háborús szellem felélesztését szolgáló lélektani előkészü­let. A két vllághfiború közötti Időszakban etikáról beszélve a japánokba már gyermekkorukban beleoltottik a felsőbbrendűség tudatát, a kínaiak, koreaiak és oroszok elleni gyűlöletet. A hősi halált pedig a legmagasabb japán eránynek nyilvánították. Hirosimát és Nagaszakit a japán nép, nehezen felejti el, és nem akar még egy háborús kaland­ba bocsátkozni. Ezért tiltakoznak a japán töme­gek az erkölcstan órák bevezetése jsljen! Mert az új tanterv tanítóitól megköveteli a japán kormány, hogy diákjaik előtt dicshimnuszokat zengjenek a japán—kínai háborúkról, az első orosz—japán háború jelentőségéről, valamint a számurijok hőstetteiről! Az embernek az a benyomása, hogy valóban semmi új nincsen a nap alatt! Mert bizonyos nemzetek felsőbbrendűségéről mostanában is gyakran beszélnek Pannóniától nyugatra, és a bonni propagandisták a porosz militarizmus és a hitleri fasizmus bestlalltásait ls hőstetteknek nyilvánítják. Gyermekeket gyűlölködésre tanítják, ők maguk revansra várnak, és készülnek a har­madik világháborúra, a hosszú kések éjszakájára. Am valami mégiscsak megváltozott, és van új a nap alatt! A Ruhr vidéki munkás és a bajor paraszt nem­igen akarja még egyszer eljátszani Európa fa­lurosszának szerepét, és a japán tanítók, halászok és munkásnők végleg lemondanak arról a kétes megtlsztelésről, hogy a világ közvéleménye őket ismét a Távol-Kelet poroszainak bélyegezze. Ezért rendezték meg az Illetékesek Nara város­kában az erkölcstan tanfolyamokat drótsövények mögött. — si —

Next

/
Thumbnails
Contents